Nehéz egyedül egy székkel vagy seprűvel táncolni

---

Debrecen - A debreceni néptáncosok már nagyon várják, hogy újra találkozhassanak és ismét együtt próbálhassanak, táncolhassanak.

---

A 2020-as évet a koronavírus-járvány uralta: átszervezések, lemondások, gazdasági nehézségek, szigorítások és tilalmak jellemezték, mindez pedig számos területen hagyott mély nyomot. Igaz ez a néptáncra is, hiszen ez egy olyan műfaj, amihez társaság kell: nem egyedül ropja az ember. A járványhelyzet miatt azonban ritkán pörögtek a szoknyák, alig kopogtak a táncoscipők: leggyakrabban otthonuk magányában gyakorolhattak a debreceni néptáncosok is.

Újabb két debreceni néptánccsoportot kérdeztünk arról, mennyire befolyásolta az évüket a járvány, s hogyan tekintenek az előttünk álló esztendőre, milyen terveik vannak a 2021-re.

Felelevenítenék a régi táncházmozgalmat

A Főnix Néptáncegyüttes jubileumi rendezvénysorozatát eléggé megkurtította a járványhelyzet: a tavaly harmincéves együttes olyan magyarországi és határon túli csoportokat szeretett volna meghívni, melyekkel hosszú évek óta kapcsolatban vannak, a koronavírus miatt azonban ez nem volt lehetséges.

Törökné Csécs Lenke, a Főnix Néptáncegyüttes művészeti vezetője elmondta, a „márciusi sokk” után nyáron szerencsére meg tudták tartani – immár tizenötödik alkalommal – a balatonszemesi tábort, hazatérve pedig gőzerővel próbálni kezdtek. Augusztusban ugyanis két rendezvénye is volt a táncegyüttesnek: az EGYÜTT 100 című ünnepi tánc-pannón léptek fel a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon, valamint megtartották az összevont XXI. Tűztánc Ifjúsági Táncfesztivált és a IV. Karikázó Fesztivált a Liget téren.

„Szeptemberben már szájmaszkban próbáltunk, de kegyetlen dolog így táncot tanítani és tanulni, arról nem is beszélve, hogy egy páros kontaktusnál nem lehet a másfél-két méteres távolságot tartani…”

– mondta a táncpedagógus.

Hozzátette, jelenleg online próbálnak, emellett „Hagyománnyal adomány” címen indítottak a Méliusz Csapókerti Közösségi Térrel közösen egy népművészeti versenyt népi ének, népmese, kézműves, illetve néptánc kategóriában, melyre bárki jelentkezhet három korcsoportban. Mint mondta, a részvétel nevezési díjhoz kötött, az összegyűlt összeggel pedig a Gyermekklinika Alapítványa „Gyermekeinkért" Alapítványt támogatják.

Az online verseny mellett Törökné Csécs Lenke egy régi vágyát is szeretné idén megvalósítani. Elmondta, nagy híve a táncházmozgalomnak, melynek lényege kissé megváltozott az elmúlt évek során.

„Most azok járnak táncházba, akik tudnak táncolni. Mi viszont arra gondoltunk, hogy – amivel annak idején Sebő Ferenc, Halmos Béla és Timár Sándor eredetileg meghirdette a mozgalmat – a tánc legyen mindenki számára egy örömteli érzés, bárki részese lehessen” – mondta.

Hozzátette, már nagyon várják, hogy személyesen is próbálhassanak, és ha „az oltásnak köszönhetően sikerülne messzire űzni ezt a vírust”, szeretnék az eredeti elképzeléssel megünnepelni a jubileumot.

Hiányzik a közös táncolás öröme

A Debreceni Egyetem Hortobágy Néptáncegyüttesének terveit is felülírta a koronavírus: városi és egyetemi rendezvények maradtak el, melyeknek állandó fellépői szoktak lenni, a karácsonyi és újévi műsort sem tudták megtartani, és egy megnyert pályázat bemutatója is elmaradt.

Lakatos Fanni tánckarvezető elmondta, a járványhelyzet alatt igyekeztek online próbákat tartani, de „ezek nem érnek fel ugyanazzal az erővel, amit a személyes találkozás adhat”, így hamar beszélgetős programok lettek ezekből az alkalmakból.

„A néptánc páros táncra épülő folyamat, nagyon nehéz egyedül egy székkel vagy seprűvel megpróbálni a lépéseket, motívumokat elsajátítani. Az online próbák hamar beszélgetésekké alakultak”

– mondta Lakatos Fanni.

Hozzátette, bíznak abban, hogy nemsokára ismét elkezdhetik a személyes próbákat, akár kisebb csoportokban – a táncosok ugyanis nagyon hiányolják a közös időtöltést.

„A táncnak talán az a legjobb része, hogy együtt lehetünk. Mi azért szeretünk táncolni, mert jó együtt lenni, mulatni, beszélgetni. Sok táncosunk hiányolta, hogy nem élhettük át a közös táncolás örömét. A járványhelyzetben sokszor emiatt nem is annyira tánctanárként, mint inkább pszichológusként volt ránk szükség. Mindenkinek hiányzott a közösség, és kellett az, hogy kihúzzuk egymást a mélypontból” – mondta a tánckarvezető.

Lakatos Fanni arról is beszélt, hogy amint újra lehet, „összeszedik” a csapatot, és először átismétlik az elmaradt koreográfiákat. Később pedig új táncanyag tanulásával folytatnák, és tervben van az elmaradt pályázat bemutatója is. Mint mondta, bíznak abban, hogy mielőbb újrakezdhetik a próbákat, színpadra állhatnak, illetve a városi és egyetemi rendezvényeken is megmutathatják magukat.