Mi jutott Debrecennek Ady Endréből?

---

Debrecen - Ady Endrét már életében is legendák övezték, szerelmei, versei, szenvedélyei legtöbbünk számára ismertek. De vajon hány szállal kötődött a költő a cívisvároshoz? Interjú.

---

Több szállal kötődik Debrecenhez a költőlegenda, a cívisváros mégsem került Ady Endre kedvencei közé. Itt tanult egy ideig, itt jelent meg az első verseskötete, s újságíróként is tevékenykedett több lapnál. Halálának századik évfordulóján, január 27-én emlékezik az ország az egyik legismertebb hazai poétára.

Herczeg Ákos irodalomtörténész, Ady-kutató, a Kulter.hu folyóirat szerkesztője segítségével tudhattunk meg többet a költőről.

Dehir.hu: Ha azt halljuk, magyar költő, általában Petőfi vagy Ady neve jut az emberek eszébe először. Mit gondol, minek köszönhető ez?

Herczeg Ákos: Az oktatási rendszerünk felépítésénél fogva igényli az ilyen „rögzíthető” pontokat, azokat a mérvadó alkotókat, akiknek életműve az irodalomtörténet folyamatszerűségét jól szemléltethetővé tehetik. Mind Petőfi, mind Ady ebben a tekintetben olyan mérföldkő, aki fellépésével fordítani tudott egyet azon, ahogy addig az irodalomról gondolkodtak. Arról nem beszélve, hogy mindketten excentrikus figurák voltak, akik

nem csak művészi tekintetben voltak újítók, hanem az önszínrevitelben, a kultuszépítésben is kiemelkedtek kortársaik közül: felismerték, hogy az irodalom termék, amit el lehet adni.

Ez a belátás alighanem segítette az ő közismertségüket, ennek pedig a mai napig tapintható a hatása.    

Dehir.hu: Hogyan sikerült a költőnek elhoznia a várt „modernizációs folyamatot”?

Herczeg Ákos: Részben azzal, hogy újságíróként szembesült az ugrásszerűen növekvő példányszámú napi- és hetilapok presztízsével, azzal, hogy az olvasókhoz nem is annyira a könyvön, hanem a sajtón keresztül vezet az út. A századfordulóra (hangnemét, témáját, képi világát tekintve) meglehetősen idejétmúlt konvencionális, dalszerű poézissel pláne nem.

Talán Ady maga se lehetett volna az, aki, ha nincs az a bizonyos elfeledett két első kötet, és az azokat követő kijózanító tapasztalat,

hogy valami egészen másra van szüksége az önnön nyelvi sablonjaiban fuldokló magyar költészetnek és az attól Arany óta bizony el is idegenedő közönségnek. Nyugati mércével persze nem feltétlenül volt heurisztikus fejlemény Ady lírájának főleg 1903 nyarától, utolsó nagyváradi hónapjaitól datálható fordulata, viszont a korabeli sajtóirodalmi kontextusban nem csoda, hogy figyelmet keltett, sőt hamar követőkre lelt „homályos”, a költészetről alkotott közgondolkodást provokáló verseivel a Budapesti Napló hasábjain. Az Új versek művészi forradalmát egyszerre igazoló és fel is fokozó fogadtatástörténet, majd később a Nyugat elindulása és főleg A Holnap antológia körül kialakult modern-konzervatív vita mind a modern irodalom legitimációját erősítette, mindez elképzelhetetlen Ady inspirációja nélkül.  

Dehir.hu: Szerelmei, Léda és Csinszka a magyar irodalom legismertebb múzsái közé tartoznak. Mitől voltak ők igazán különleges személyiségek, milyen az emlékezetük a mai emberek fejében?

Herczeg Ákos: Nem meglepő, hogy így alakult, tekintve, hogy kivételes „karrierjüket” egy olyan szerzőnek köszönhetik, aki verseivel és életformájával is sokat tett azért, hogy már életében legendák övezzék. Ráadásul mindez valóban a nyilvánosság előtt zajlott, különösen a Léda-szerelem –

a férjezett asszonnyal éveken át nyíltan folytatott viszony már önmagában okot adott a kitüntetett figyelemre.

Léda, polgári nevén Diósyné Brüll Adél minden bizonnyal az elsők közt jut eszébe az embernek a költő nevét hallva, de inkább a kapcsolat „bulváros” vonásai, semmint annak irodalomtörténeti jelentősége hangsúlyozódik a közoktatásban, pedig erről is lehetne beszélni. Nem véletlenül utal maga Ady is önvallomásában arra, hogy a nagyvilági asszony szó szoros értelmében megmentette őt a művészi elkallódástól: miközben a megismerkedésük előtt már hónapok óta nem írt verset, 1903 késő nyarától kezdődően, majd pedig 1904-től, az első párizsi úttól fogva, másfajta szellemi hatásoknak kitéve már egészen új hangon szólalt meg a költészete. A Csinszka-történet ennél jóval prózaibb: Ady életének utolsó, betegségekkel övezett éveinek nehézségeit enyhítő, valamiféle otthon-élmény képzete fűződik hozzá. Aligha túlbecsülhető a jelentősége.

