„Jó úgy megérkezni valahová, hogy tudják, mit csinálok”

---

Debrecen – Pass Andrea író, rendező a debreceni színház kérésére egy kamasz átváltozástörténetet írt – nem csak kamaszoknak. Premier pénteken a Víg kamarában! Interjú.

---

Szinte szállóigévé vált az a mondata, hogy „vannak aktuális problémák, mitől az ember megijed vagy szorongani kezd, én ezekből előadást csinálok”. Pass Andrea most a generációk közötti szakadékról mesél, a szülői elvárásokról, a kamaszlét elviselhetetlennek tűnő nehézségeiről, az online tér hatásáról és a megfelelni vágyásról. Faggattuk az írásról és arról is, hogy érzi magát Debrecenben.

Fotók: Máthé András

Dehir: Mi volt meg ötletszinten hamarabb: az, hogy Kafka Átváltozása olyan alapanyag, amivel szeretne foglalkozni, hogy egy Pass Andrea-darabbá váljon, vagy volt egy kamaszokról szóló története, amiről eszébe jutott a Kafka-elbeszélés?

Pass Andrea: Régi terv, már legalább négy éve eszembe jutott, hogy milyen izgalmas lenne Kafka Az átváltozás című elbeszélését, a történetben lezajló folyamatot egy kamasz figurán megmutatni. Vannak ötletek, amiknek érlelődni kell, és mivel nehéz anyagnak bizonyulnak, muszáj bátorságot gyűjteni az írás elkezdéséhez. Korábban azt gondoltam, hogy Kafka történetéhez hűbb átdolgozást készítek majd, de ahogy teltek az évek, egyre bátrabban, szabadabban nyúltam azokhoz a témákhoz, amik érdekeltek. Arra jutottam, hogy nem szükséges szolgai módon követni az eredeti történetet, elég, ha inspirációként kezelem, persze úgy, hogy a mű szellemiségéhez szigorúan hű maradok.

Minden mást szabadon oldok meg, a saját közegünkből, életünkből, mert ettől lesz mai és igazi.

Dehir: Abban, hogy saját darab született, közrejátszott az, hogy egy kamasz környezetét, más közeget kellett megteremtenie?

Pass Andrea: Leginkább egy originális gondolat kell, amivel beoltod a klasszikus anyagot. Muszáj rajta fogást találni, valamit, amitől kedvet kapsz hozzá. Kafkával ellentétben, nálunk nem arra ébred a központi szereplő, hogy bogárrá változott, hanem megmutatjuk ennek az átváltozásnak a fázisait, és ellopva ezt a nagyon erős motívumot, gyakorlatilag egy teljesen más történetbe helyezzük azt. Teret hagytunk a szabad asszociációknak, így nem csak Az átváltozásból, de Kafka naplójából és egyéb műveiből is bekerültek szövegek.

Dehir: Mit jelent Gregor Samu átváltozása? Láthatjuk úgy is, hogy ez a fiú elbújik a kamasz nehézségek elől, vagy akár úgy is, hogy épp ezáltal vállalja bátran azokat?

Pass Andrea: Erről sokat beszélgettünk a próbákon. A változás életkori sajátosság a kamaszkorban.  A kiskamaszkorból kilépve a család rácsodálkozik, hogy mi lett az addig édes gyermekből, mert először is nagyobb lett, más lett a hangja, a szaga, a bőre már nem olyan sima, mindene változik. Az „átváltozásunk” persze később is folytatódik. Van huszonéves korunk elején egy nagy válság, aztán a krisztusi kor és még sorolhatnánk. Épp ezért nemcsak a kamaszoknak, hanem a felnőtteknek is szól ez az előadás. Napi téma a generációk közötti szakadék, de szerintem mára mélyült el ez igazán. Annyira gyorsan fejlődik a világ, ezzel együtt az online tér lehetőségeinek tárháza is folyamatosan bővül, olyannyira, hogy például

egy 15 éves gyerek már nem ismeri azt a játékot, amivel egy 14 éves játszik a telefonján.

