Kegyetlenül sok rovar lehetett 1849-ben
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2019.03.16. 12:00 | Frissítve: 2019.03.21. 13:14
Debrecen - A Guerilla című film hősök és cél nélküli történelmi film, amiből valahogy a történelem is kimaradt. Kritika.
Fiatal férfi sétál egy mezőn, a kamera hátulról követi, szótlanul baktat, tarkójában gyönyörködhetünk. Rendben, az inspiráció forrása nyilvánvaló, akár egy Nemes Jeles László-film kezdő akkordjait is láthatnánk. Aztán ridegen, zenei aláfestés nélkül bevágnak egy inzertet, amely mintha egy történelemkönyv lapjairól sétált volna a vászonra: megtudhatjuk, hogy a magyaroknak bizony nagyon rossz 1849-ben, a németek, az oroszok is portyáznak az országban, az ellenállókhoz pedig alig jutnak el a hírek a világosi fegyverletételről.
Guerilla
Az elsőfilmes Kárpáti György Mórt nemcsak az Oscar-díjas rendező ihlette meg, hanem olyan klasszikushoz nyúl vissza néhány perc után, mint az 1925-ös Patyomkin páncélos. Azzal a meghökkentő különbséggel, hogy Eisenstein némafilmjében levest próbálnak főzni a rohadt húsból, amelyen igen kövér férgek tekergőznek, a Guerillában viszont a halott emberi testeken figyelhetjük meg őket túlzottan közelről.
Ezeket a hullákat pedig rendre rengeteg légy zümmögi körül, ez az aláfestő zaj pedig egy idő után szinte állandóvá válik, s beleolvad az általános atmoszférába.
A történet főszereplője a hallgatag és igencsak teszetosza Barnabás (Váradi Gergely), aki nem harcolt a szabadságharc idején, pedig ereje teljében lévő fiatalember. Ellenben öccse, Antal (Vilmányi Benett) bátran helyt állt, ám sebesülten lábadozik az erdő mélyén egy ellenálló csapattal. Az ő mindennapjaikba nyerhetünk betekintést: életképeket villant fel a rendező arról, milyen koszosan, betegen, reménytelenül tengették napjaikat azok, akik még hinni próbáltak a nagy ügyben.
A rendező egyértelműen a kisemberek nagyfokú szenvedését és bizonytalanságát akarta ábrázolni filmjében, de alig jutott többre, mint ha egy vizsgafilmet készít.
Az alkotás 64 millió forintos támogatást nyert el a Filmalap Inkubátor Programjának keretében, ami – valljuk be – nem túlzottan sok, mondhatni, semmire sem elég, de láttunk már csodát kis pénzből készült filmek esetében is. (Például Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című opusát ennek töredékéből, alig 1,5-2 millióból rakták össze, mégis feledhetetlen moziélmény, és egy sor díjat is elnyert vele a debreceni származású alkotó.)
Valószínűleg ennek is köszönhető az, hogy
olyan érzést kelt a Guerilla, mintha egy színjátszókör tagjai a megmaradt jelmezeket előkapták volna egy szertárból, és kimentek volna valami régi kamerával a szomszédos erdőbe,
s nem tudták volna eldönteni, hogy amatőr természetfilmet akarnak-e készíteni, vagy játékfilmet. Konkrétan az járt a fejemben az első fél órában, hogy ezeknek a – szerep kedvéért összemaszatolt arcú – srácoknak a zsebében néma üzemmódban ott csörög az iPhone. A kard, a puska egyaránt sután áll a kezükben, s a harctéren kívül is inkább pipogyák, mint potenciális hősök, de akár puritán módon azt is mondhatnánk, hogy egy komolyan vehető karaktert sem volt képes felmutatni ez a film.
Nem derül ki konkrétan, hogy Barnabás miért nem harcolt (állítólag a szüleire vigyázott), s az sem, hogy miért van kifejezetten rossz viszonyban az öccsével (feltehetően a harcokból való kimaradása miatt). Sőt, más sem nagyon derül ki, ugyanis
a párbeszédek olyan erőtlenek és tartalmatlanok, hogy egy jó mondatot sem tudok visszaidézni a filmből,
csak annyit, hogy „hol van Luca?”. Ugyanis a két testvér ugyanabba a bátor lányba szeret bele, aki ápolja a sebesült harcosokat. Végül a kevésbé jóképű és vakmerő Barnabás lesz a befutó, és ezt a nagy egymásra találást egy mérhetetlenül kínos és tájidegen szexjelenettel is megspékelték a készítők.
S hogy mit akartak üzenni a mai kor emberének március 15. előtt a rendezők a Guerillával? Csak találgatni tudok, ugyanis a magyar történelem egyik legemblematikusabb sarokköve néhány említés erejéig kerül csak képbe. Újra akarták volna definiálni a hős fogalmát? Koszos romantikát próbáltak csempészni a nehéz idők megidézésébe? A testvérek közötti harag új szintjét akarták bemutatni? Nem tudom, de a harmatgyenge történet és a lehangoló fordulat végérvényesen kinyírja a filmet.
Egyértelműen sokkal többet ki lehetett volna hozni a Guerillából kidolgozottabb karakterekkel, átgondoltabb üzenetválasztással, jobb párbeszédekkel. Ezekhez pedig még pénz sem kell...
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (2)
Gémesi Gábor
Jó ès bátor kritika!
Gémesi Gábor
Ma is sok rovar van. Tavasztól-őszig poloskainvázió Debrecenben. Vègre fèkezzèk meg. Többször kèrtem.