Ölelnek és ölnek, élnek és halnak: szesztől és szerelemtől részeg fiatalok

---

Debrecen – Ez egy olyan világ, ahol csak egy normális ember van, neki viszont zsákot húznak a fejére és főbe lövik. Kétszer is. Kritika.

---

A huszadik század húszas éveinek világa kel életre Veronában, ahol a herceg (Csikos Sándor) katonai egyenruhát visel. Úgy néz ki, mint egy dél-amerikai diktátor, bár amikor megszólal, a béke érdekében fenyegeti meg az egymással hadakozókat, a balhés Capuleteket és a Montague-családot. Elege van ugyanis az állandó cirkuszokból, a gyűlölködésből, az erőszakból. Szavainak egy fegyver dördülése ad nyomatékot. Gyakorlatilag így indul, Lőrinc barát (Mészáros Tibor) kivégzésével a 400 éve elhunyt zseni, Shakespeare talán legismertebb drámájának debreceni előadása.

S ez a jelenet ismétlődik meg közel három óra múlva is. De addig annyi minden történik. Lesz egy bál például, pazar, elegáns mulatság a Capulet-házban. Sokan hivatalosak ide, de a Montague-hívek nem. Rómeó (Vecsei Miklós) sem, de ő azért elmegy, enged a társasága, Mercutio (Kiss Gergely Máté), Benvolio (Papp István) és a többiek invitálásának, lógjanak be. Bent ugyan kiszúrja őket a mindig dühös és agresszív Tybalt (Mercs János), a házigazda unokaöccse, de bármennyire szeretne nekik ugrani, Capulet (Szalma Tamás) leinti, fogja vissza magát. A hívatlan vendégek jól érzik magukat, bár külön utakra indul Rómeó, aki pont annyira laza, mint a többiek, de nincs híján romantikus érzelmeknek sem. Megismer egy lányt. Egy tündért. Aki még tizennégy sincs. (S akinek az anyja – Zeck Juli – már anya volt ennyi idősen.) Júliának hívják (Szakács Hajnalka), és azonnal beleszeret e sármos idegenbe. Az érzés kölcsönös, csak hát: családilag ők ősellenségek, gyűlölniük kellene egymást. A szerelem azonban ennél sokkal erősebb. Megfogadják: összeházasodnak. Majd segít a gyógyfüveket termesztő Lőrinc barát, csak el kell dönteniük, mennyire gondolják komolyan. (Nagyon!) A betépett Mercutióék közben továbbállnak a bálból, és tovább buliznak az éjszakában. Hogy botrányosan viselkednek? De milyenek is lennének a részeg tizen- és huszonévesek, egy ilyen jól sikerült parti után? Pont olyanok, mint a mai srácok, vagy a szüleik, nagyszüleik, dédnagyszüleik ennyi idősen. (Legfeljebb erre nem mindenki akar, mer visszaemlékezni.)

Rómeó szinte szárnyal, mikor másnap hírt kap Júlia dadájától (Oláh Zsuzsa), hogy igent mondott szerelme, szervezheti a titkos esküvőt. Nem is akar mással foglalkozni. Tybaltot, akiben forr a düh, az indulat, csak félrelökné. De Tybalt elégtételt akar venni az előző estéért, és féregnek nevezi Rómeót. Mercutio áll ki vele. Fiatalok, féktelenek, vért akarnak. Komoly ez a balhé? Amikor Rómeó békítőleg közbeavatkozik, akkor lesz csak igazán az. Míg Rómeó lefogja barátja karját, Tybalt ledöfi Mercutiót. Hőzöngésnek, kakaskodásnak indult, és ez lett belőle. Rómeó tehetetlennek érzi magát. Felforr a vére, a gyilkos után ered, és gyilkos lesz maga is: megöli Capulet unokaöccsét.

Kitör a botrány. Rómeónak menekülnie kell, mert a gyilkosságért száműzik. Ám ezt borzalmasan éli meg, nem képes józanul végiggondolni, hogy ez mégsem a legrosszabb verzió. Még akkor sem, ha közben Capulet úgy dönt, a lányát férjhez adja. Paris (Janka Barnabás) jó parti, csak ez számít, nem az, hogy Júlia mit szeretne. Bár egy éjszakát titokban együtt tölt szerelmével Júlia, hajnalban, mikor a pacsirták dalolnak és Rómeó szökni kénytelen, rettenetesnek látják a helyzetet.

