Pendelyben hét debreceni lány: a győzelem után sem lazítanak

---

Debrecen – A debreceni pacsirták lettek a Fölszállott a páva című tehetségkutató kategóriagyőztesei. Próbájukon látogattuk meg a lányokat.

---

A 2017-es esztendőre valószínűleg sokáig és szívesen emlékeznek majd a Pendely Énekegyüttes tagjai. Két nappal az év vége előtt ugyanis kategóriájukban megnyerték a Fölszállott a páva országos népművészeti tehetségkutató versenyt. Ennek is köszönhető, hogy a győzelem után sincs lazítás: folyamatosan érkeznek a felkérések határon innen és túlról. A lányokat próbájukon látogattuk meg, s a megalakulásról, a versenyre való felkészülésről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.

Szepesi Emese, Baló Anna, Bíró Nelli, Rácz Boglárka, Fekete Boglárka, Bartók Boglárka, Végh Orsolya (Fotók: Mikula Szilvia)

A Pendely Énekegyüttes hat éve alakult meg, a tagok mindannyian a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola – AMI növendékei, ahol Sáriné Szebenyi Juditnak és Tóth Lillának a tanítványai. A pedagógusok ötlete volt, hogy álljanak össze egy énekes formációvá: az apropója pedig a gödöllői Országos Népzenei Verseny volt. A névválasztás szintén a mesterek fejéből pattant ki,

maga a pendely ugyanis egy női fehérnemű, az alsótestet szoknyaszerűen körülfogó ruhadarab, melyet közvetlenül a legalsó alsószoknya alá vesznek fel.

A különleges név egyrészt utal arra, hogy lányokból álló együttesről van szó, másrészt hamar felkapják az emberek a fejüket az érdekes választás hallatán.

Az első közös sikeren felbuzdulva – és néhány tagváltást követően – végül együtt maradt az életben egyébként teljesen különböző utakon járó hét lány: Baló Anna, Bartók Boglárka, Bíró Nelli, Fekete Boglárka, Rácz Boglárka, Szepesi Emese és Végh Orsolya. A hétköznapok számukra is tanulással telnek, hiszen amikor éppen nem a népi énekléssel foglalkoznak, akkor van, aki az orvosi szakzsargont magolja, vagy éppen a gyógytornászok munkáját igyekszik alaposan elsajátítani, míg mások a középiskola padjait koptatják. Emellett azonban a próbatermen kívül is baráti a kapcsolat közöttük.

-  Mindenképp pozitívum, hogy nincs nagy korkülönbség köztünk. A legfiatalabb tagunk 17 éves, a legidősebb pedig én vagyok a 20 évemmel, habár az néha hátráltatja a munkát, hogy mindenkinek sok plusz elfoglaltsága van. Az egyik tag drámatagozatos, ketten zenei középiskolába járnak, Nellivel pedig már egyetemisták vagyunk, így teljesen más az életvitelünk, de igyekszünk alkalmazkodni a másikhoz – osztotta meg Baló Anna, az énekegyüttes egyik legrégebbi tagja, aki a népdaléneklés mellett az orvosi kifejezések megjegyzésével tölti a legtöbb időt.

A 20 éves lány ugyanis másodéves orvostanhallgató, míg a másik „alapító tag”, Bíró Nelli gyógytornásznak tanul a Debreceni Egyetemen.

- Egészen sajátos baráti társaságként működünk így. Együtt tanulunk, a közös gyűjtőutak is összekovácsolnak minket, emellett sokszor tartunk úgynevezett „Pendely-turikat”, amikor a saját régi ruháinkat elhozzuk egy próbára és cserélgetünk. A Fölszállott a páva fellépései előtt pedig mindig egymásnak készítettük el a frizurát és a sminket is – osztotta meg Anna.

Nelli elmondása szerint

egy második családnak tekintik egymást, a verseny óta pedig még szorosabb közöttük a kötelék.

- A sok tanulás mellett éljük a tizen- és huszonévesek életét, emiatt pedig a próbák mindig nehezen kezdődnek, annyi mesélni valónk akad. A zeneiskolán kívül is igyekszünk közös programokat szervezni, eljárunk például csocsózni, de olyan is volt már, hogy az egyik tanárunknál gyűltünk össze tanulni, majd együtt főztünk vacsorát, miközben ugyanúgy énekeltünk tovább. Az egyik próbán körbeálltunk, egymásnak háttal, és úgy kellett énekelnünk, hogy nem látjuk, csak érezzük a másikat. Az elején nagyon nehezen ment, de mostanra már ha csukott szemmel énekelnénk, akkor is jól csengene, hiszen már a levegővételből is érezzük egymás rezgését. Az ilyen pillanatok erőteljesen segítik a fejlődésünket és szorosabbá válik a kapcsolatunk – mesélte Nelli, mire Anna azonnal hozzáfűzte, hogy „a legjobb felkészülés az, hogy a lehető legtöbbet vagyunk együtt. Úgy tudjuk magunkat igazán megmérettetni, ha tényleg egy emberként mozgunk, nem pedig hét különálló énekest látnak”.