Nagyon sok dolgunk van nekünk felnőtteknek azzal, hogy lekövessük, mi történik velük az online térben is, hogy felzárkózzunk hozzájuk, annak érdekében, hogy jobban értsük egymást.  

Dehir: Mit gondol, csak az online tér a felelős a szakadék elmélyüléséért?  

Pass Andrea: Ezt nem gondolom, de az mindenképp tágítja a szakadékot, hogy a kamaszok folyamatosan osztott figyelemmel léteznek az online térben és a realitásban. Ez a reális, nem reális ellentét érzékelhető lesz a mi előadásunkban is. Nem csak a rendezésben, hanem már nyelvileg is, ahogy az általam írt jelenetekbe beleszövődnek a Kafka-szövegek, illetve a mai szleng. Nagyon izgalmas ez a stiláris játék és izgalmas arra készülni a színészekkel, hogy a Kafka-szövegek éppúgy vezessék majd a nézők figyelmét, mint a beszélt nyelv. Hogyan lehet azt elérni, hogy ne kapcsoljon ki a néző agya, mert jön az irodalom?

Dehir: Mi volt az a tartalmi tér, ahol fontosnak érezte Kafkát behúzni?

Pass Andrea: Ezek nem racionális döntések. Elkezdek írni és azt érzem, hogy ide jót tenne, ha az a figura így szólalna meg. Anélkül, hogy túlmisztifikálnám − könnyen megtaláltak azok a szövegek, amik organikus részévé váltak az Imágónak. Ez egy játék volt, amit nem lehet görcsösen csinálni, nem olvastam el Kafka összes művét például. Persze most

a színészek azt mondják, hogy ez szinte ki van számolva, hogy mikor milyen helyeken szólal meg Kafka.

Van, ahol teljesen összeolvasztottam a mondatait az enyémekkel, vagy egy Instagram-sráctól kölcsönzött szlengekkel stb. Tényleg izgalmas játék ez, és tényleg kizárólag az vezérelt, hogy valóban élvezzem ezt a játékot, miközben rakosgattam össze a jeleneteket. Nagy segítségem volt Garai Judit, az előadás dramaturgja, akivel a nulladik ponttól együtt gondolkodtunk a darab koncepcióján.  

Dehir: A kafkai prózát nehéz volt „átfordítani”, hogy drámaként működjön vagy a szöveg önmagában annyira költészet és dráma, hogy ez nem volt probléma?

Pass Andrea: Abszolút nem, mert tudtam, hogy minden Kafka-részlet meg fogja bolondítani a szöveget. Nem féltem attól, hogy hogyan fog szervesülni a drámai szituációban, talán azért sem, mert már az Eltűnő ingerekben is kölcsönöztem Beckett és Csehov szöveg részleteket, úgy, hogy bár monológ jellegűen kinyúltak a szövegtestből, de könnyen visszatérhettünk egy-egy dialógusba.

Dehir: Dolgozik is a kamaszokkal, de van egyéb forrása, kapaszkodója hozzájuk?  

Pass Andrea: Van egy érettségi előtt álló, 18 éves unokahúgom. Vele nagyon szoros a kapcsolatom. Együtt járunk a Dürer Kertbe koncertekre, ő szokott elhívni, együtt nézünk filmeket, zenéket mutatunk egymásnak, elég sokat pörgünk együtt. Ő sokat ad nekem és remélem, hogy ez fordítva is igaz. Rengeteget beszélgetünk, így ő a legközvetlenebb forrásom, de sokat dolgozom kamaszokkal is, hisz vannak ifjúsági előadásaim, amik drámafoglalkozásokkal párosulnak.

Dehir: A kamasz Samu szülei, ha esetlenül is, de próbálkoznak, hogy utat találjanak a fiukhoz. Valószínűleg sem magukra, sem a Samuhoz fűződő viszonyukra nem látnak rá tisztán. Íróként hogy kezelte ezt a családi dinamikát?