Dehir.hu: Több szállal is kötődik Debrecenhez Ady, szülei például ide íratták be jogakadémiára. Állítólag a várost nem sikerült megszeretnie, mi volt ennek az oka? 

Herczeg Ákos: A századforduló előtti Debrecen tagadhatatlanul vidéki város volt, s mint ilyen, legfeljebb a nagy ívű ambíciók megfogalmazását tehette lehetővé a Zilahról felkerült diák számára: alig múlt 22 éves, mikor már szűknek érezte a város adta szellemi kereteket.

Ady zabolázatlan, reakciós természet volt, Debrecen pedig ennek az ellenkezője: a hagyományos értékek őrzője.

A „Maradandóság városa”-ként került később versbe: ebben azonban (a hiedelemmel ellentétben) inkább a személyes érintettség, valamiféle nosztalgia hallatszik ki, mint a bírálat – no persze nem a visszavágyódás hangja, hanem az önmagától elkülönböződő én problémája szólal meg. Ezzel együtt is hangsúlyozandó a fontossága: utat mutatott az újság (méghozzá az ellenzéki újságírás) felé. 

Dehir.hu: Később a Debreczeni Hírlap, majd a függetlenségi párti Debreczen című folyóirat munkatársa lett, s városunkban jelent meg első verseskötete 1899-ben. Milyen témájú cikkeket publikált ekkoriban? Később visszatért a cívisvárosba?

Herczeg Ákos: Mai szemmel példátlanul bátor hangú, stílusérzékeny publicista volt már 20-21 évesen is, noha akkori színikritikái, politikai töltetű tárcái szárnypróbálgatásoknak tűnnek a későbbi markáns véleményformáló írásaihoz képest. Nem volt zökkenőmentes Ady és Debrecen viszonya: a város neheztelt a szerzőre a Nagyváradra költözés miatt, de az országos hírű szerzőt már megbecsülte.

Ady később a források szerint csupán kétszer járt Debrecenben (először 1908 februárjában a Csokonai Kör meghívására, majd 1909 októberében a Nyugattal), mindkétszer felfokozott várakozás előzte meg, és „zajos siker” övezte a beszámolók szerint. 

Dehir.hu: Mit gondol, hogyan lehetne Debrecenben megőrizni a költő emlékét, tudatosítani azt, hogy a pályájának kezdetei ide köthetők? Esetleg egy ehhez kötődő emlékmúzeum vagy kiállítás elképzelhető itt?

Herczeg Ákos: Nem tartom valószínűnek, hogy valaha is olyan eleven lesz a város Ady-emlékezete, mint mondjuk Nagyváradnak. Miért is lenne? Váradhoz ezer szállal kötődött: ez volt számára a művészi eszmélés, az érett újságíróvá válás helyszíne, nem beszélve A Holnap antológiáról, ami azok után is kötődést jelentett, hogy életvitelszerűen Párizsban vagy a fővárosban tartózkodott. Debrecenről nehéz volna állítani, mint Nagyváradról, hogy mindig az otthona maradt: ahhoz túlságosan marginális volt a szerepe az irodalomtörténetileg fontos költői alkotói periódus szempontjából. Ezzel együtt nem lehet persze állítani, hogy ne igyekeznénk:

szobrokkal és emléktáblákkal például nem állunk rosszul, de talán mégsem tesz Debrecen eleget, hogy valóban láthatóvá váljon az a kevés, ami nekünk Adyból jutott.

Lehet, csak a nagyon távoli jövőben, de talán egy nap majd interaktív táblán tájékozódhat a Piac utcán járó-kelő, hogy is zajlott a fiatal újságíró egy dolgos munkanapja a 19. század utolsó éveiben.   

Dehir.hu: Mit tanácsol azok számára, akik behatóbban szeretnének megismerkedni Ady munkásságával?

Herczeg Ákos: Sajátos módon egyszerre szűkös és túlontúl tág mozgástérben találhatja magát az olvasó: miközben szép számmal jelennek meg az újabbnál újabb önéletrajzi vonatkozású, tényfeltáró munkák, a 2000-es évek „felfutása” óta ismét viszonylag kevés figyelem irányul a szorosabban a költői életmű vizsgálatára. A kanonikus pozíciót tovább szilárdító kultuszépítő írások mellől hiányzik az a támasz, ami ezt a kultuszt a szépirodalmi szövegek alapján visszaigazolhatóvá, a mai olvasó számára elevenné tenné. Ezen a téren sok javulást várok ettől az évtől, és ehhez nemcsak a szakma teheti hozzá a magáét. A média olyan kezdeményezései, mint például az Ady100 című versmondó sorozat, melyben színészek mellett közéleti szereplők szavalnak ismert és kevésbé ismert Ady-verseket, sokat tesz azért, hogy Ady valóban a miénk legyen. 

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Ady Endre tolla, Szabó Magda tükre: debreceni irodalmi relikviák a Medgyessy-múzeumban	2014.09.25