Kitárulnak az ajtók Debrecenben

---

Debrecen – Író, zenész és kórus készül ősbemutatóra városunkban. Grecsó Krisztián és Hrutka Róbert a Lautitia Kóruscsaláddal kiegészülve segítenek elindulni az énkeresés útján. Interjú.

---

Új oldaláról mutatkozik meg Debrecenben a Grecsó Krisztián – Hrutka Róbert szerzőpáros: a Lautitia Kóruscsaládnak írt oratóriumot vasárnap mutatják be a Lovardában. Az Ajtók című darab kórussal zengő dalai és történetei az énkeresésről, önmagunk megismeréséről szólnak. Feltárulnak egymás után a lélek nehéz kapui, és kiderül: titkaink vannak magunk előtt. A vágyainkat, a múltunkat, és néha még az érzéseinket, álmainkat is elzárjuk magunk elől. A szerzőpárossal, illetve Nemes Józseffel, a kórus karnagyával az első közös próba előtt beszélgettünk a darabról, közös munkáról, Szabó Magdáról, énkeresésről, a kamaszok felborult világáról.

Dehir.hu: Honnan jött a kórusmű ötlete, hogyan indult a közös munka?

Grecsó Krisztián: Többször voltunk már a Lautitia nyári kulturális fesztiváljának a vendégei és minden alkalommal egy irigylésre méltóan elképesztő közösséget találtunk itt. Nemcsak egy kórust, hanem egy olyan ifjúsági közösséget, melyben a gyerekeknek helye, életcélja, világképe van, dolgoznak, hajtanak. Közben megismertük a kórus munkáit is és kiderült, hogy ráadásul őrülten tehetségesek is. A gyerekekkel, Nemes Józseffel és az atyákkal is sokat beszélgettünk, és olyan jól éreztük magunkat ebben a pezsgő világban, hogy jött az ötlet: dolgozzunk már együtt valamin. Először csak pár közös dalról volt szó a repertoárunkból, amit ők megtanulnak, majd később vetődött fel, hogy

ha közösen szeretnénk mondani valamit a világról, akkor azt vegyük is komolyan, mert, ha együtt szeretnénk állítani valamit a világról és gondolunk valamit az életről, ahhoz egy új mű kell.

Dehir.hu: Hogyan született meg ez a kórusmű?

Hrutka Róbert: Először is átgondoltam, milyen hangulatot akarunk átadni, megbeszéltük Krisztiánnal nagyvonalakban, miről is fog szólni, mivel nagyon fontos, hogy ívet lehessen építeni. Ez nemcsak egy prózai előadásnál, hanem egy koncert esetében is rendkívül fontos. A csúcspontokra koncentráltam először: a nyitányra, a zárlatra és a középrészekre, onnantól kötődtek át szépen, hol lesz helye a prózának, a verselésnek, hol szólal meg a kórus. Az oratórium végülis egy zenés kórusmű, de itt lesz olyan rész, amikor a zenekar nem játszik, lesz, amikor zenekari kísérettel csendül fel, de olyan is, amikor csak egy ritmus adja az alapot. Mivel tudtuk, hogy mit akarunk megmutatni, nagyon könnyű volt a feszültséghez, a csúcsponthoz megjeleníttetni az érzelmeket, Krisztián pedig szépen ráírta utána a szöveget.

Grecsó Krisztián: Robi egy nagyon sokoldalú zeneszerző, hatalmas zenei rutinnal, de ő sem szokott minden héten kórusműveket szerezni, ez neki sem volt egy hétköznapi pálya. Én is életemben először írtam librettót, vagyis tulajdonképpen oratóriumot, bár ez a szó talán megrémíti picit a közönséget. Épp ezért nevezzük zenés irodalmi kórusműnek, vagyis megmagyarázzuk, mi is ez. Én írtam a dalszövegeket, verseket, prózákat. Nem egy eljátszott színpadi mű, konkrét története nincs, zenei dialógusok sincsenek benne.

Dehir.hu: Miért éppen Ajtók?

Grecsó Krisztián: Józsi mondta, hogy Szabó Magda városában örülne annak, ha az írónőhöz valami köze lenne az oratóriumnak. Akkor vetődött fel, hogy Az ajtó nem csupán egy viszony-, barátság-, árulás- és engesztelődésregénye, hanem egy nagy pszichológiai utazás is a múlthoz, az önmegismeréshez, a saját álmokhoz és azok feldolgozásához való viszonyhoz. A regényben Szabó Magda is arról beszél, milyen a viszonya saját álmaihoz, miket szokott álmodni és ezekben ő hogyan is jelenik meg, mit is gondol magáról. Itt a kórusban pedig – többségében – gyerekek, kamaszok vannak, akikben forr az indulat. Most találják ki magukat, azt, hogy merre mennek, most vannak a legnehezebb időszakban, amikor meg kell ismerjék saját magukat. És így jött az, hogy

akkor szóljon erről: nyíljanak ki az ajtók, a titkos tárnák, ismerd meg magad, a vágyaidat, indulataidat. Legyen a vezetőelve a műnek az identitás, a múlt, a gyökerek iránti kíváncsiság és viszony, és ez az énkeresés vezeti az egészet, így tárulnak fel.

Szerintem egy őszintén szép, érzelmes kórusmű született, vállalva ennek a szépséghez való kitárulkozásnak a viszonyát.

