Libbenő szoknyák és kecses mozdulatok mesélték el Anna Karenina történetét a debreceni Nagyerdőn

---

Debrecen – Tolsztoj hősnőjét így még aligha láttuk: a Győri Balett produkciója elvarázsolta a nézőket.

---

Igazán különleges élményben lehetett részük azoknak, akik jegyet váltottak a Nagyerdei Szabadtéri Játékok augusztus 24-i eseményére, ugyanis az ország másik végéből érkezett előadók tárták a nézők elé Anna Karenina tragikus történetét. Az idén 40 éves Győri Balett táncosai és a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola balettnövendékei kápráztatták el a közönséget.

Anna Karenina

Tolsztoj 1872-ben szemtanúja volt, amikor egy fiatal nő féltékenységi rohamában egy tehervonat elé vetette magát. Az írót a halott, összeroncsolt nő látványa sokáig nyomasztotta.

Tizenegyszer dolgozta át a művét, mire megszületett a végső változat, mely Annát az irodalom legnagyobb hősnői közé emelte.

A Nagyerdei Szabadtéri Színpad kitűnő miliőt teremtett az előadásnak, a lassan lenyugvó nap, az elsötétedő ég és az erdő nem szűnő hangjai csak még különlegesebb hangulatot kölcsönöztek az előadásnak.

A táncosok hol kecses és lágy, hol pedig hirtelen vad és kemény mozdulatokkal festették a nézők elé Tolsztoj egyik leghíresebb női hősének történetét, ahogy az egyre sötétebb fordulatokat vesz.

Minden mozdulat egy mélyreható érzelmet közvetített, így az is könnyen átérezhette, mi történik a színpadon, aki nem annyira járatos a balettelőadások világában.

Az egyszerű, de annál szebb jelmezek is legalább olyan kifejezőek voltak, mint az előadók által leírt mozdulatsorok. Annán, akit Marjai Lili Anna személyesített meg, a bordó, piros és fekete színű ruhák életének egy-egy szakaszára utaltak, de több szereplőnél is változtak a színek és a formák, például Kitty esetében, akit Guti Gerda formált meg: ő először fehér, majd később, ahogy történet kezdett egyre sodródni a végkimenetel felé, fekete ruhában jelent meg a színpadon.

Mind a főszereplő, mind a háttértáncos hölgyek esetében a könnyedén libbenő ruhaköltemények szinte saját történetet meséltek el, ahogy viselőjük vonalaihoz idomultak vagy éppen szabad útjukat járták egy-egy ugrás közben.

A hangzásvilág jelenetenként változott, elnyújtott szomorú dallamok és lüktető ritmusok határozták meg a táncosok lépéseit és a nézők hangulatát is.

Egy új jelenet kezdetén még csak halkan, majd ahogy kibontakozott a részlet, egyre hangosabban vette át a hatalmat a zene, akár egy külön karakter, akinek ugyanolyan fontos szerep jutott, mint a táncosoknak.

Aki jelen volt ezen az estén a Nagyerdei Szabadtéri Színpad nézőterén, átélhette Anna személyes tragédiáit, amelyek a végzettel, a megvetően dübörgő és vad mozdulatokkal mutogató társadalommal együtt sodorták az asszonyt a vonat elé, amelynek motívuma átszőtte az előadást. A nézők folyamatosan érezhették, ahogy közeledik az a bizonyos szerelvény, amely beteljesíti majd Anna sorsát.

Ez a különleges, összetett előadás olyan élményt jelenthetett, amelyre sokáig emlékezhetünk majd.