Pap Gábor: jövője csak annak van, aki ismeri a múltját

---

Debrecen – Szinte hihetetlen, hogy az előző rendszer nem tiltotta be Pap Gábor előadásait: a művészettörténész 36 éve Debrecenben, az egyetemen kezdte rendhagyó sorozatait. Interjú.

---

Pap Gábor művészettörténésznek köszönhetően Debrecen sokáig a szerves műveltség hazai központjának számított. 1975-ben indultak rendhagyó és provokatívan izgalmas ismeretterjesztő előadásai: generációk hallgatták többek között a népművészetről, a koronáról, a kerek templomokról, a kazettás mennyezetekről vagy éppen Csontváry művészetéről. Merre változott a világ az elmúlt közel négy évtized során, s van-e még tábora a szerves műveltségre épülő művészettörténetnek a mai Magyarországon? A Dehir.hu interjúja Pap Gáborral.

Dehir.hu: Hogyan kezdte el ezt a sorozatot?

Pap Gábor: 1972-ben kerültem a Művészet című folyóirathoz. Az akkor egy fontos kiadvány volt, a hatalom is figyelt rá, szemmel tartotta, ahogy a szerkesztőit és a szerzőit is. Aczél György minden szám megjelenése után kiadta az embereinek, hogy vizsgálják meg, szedjék szét tartalmilag, világítsanak rá, mi a baj vele, illetve velünk. Ami azért is érdekes, mert ugyanakkor akár a folyóirat puszta léte, akár az, hogy 1975-ben a debreceni Kossuth Egyetemen elkezdtük a magyar szerves műveltséget vizsgáló, bemutató művelődéstörtérténeti sorozatunkat, hivatkozási alap lehetett arra, valójában mennyire engedékeny és toleráns a Kádár-rendszer.

Dehir.hu: Miért éppen Debrecen lett a szerves műveltség bázisa?

Pap Gábor: Mondhatnám azt is, hogy részben családi illetve érzelmi okok miatt, a szüleim ugyanis itt ismerkedtek meg, ezért számomra Debrecen mindig is fontos helynek számított. Pezsgő szellemi élet jellemezte a hetvenes évek közepén ezt a várost, olyan egyéniségekkel, mint a képzőművész Tilles Béla vagy Lantos Ferenc, aki Pécsről járt ide. Bizonyos értelemben államilag engedélyezett ellenzéki tevékenységet folytathattunk itt. Szerintem azért hagyták, hogy elindítsuk ezt a sorozatot, mert senki nem hitte, hogy az lesz belőle, ami lett, hogy még ma is, ennyi idő után is működik.

Dehir.hu: Mi lett belőle?

Pap Gábor: Előadássorozatok, szabadiskolák, szabadegyetemek szerte az országban. Pécsett, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kaposvárott, Győrött, Miskolcon, Zebegényben, Gödöllőn és még nagyon sokfelé éveken át és folyamatos érdeklődés mellett mentek a szerves műveltséggel kapcsolatos előadások.Több sorozat futott Debrecenben is: említhetem a Szarvasnyomont, az Élhető Életet, vagy a Mohácsi Gyula által szervezett, ma is létező Gyógyító Estéket. Nagyon sokáig az egyetem volt a bázis, de onnan kiszorultunk, miután átszervezték a hajdani művelődési irodát, pedig az ott dolgozóknak köszönhetően évtizedeken át nagyon sok értékes kiállítás és előadás érkezett Debrecenbe. A Kossuth és az orvostudományi egyetem mellett a tanítóképző főiskola is helyszínül szolgált, ahol a 90-es években a képzés részeként magyarságismereti szakkollégiumot is választhattak a hallgatók. Ezt aztán egyetlen tollvonással megszüntette a Horn-kormány, amikor hatalomra került.

Dehir.hu: Az itt elhangzó témák, a korona, a magyarság eredete, de Pap Gábor személye is gyakran került heves viták kereszttüzébe, vannak elszánt hívei, és engesztelhetetlen ellenzői, ellenfelei.

Pap Gábor: Elsősorban arra irányultak a támadások, hogy bizonyítsák, ez az egész teljesen tudománytalan, minden valós alapot és szakmaiságot nélkülöz. De valójában soha nem szemtől szembe, hogy üljünk le, vizsgáljuk meg, miről van szó, ütköztessük az érveket. Nem csak az akadémista tudomány, de a politika sem igazán szerette illetve szereti ezt a területet. A lényeges dolgok ugyanis nem változnak. Jövője viszont csak annak van, aki ismeri a múltját. Egy Napoleonnak tulajdonított mondás szerint ha valakinek el akarod venni a jövőjét, vedd el a múltját.

Dehir.hu: 36 éve indult el, és ennyi idő alatt nem fulladt még ki a sorozat? Van rá érdeklődés továbbra is?

Pap Gábor: Kezdettől fogva napjainkig, gyakorlatilag szünet nélkül és folyamatosan, mindig telt házzal mennek ezek az előadások, függetlenül attól, hol sikerül éppen helyet találni. Most éppen a Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskola előadótermében, ahol október 20-án finnországi középkori templomokról, november 3-án a perui Nazca fennsík ábráiról, 17-én pedig az icai fekete kövek rejtélyeiről esik majd szó.