Dehir.hu: Zenés irodalmi estekkel járják az országot, Stop címmel írtak közösen zenés játékot – nem először dolgoznak együtt. Miben más az Ajtók, mint a korábbi közös munkák?

Grecsó Krisztián: Amikor elkezdtük írni, kitört a háború. Miközben ment az élet, zajlott körülöttünk ez a felborult világ, így nagyon erősen át tudtuk érezni, milyen egy kamasz kifordult világa, milyen az, amikor a kamasz lába alól kimegy a talaj, a biztosnak hitt világa, a felnőtté válásban ez egy elképesztő helyzet. Erre emlékszik az ember, de az érzések már nincsenek úgy meg… Úgyhogy teljesen mély átérzéssel vágtunk bele, kergettük a saját múltunkat, az egykori egónkat, – Karinthyval szólva – találkoztunk azzal a fiatalemberrel, aki egykoron voltunk, aki vágyott valamire, aki elképzelte magát 20 év múlva valamilyennek. Egy nagyon kitárulkozó, őszinte darab lett, ennek minden kockázatával együtt, de nagyon büszke vagyok rá és vállalom ezt az érzelmességet.

Hrutka Róbert: Nekem az a hitvallásom, hogy elég csak néhány jó hang és néhány gondolat, hogy változzon a világ. Ebben nagyon hiszek és a zene is pont olyan, mint az élet: megírjuk, eljátsszuk, és nem marad utánunk semmi, csak a dal, és a dal nagyon fontos.

Dehir.hu: Milyen a közös munka, mennyire sikerült megtalálni az összhangot?

Hrutka Róbert: Ifjúsági és kifejezetten lánykórus számára írtam már zeneművet, de ilyen nagy és vegyes kórusra még nem, úgyhogy számomra ez mindenképp nagyon jó tanulsággal szolgált. Eddig külön próbáltunk el mindent, ez az első alkalom, hogy együtt nézzük meg az egészet. Úgy működött a munka eddig, hogy otthon felvettem a stúdiómban a demókat, ők megkapták az anyagot és tudtak gyakorolni, a tőlük kapott felvételeket pedig mindig izgatottan vártam.

Nemes József: Nagyon megtisztelő és különleges, hiszen ritkán adatik meg az embernek, hogy ilyen nagy egyéniségekkel nemcsak, hogy találkozzon, hanem közös gondolkodás után írnak nekünk egy ilyen fantasztikus darabot, amit aztán együtt elő is adhatunk.

Ez egy kellemesen édes teher, és igyekszünk felnőni ahhoz, hogy méltóképpen meg tudjuk valósítani.

Míg egy közreműködés során egy dallal készülünk, amit rendesen kidolgozunk, itt tizenpár dalról van szó, egy sokkal nagyobb lélegzetvételű, horderejű dologról, ezért nagyon oda kell figyelnünk, hogy tudjuk azt a szintet hozni, amit saját magunktól is elvárunk.

Dehir.hu: Hogyan zajlik a készülés?

Nemes József: A szerzőpáros dolgozott ugye a dalokon, a kórushoz tartozó darabok pedig Ölveti Mátyáshoz kerültek, aki átírta nekünk kórusra. Ő már régóta foglalkozik hangszereléssel, a kórus kvalitásait, adottságait is ismeri, így kézenfekvő volt, hogy ő segít ebben nekünk. Összesen 12 tételben fogunk énekelni, ezeket megtanultuk, heti rendszerességgel átnéztük, a mostani első közös próba pedig arról szól, hogy mindent tisztázzunk. A koncert előtti napon lesz még egy próba, ahol mindent véglegesítünk, vasárnap délelőtt hangbeállás, este pedig kezdődik a körülbelül másfél órás koncert.

Dehir.hu Nem ez az első alkalom, hogy Debrecenben lépnek fel, szívesen térnek ide vissza?

Grecsó Krisztián: Nagyon szeretek idejönni, már csak amiatt is, mert ez a közösség fogad bennünket. Apuka vagyok, úgyhogy engem nagyon megnyugtat, hogy vannak ilyen közösségek, van olyan tér, ahol remélheted, hogy a gyermeked nem kallódik el, ahol célt mutatnak neki, megvédik egymást. Mi egy ilyen közösségbe járunk ide vissza a görögkatolikusokhoz, és akármikor jöttem egyedül vagy Robival, mindig nagy szeretet fogadott a közönség részéről is, úgyhogy azt érzem, kezdjük belakni a várost.

Hrutka Róbert: Szeretem nagyon Debrecent, többször is voltam itt. Itt ismerkedtünk meg a kórussal is, de valójában a kétezres évek után nagyon sokat jártam Debrecenbe, rengeteg fesztivál volt és a Jamie-Robi zenekarral is adtunk koncerteket, úgyhogy nem áll tőlem távol a város.

Dehir.hu: Mit láthat a közönség 24-én este a Lovardában?

Nemes József: Alapvetően statikus képet fog mutatni, ugyanis nem szerettük volna színpadi művé alakítani. Úgy érezzük, hogy a zene és a szöveg egysége ad egy olyan pluszt, ami igazából vizuális ingerek nélkül is elegendőt tud majd nyújtani mindenkinek.

Az Ajtók című zenés irodalmi kórusművet április 24-én, vasárnap 19 órától mutatják be a Lovardában. További információ a koncertről itt érhető el.