Két furulyát fúj egyszerre a debreceni zenekar frontembere

---

Debrecen – Középkori zenét játszanak eredeti hangszereken, korhű ruhákban. Bárhol muzsikálnak, a siker garantált. Van viszont, amikor szalmában kell aludniuk, és mobilt sem használhatnak. A debreceni Bordó Sárkányt a csehek, románok és németek is imádják.

---

Biciklin érkezik és szövetkabátban a beszélgetésre, s rágyújt azonnal. Mindennek csak azért van jelentősége, mert Dickmann Roland féltucat fúvóshangszeren játszik. Középkori dudát, középkori sípot, moldvai és ír furulyát egyaránt megszólaltat a Bordó Sárkány Régizene Rend koncertjein. Mi több: van, amikor egyszerre két furulyát is fúj egy dalban! Ezeken jórészt autodidakta módon tanult játszani, bár idővel mindegyikhez keresett tanárt, mestert, aki segített a fogásokat még tovább finomítani, klasszikusan azonban csak a blockflötén való muzsikálást sajátította el.

A polgári világban kétdiplomás, pszichológusként hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó Roland régi nagy szerelme a zene. Magát elsősorban alkotónak definiálja, aki dalokat ír, s nem hangszer-virtuóznak. Mindig is voltak zenekarai, meséli, korábban is sokfelé játszott és sokféle zenét. Tagja volt a debreceni Él zenekarnak, de a középkori zenében utazó Hollóéneknek is. Ez utóbbiból kiválása után született meg benne a gondolat, hogy egy olyan csapatot hozzon össze, mely nem csupán a több száz éve született kompozíciókat játssza pontosan úgy, ahogy annak idején az igricek, a kobzosok.

„Olyan zenekart akartam életre hívni, mely elsősorban középkori dalokból, táncokból építkezik, de feszegeti a népzene határait olyan formában, hogy megjelenik benne a tagok egyénisége és alkotói szabadsága. Ennek szellemében születtek a Bordó Sárkány saját szerzeményei is. A koncepcióra része az is, hogy mi rendként definiáljuk magunkat. Ennek a gyökerei különben messzire nyúlnak, hiszen Luxemburgi Zsigmond, aki magyar király is volt, az 1400-as években alapította meg Magyarország második világi lovagrendjét, a Sárkány Rendet. S hogy miért éppen bordó? Azért, mert a bordó, azaz a bourdon az bizonyos hangszerek – például tekerő, duda, bordó sípok, citera  – által kibocsájtott, illetve bizonyos játékstílusban megszólaltatott alap basszus hangja is.”

A Bordó Sárkány Régizene Rend 2010-ben alakult. Azóta legalább kétszáz koncerten vannak túl. Sokat utaznak: német, francia, lengyel és cseh közönség előtt egyaránt felléptek, de gyakran megfordulnak Erdélyben is, ahol nem csak magyarok, hanem románok előtt is szoktak játszani. Az utóbbira azt az emlékezetes példát hozza, amikor március 15-én jártak Romániában. „Ott volt bennünk a kérdés, hogyan fogadja majd a román közönség, amikor a piros-fehér-zöld nemzeti színű szalagokkal feldíszített hangszereinkkel színpadra lépünk. De úgy voltunk vele, lesz, ami lesz. Ehhez képest az történt, hogy óriási tömeg várt minket és hatalmas sikert arattunk: a végén a teltházas galati színházban állva tapsolta a közönség a zenekart, és nagyon szerettek minket.”

Debrecenben viszonylag ritkábban látni őket, elsősorban a város- meg az országhatárokon túl ismert a Bordó Sárkány – állapítja meg a zenekarvezető, aki a menedzseri feladatokat is ellátja. Ebben a minőségében, mint mondja, iszonyatosan sokat telefonál és e-mailezik. Azért a debreceni közönségnek sem kell teljesen nélkülözni őket, hiszen a könyvhéten és a borkarneválon is felléptek, nemrég Mikepércsen játszottak, október közepén pedig az Inkognitóban. Utóbbi bulin – melyről cikkünkben videó is látható – a szokásos korabeli viseletben muzsikáltak, de a szűk tér miatt nagyobb show-t csinálni nem volt lehetőségük. Pedig ezt is fontosnak tartják, mert ehhez a zenéhez tényleg nagyon illenek a jelmezek, a csőrös cipők, a középkori bolondsipka, a furcsa fövegek és hosszú talárok. Az is a koncepció része volt, hogy így jelenjünk meg – mondja Roland, és elárulja azt is, hogy ugyanakkor célcsoportot viszont nem választottak maguknak. Talán ezért van az, hogy bárhova mennek, szívesen fogadják őket. Nincs korhoz, nemhez kötve a Bordó Sárkány világa, ez a hangulatos középkori zene, amiben magyar, skót, ír, szefárd zsidó, macedón, németalföldi, provanszál, spanyol, francia dallamok is felcsendülnek, s amit nem lehet úgy hallgatni, hogy meg ne mozduljon rá a láb... Könnyen táncra perdülnek a nézők, s maguk is aktív részesei lesznek a Bordó Sárkány mulatságának.

Néha viszont vannak viszontagságosabb epizódjai is a középkori hangulatnak – állapítja meg hamiskás mosollyal Roland. Ez ugyanis nem csak a nyárson forgatott malacból, a boros- és sereskupákkal való koccintgatásból áll. Léteznek olyan hagyományőrző fesztiválok, ahol nem lehet például semmi olyat használni, ami a kortól idegen – például mobiltelefont sem. S azon a mai, komfortos szállásokhoz szokott zenészek meg tudnak ám lepődni, amikor megmutatják a sátrukat, hogy itt lesz a szállás, és ott a szalmakazal, ahonnan majd derékaljat lehet vételezni...

Ha ilyen sokat koncertezik a zenekar, nem lenne érdemes megpróbálkozni azzal, hogy csak ebből éljenek a tagok, ez legyen a fő pálya? – kérdezzük Rolandot. Mint kiderül, részben ez már most is így van, hiszen néhányan másutt is zenélnek, s nekik nincs egyéb civil foglalkozásuk. Ám ez nem okoz sem feszültséget, sem súrlódásokat a Bordó Sárkány rendjében. A próbákat persze nem csupán emiatt nehéz összeegyeztetni, hanem azért is, mert néhányan jelenleg nem a cívisvárosban élnek. Szlama László kobzos sem, aki citerán és sípon is játszik, s akire különösen büszkék, mert nemrég Junior Príma Díjban részesült.

A kobzos és Roland mellett Bergics András (középkori duda, magyar duda, hegedű, ének, moldvai furulya), Gál Márió (középkori dobok, csörgők), Kiss Ernő (ciszter, tambura), valamint Németh Anna (magyar duda, skót duda, hegedű) – aki vendégzenészként van jelen – alkotják a zenekart.

S hogy mi a cél? Meddig juthat el a debreceni csapat? Minél több koncertet adni, minél több emberhez eljuttatni ezt a muzsikát, s minél nagyobb közönséggel megszerettetni a Bordó Sárkány zenéjét – mondja Dickmann Roland. Legközelebb erre Nagyszebenben tesznek kísérletet október 26-án, a Sibiu World Music Fesztiválon, másnap pedig Bukarestben.