Szerencsére ott van Lőrinc barát, és próbál segíteni. Olyan szert ad Júliának, amitől az mély álomba merül, úgy néz ki, mintha halott lenne. A terv az, hogy mire magához tér a kriptában, már ott lesz Rómeó, és boldogan élhetnek, míg meg nem halnak. De a boldogság elmarad, mivel Capulet előre hozza az esküvőt. Júlia egy nappal korábban veszi be a szert, Lőrinc barát pedig nem tud időben hírt küldeni Rómeónak, hogy türelem, csak nyugi, nem lesz itt semmi baj, s így a fiatal Montague a kriptában pusztító mérget vesz magához. S Júlia, aki magához tér, már csak halott kedvesét ölelheti. Van értelme így az életének? Késsel végez magával.

Vagány, erős változattal állt elő a Csokonai Színház. Az első felvonás inkább bohózat, a második kíméletlen tragédia. Van benne minden: tűzzsonglőrök, árnyjáték, fürdőkád, látványos közelharc, remek (néha kissé durva) poénok. (Ezek a veronai srácok nem a Pál utcából jöttek, itt nem örök vesztes Nemecsekek parádéznak.) Nagy erénye Varró Dániel fordításának, hogy képes visszaadni a klasszikus hangulatot, de mégsem idegen a mai szövegekhez szokott fülnek. Itt úgy beszélnek, ahogy mi is beszélünk, csak sokkal szebben. S ne feledjük azt sem: Shakespeare nem egy unalmas kor unalmas írója volt, nyelvezetét csak a későbbi magyar fordítók finomították olykor túl. Erre a Rómeó és Júliára a középiskolások sem igen mondanák, hogy unalmas. A premier közönsége ha meg is lepődött, élvezte az előadást: a jelenetek végén fel-felzúgó spontán taps ezt mutatta.

A fiatalok itt éjjel-nappal fiatalok, a világot igazgató rend viszont tele álszentséggel, hazugságokkal, gyűlölettel. Szikszai Rémusz rendezése megmutatja, milyen féktelenek is ezek a srácok, és milyen képmutató a felnőtt férfiak irányította világ. Kiss Gergely Máté remekel Mercutio szerepében: harsány és szellemes, közönséges és bohó – de milyen is lenne ez a jó családból származó fiatalember, akinek csak az számít, hogy bulizzon, s ha kell, azért megállja a helyét a balhékban is? Aztán persze ez lesz a veszte... Vecsei Miklós Rómeója olyan, mint Baz Luhrman filmváltozatában a fiatal DiCaprio volt: jól szabott öltönyében nagyon trendi, nagyon mai, okos és végletesen szerelmes fiú. Nem holmi lúzer, hanem verekedni is kész, bátor srác. Júliája gyönyörű és vihogó kiscsaj, amin nem kell csodálkozni. Mit is tudhat az életről? Amit elképzel, amiről álmodozik. Amiről a dadája mesél. Meg amire az apja kényszeríti. Az elegáns, sármos Szalma Tamás félelmetesen gyorsan változik lányát imádó mintaapából egyik pillanatról a másikra ellenkezést nem tűrő, dühös dúvaddá, szinte kirobban belőle az agresszió. Akit az előbb még féltve ölelt, meg tudná ölni most, mikor csak egy szót is szólna, ami nem kedvére való. De nem kell ezen csodálkozni: a nőknek itt nincs szava, és egy férfi hiúsága többet ér annál, amit a felesége vagy a lánya mond vagy szeretne. Milyen lenne az a világ, melyet nem a férfiak igazgatnak? Nem tudjuk. Ez viszont ilyen:vér, sár és arany uralja. Az egyetlen ember, aki a végtelenségig józan, az Lőrinc barát, aki csak segíteni szeretne. Ám hiába. Az előadás végén újra zsákot húznak a fejére, és újra eldördül a fegyver, Lőrinc ismét holtan dől el.

Hiába, ebben a világban nem sok helye van a józan észnek. S hogy mit kezd a helyzettel, halottaival a két gyűlölködő család? Megoldás-e bármire is a harag, a viszály, a vér? Meddig leplezheti a képmutató csillogás azt, hogy Verona hazugságokra épült? Ezen ráér töprengeni a közönség hazafelé.

A részletes szereposztásról és a Rómeó és Júlia legközelebbi előadásairól itt olvashatnak.