Kapzsiság miatt táncolt egy egész falu a Vojtinában

---

Debrecen - A legény furulyájának dallamára táncol az aranyszőrű bárány, melyet egy egész falu követ, de nem önszántából – nem is kell több egy királylány kacajához, de egy teremnyi gyermek szórakoztatásához sem.

---

A Vojtina Bábszínház ismét varázsol: a Játszószínház színpadán Benedek Elek Az aranyszőrű bárány című meséje látható. A jól ismert történet szerint a szegény ember számtalan sok gyermeke közül csak a legkisebb nem rest elindulni a világba, hogy szerencsét próbáljon. Így szegődik el a juhosgazdához őrizni a nyájat. Jó munkájáért cserébe egy aranyszőrű bárányt kap, melyhez hozzáragad, aki engedély nélkül elvinné, s ahhoz az emberhez, aki hozzáér, és így tovább, és így tovább.

Az aranyszőrű bárány (Fotók: vojtinababszinhaz.hu)

A furulyaszóra ennek következtében már nemcsak a bárány táncol, de a lány is, aki el akarta lopni, s az asszony, aki meg akarta nevelni a lányt, a pap és a gyülekezete, s végül egy egész falu.

Mi mással állhat elő a legény, hogy megnevetesse a szomorú királylányt és kapjon egy fele királyságot, mint díszes kompániájával, és a többit a szerencsére bízza.

A mese nem hazudtolja meg a híres mesegyűjtőt, tanítást és túlmutató utalásokat is tartalmaz bőven, de természetesen a társulat művészi kezei közül sem kerülhet ki egy mű sem anélkül, hogy „vojinásítanák”. Az aranyszőrű báránnyal sem volt ez másképpen.

Már a kezdés megteremtette a bensőséges hangulatot, ahogy Köllő Andrea, Magi Krisztina és Nánási Brigitta találgatták, hogyan is lenne jó elmesélni ezt a történetet. Valóban, mi is a fontos egy történet kezdetén? Az egyik főszereplő bánata, vagy az, hogy kronológia szerint követhetők legyenek az események, esetleg a „Hogyan?” kérdésekre adott válaszok? Ezen elmélkedés közben csendültek fel Arany Zoltán dallamai, melyek csak még jobban fokozták a kellemes, már-már otthonos érzést némi nosztalgiával fűszerezve. Ismerős volt minden hang, mégis új.

Majd jöttek a díszletek és a bábok. Nem volt egyik sem túlméretezett, akár gyermekkézbe is jók lettek volna. A kreativitásból azonban nem vettek vissza a méretek miatt. Még a kalapok is meséltek, vagy kényelmes ülőhelyet nyújtottak egy-egy bábnak. Kicsik és nagyok egyaránt ámuldoztak és nevettek.

A mese végén a fotózás jelenete nem volt idegen, sőt talán a legszórakoztatóbb elem volt az ismétlődő és bővülő rigmus mellett.

Köllő Andrea, Magi Krisztina és Nánási Brigitta láthatóan különböző személyiségűek, de jól dolgoztak együtt. Kicsit érződött, hogy még nem szoktak össze teljesen, s néhány megmozdulás nem volt annyira könnyed, de ez nem zavarta az összképet.
Lehet, hogy nem volt minden mozdulat pontosan a helyén, s a furulya táncra hívó ereje sem volt teljesen egyértelmű, vagy a szereplők összeragadása, de a végére összeállt az előadása. A gyerekek jól szórakoztak és sokat tanultak.

A játék varázslatos volt, amely – különös módon – ünnepi hangulatot is teremtett. Minden gyerkőc érdeklődött az előadás utáni beszélgetés iránt. A bábok engedélyezett kézbe vétele pedig még a felnőtteknek is élményt jelentett.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
A bölcs Majom bírónak ítéletet kellett hoznia Debrecenben	2018.09.26
Ennél aktuálisabb nem is lehetne a Vojtina Bábszínház új előadása	2018.05.01