Könyv született a táborról, melyet kezdetben veszélyesnek ítélt a hatalom

---

Berekfürdő - Idén már 20. alkalommal gyűltek össze az írók és költők a berekfürdői írótárban, s ennek kézzel fogható emléket állítottak.

---

A történet 1979-ben kezdődött, amikor Körmendi Lajos megálmodott egy olyan eseményt, ahol írók, költők, irodalmárok gyűlnek össze. Ám ezt az első alkalom után az akkori rendszer veszélyesnek ítélte, így egészen 1999-ig kellett várni arra, hogy újra összejöhessenek. Azóta a táborban nagyon sok művész vett már részt, akiket rendre megihletett a falu, a társaság, a fürdő, a helyiek, s Berekfürdő minden bája.

A tábor résztvevői, az írók és költők az eltelt évek tapasztalatait, élményeiket szavakba öntötték – hol rímekben, hol prózában –, hogy maguknak és nekünk, olvasóknak is megörökítsék. Összesen harminchárom alkotó műveit tartalmazza a „...ne csodálkozz: / itt lakik a nyár” című kötet, melynek anyagát Sarusi Mihály, Körmendi Lajos legjobb barátja és a tábor egyik oszlopos tagja válogatta össze felkérésre.

Három nagyobb részre osztotta fel az összegyűjtött írásokat. Először is megismerhetjük Berekfürdőt a tábor résztvevőinek szemszögéből. Úgy sejlik fel, mintha ez a hely egyszerre lenne a világ közepe és egy elfeledett paradicsom. Fontos a fürdő gyógyvize, amely újra és újra visszatér fő- vagy mellékszerepekben a versekben, novellákban.

A Találkozás című fejezetben egymásnak, egymásról szóló szövegek fogadják az olvasót. Néhány oldal erejéig bepillanthatunk két ember kapcsolatába,

átérezhetjük milyen találkozni Jókai Annával, megszállni Körmendi Lajosnál, ismerőse lenni Dienes Eszternek (vagy éppen milyen Dienes Eszternek lenni), esetleg azt, hogy hogyan lett a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium egykori tanulójából Berekfürdő polgármestere.

Sajnos Körmendi Lajos 2005-ben elhunyt, így csak hat évig élvezhette megvalósult álmát, azonban a visszajáró művészek nem hagyták, hogy a tábor vagy Körmendi szelleme feledésbe merüljön. A harmadik, Körmendi nevét viselő részben lévő alkotások megvilágítják a tábor résztvevőire tett hatását, s az ürességet, amelyet maga után hagyott.

Bár a könyv harmadát csak az ő emlékének szentelték, neve a másik két részben lépten-nyomon felbukkan. Mikor szerzőként találkozunk vele, az nem meglepő, azonban úgy tűnik, hogy az írótáboriak fejében Berekfürdő összefonódott Körmendi nevével és a nyár ifjúságot jelképező örökké meleg és az ősz csalóka, napsütéses, de már hűvös deres elmúlást idéző napjaival. Körmendi Lajos szelleme így végigkíséri az olvasót és akkor is ott van, amikor látszólag egy szó sem idézi meg.

Ha kezünkbe vesszük ezt a gyűjteményt, úgy érezhetjük magunkat, mint aki éppen kirándulni indul és útközben elővesz valami olvasnivalót.

Benne van a kirándulás és az olvasnivaló is. Látjuk magunk előtt Berekfürdőt, a gyógyvizet, melybe bele is lógathatjuk a lábunkat, s érezzük az embereket és csatlakozhatunk az írótábor résztvevőihez. A teljes élmény átélését fényképek is segítik. Sokféle stílus, forma és megannyi emlék összezárva két kemény fedél közé e könyv.