A virágot lépő lánynak még a festményébe is beleszeret a királyfi

---

Debrecen - A vak leány szeméből gyémántgyöngyök peregnek bánatában, míg fésülködése közben szépítő virágok hullanak hajából. Kijelenthetjük, hogy kincset ér Világszép Ilona!

---

A Vojtina Bábszínház Benedek Elek gyűjteményének egyik gyöngyszemét dolgozta fel és át. A Játszószínházban A virágot lépő lány című elődást néztük meg. A történet szerint a királyfi egy festmény miatt beleszeretett egy lányba. Meg is kérte udvari festőjét, aki a képet készítette, hogy keresse meg a modellt, s ha még mindig olyan szép, akkor feleségül veszi. Így is történt, a festő újabb képe talán még szebb lett, mint az első. A királyfi nem is késlekedett tovább, küldte is szolgáit a lányért, akit Világszép Ilonának hívták. A lány boldogan kelt útra, de a küldöttségben nem csak a király jóakarói voltak.

A becsvágyó és irigy komaasszony bevetette boszorkányos tudományát, így csúnya lányát ültette a megvakított Világszép Ilona helyére.

A királyfit kötötte ígérete, de a jó mindig utat tör magának. Ilona történetében ez szépítő virágok és gyöngyök formájában történt meg,

melyeket a segítő halász vitt a piacra, és látásért cserébe árult. A boszorkány nem is tudta, kinek segített, mikor megvásárolt mindent lányának. Így saját átkát törte meg végül, és a szerelmesek egymásra találhattak.

Már a díszlet is álomszerű volt, a zenével együtt viszont atmoszférát teremtett.

Egyszerűnek tűnt az egész kompozíció, és mégis minden a helyén volt. Modern, praktikus volt, miközben a szürke, a kék és a fehér színek uralkodtak. Rideg hatás uralkodott az egész színpadon, de gyorsan megtelt élettel, pedig csak két és fél „bábszínész” játszott: Ágoston Krisztina és Magi Krisztina, valamint besegített Arany Zoltán zeneszerző is. Első pillanattól hangulatot teremtett az előadásnak, mintha csak a felhők között játszódott volna, vagy az álomok világában. 

A praktikum abban is megnyilvánult, hogy a bábokat nyakláncra lehetett akaszthatani, könnyebbé téve a mozgatást, a játékot. Maguk a bábok zseniálisak voltak, de klasszikus értelemben nem bizonyultak igazán szépnek. Az egyszerűség jellemezte a látottakat, csak az arcokat dolgozták ki alaposan, és a bábok támasztására szolgáló abroncsokat. A puritánság keveredett a többletjelentést hordozó kiegészítőkkel. Mikor a boszorkány a lányát hívta, hogy kicserélhesse Világszép Ilonával, szinte tapintható volt a feszültség.

A csúf lány abroncsán kulcsok és lakatok lógtak, jelképezve leláncoltságát külseje és anyja zsarnoksága miatt.

Szinte érezhetően végigfutott a borzongás a közönség sorain. A többi „bábból” sem hiányzott a kreativitás, hiszen a halász és felesége egy-egy evezőlapát volt – ezt magyarázni sem kell. Egyedül Ilona apja volt mozgatásra képtelen figura, de szerepe sem követelte meg az erősebb jelenlétet.

A színpadon felépített átjárható kocka mindig változott a két Krisztina kezei között. A lelkesedésük, pontosságuk, összehangoltságuk, mozgásuk tökéletes látványt nyújtott. Ők varázsoltak igazán, pillanatról pillanatra ámulatba ejtve a közönséget hangjuk és táncuk mellett a gyors díszletalakításokkal.

A gumikötél kihúzása tökéletesen mutatta, hogy szövi álnok terveit a boszorkány. Rémisztően jól sikerült a gonosz mágia, a boszorkányság színpadra vitele Láposi Terka rendezői kezei között.

Művészi, modern, kortárs és – valljuk be – felnőtt darab lett az előadásból, hiszen olyan mozzanatok is helyet kaptak az előadásban, hogy a gyermekeket kísérő szülők is keresték a magyarázatot. Szükség volt a művészi vénára a tisztánlátáshoz, ami nem csak Ilona számára bizonyult olykor-olykor kétségesnek.

Ajánlom Világszép Ilonka történetét olvasásra az előadás megnézése előtt, hogy teljes legyen a műélvezet, mert ez inkább már annak számít.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Trükkökkel kápráztatta el az ördög a debreceni gyerekeket	2017.10.02