Pass Andrea: Ezt elég erősen inspirálta Kafka Levél apámhoz című írása. Kafka apjához való viszonya jelenik meg Az átváltozásban Gregor Samsa és az apa viszonyában is: az apának való megfelelés, az apa csalódottsága abban, hogy nem ilyen fiút képzelt magának, az elvárásai, a próbálkozásai, hogy elfogadja a fiát, amire mégis képtelen. Az Imágóban az apa nem tud elfogadni egy látszólag motiválatlan, zárkózott gyereket, aki zeneszerkesztő startup-pal bíbelődik, ahelyett, hogy kitalálná, hová akar felvételizni. Ugyanakkor a fiú szeretne megfelelni az apjának. Ez egy elég ismerős családi probléma. Ha épp nem az apámnak szeretnék bizonyítani, akkor valamiféle társadalmi elvárásnak.

A kamaszkor a szorongás nagy időszaka, amit ebben a családi közegben elég pontosan meg tudtunk mutatni.

Dehir: Gondolkozott azon, hogy lenne-e ma kamasz?

Pass Andrea: Nem gondolkoztam, de nem lennék ma kamasz. Imádtam a kamaszkoromat. A mai kamaszok bizonyos tekintetben felvilágosultabbak, talpraesettebbek, mint az én generációm, mi egy szűkebb térben mozogtunk. Ők már jobban tudnak tájékozódni, így abban is informáltabbak, hogy milyen sokszínű a világ. Nagyon sok toleráns, empatikus fiatallal találkozom, számukra például a másság, mondjuk a melegség egy hétköznapi dolog, ez nem téma, egyébként ez is megjelenik majd a darabunkban. Nyilván meg kell küzdeniük azzal is, hogy túl sok inger éri őket, ráadásul rohamtempóban. Ez már viszont probléma, hiszen nincs elég idejük feldolgozni az őket érő impulzusokat, és így nehezebben tanulják meg azt, hogy hogyan kezeljék az érzéseiket.

Dehir: Mi az, amire mindezekből leginkább fókuszálni szeretett volna az Imágóban?  

Pass Andrea: Nincs ez eldöntve részemről, de talán ez nem is baj. Most úgy látom, sikerült az átváltozás folyamatát létrehoznunk az előadásban, aminek valóban sok fázisa van, és minden fázis fontos.

Dehir: Mi a nehezebb, megírni vagy megrendezni a saját darabját?

Pass Andrea: Kéz a kézben jár. A próbákon a szöveget már eltávolítom magamtól, olyannyira, hogy sokszor nekem is meg kell fejtenem, amit oda leírtam, ami egy vicces helyzet, de az ember nem tudatosan, hanem ösztönösen ír. Az előadás formáját, a jelenetek dinamikáját érzem, azt is, hogy hogyan fogom átkötni a jeleneteket, de természetesen ez csak egy váz. A próbákon nagyon sok új dolgot találok ki ahhoz képest, amit írás közben látok magam előtt.

Dehir: Ez az első munkája Debrecenben? Hogy érzi magát?

Pass Andrea: Mivel egy elég erős stáb dolgozik a produkción (Tihanyi Ildi, díszlet- és jelmeztervező, Bartha Márk zeneszerző, Garai Judit- dramaturg), nagyon kreatív próbafolyamatban volt részem, ami felemelő. A színészek úgy érzem, szerették ezt a darabot próbálni, ami engem szintén motivál. Nem tudom miért, teljesen otthon érzem magam a színházban. Biztos a Deszkás egy hét is sokat számított, mert nagyon jó és szívmelengető volt a darabjaim fogadtatása és jó úgy megérkezni valahová, hogy tudják, mit csinálok.

További részleteket a darabról, szereposztást, fotókat a Csokonai Színház honlapján találnak.