A „Pávába” való jelentkezés a tanáraik ötlete volt, és a lányok egyáltalán nem tiltakoztak ellene. Az motiválta őket, hogy nagyon sok embernek mutathatják meg, milyen gyönyörű népdalokat is rejtenek a magyar vidékek. A válogatón tardoskeddi dudanótákat, az elődöntőn gyergyói, a középdöntőben magyarbődi népdalokat énekeltek, a döntőben pedig helyi, hajdúböszörményi dalcsokrot hallhatott tőlük a közönség.

- A korábbi felnőtt évadokhoz még kicsik voltunk, a gyerekkategóriához pedig már nagyok. Mostanra már elég idősek lettünk, így elindulhattunk a felnőttek között. Azért tartottuk fontosnak, hogy ezekkel az összeállításokkal készüljünk, mert így talán sikerült mindig valami más színt megmutatnunk, és egyik sem a szokványos, úgymond sztenderd tájegységek közé tartozik. Népzenei körökben ugyanis vannak olyan közkedvelt tájegységek, melyeknek dalait sűrűn adják elő a különböző versenyeken, koncerteken – mondta Anna, majd Nelli kiegészítette azzal, hogy igyekeztek olyan dalcsokrot összeállítani, melyben nem a mindenki által ismert dalok találhatóak, megmutatva azt, hogy „nem csupán egy szűk repertoárja van az adott tájegységnek, hanem meglehetősen sokszínűek”.

Ez pedig elsősorban a tanárnők érdeme, nekik ugyanis „jó szemük és hallásuk van ahhoz, hogy észrevegyék, melyek az értékes elemek” és mi az, ami jól áll a lányoknak. A kristálytiszta hangjuk mellett a sokszínűséget is kiemelte a Fölszállott a páva zsűrije, a dicsérő szavakon túl pedig pontszámokkal is kifejezte tetszését: a lányok a válogatótól kezdve egészen a döntőig minden egyes alkalommal maximum pontot kaptak a szakmai bíráktól.

- Azért volt ez annyira hihetetlen, mert megdöbbentett, hogy ilyen mértékben elismerik a munkánkat és a belefektetett energiánkat. Minden alkalommal meghatódtam, mert úgy éreztem, hogy megérte készülni és végigcsinálni

– osztotta meg az orvostanhallgató.

Az elvárások miatt nagy nyomás nehezedett rájuk, Nelli szerint hatalmas felelősséggel járt már az első ötven pontjuk is.

- Nagyon örültünk neki, viszont nem akartuk elbízni magunkat. Amikor később is ugyanennyit kaptunk, kezdtük elhinni, hogy talán sikerülhet. Óriási lendületet adott nekünk, és nem akartuk alább adni, még jobban akartunk teljesíteni. Igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni – mesélte a gyógytornásznak készülő lány.

A döntőbe jutás pedig amellett, hogy nagy örömmel töltötte el a lányokat, nagy nehézséget is okozott nekik: csupán másfél hetük volt arra, hogy felkészüljenek a végső megmérettetésre. A próbanap során tudták meg, hogy a kategóriájukból ők lépnek elsőként színpadra, így váratlanul érte őket, hogy ekkor is ötven ponttal díjazták a produkciójukat.

- Amikor megtudtuk a beosztást, nyugtatni próbáltuk magunkat azzal, hogy első fellépőként nem valószínű, hogy maximális pontszámot fognak adni, mivel ez lélektanilag nehézséget okozhat a következő versenyzőnek. Ezért is döbbentünk meg annyira, amikor mégis megkaptuk, bár még akkor sem hittük el igazán, hogy sikerülhet. Továbbra is izgultunk, mert ha a versenytársunk is ugyanígy teljesít, a zsűri még mindig választhatja őt – mondta Anna.

A háttérben végig figyelemmel kísérték a további produkciókat, a versenytársuk pontozásánál pedig először fel sem fogták, hogy nem kapott annyit, mint ők.

- Ugyanúgy álltunk, és szorítottuk egymás kezét, és amikor kihirdették, hogy a Pendely Énekegyüttes lett a kategóriagyőztes, még akkor is döbbenten álltunk. Egyszerűen nem jutott el a tudatunkig, hogy ez tényleg megtörtént. Még egy ideig emésztgetnünk kell, mert ezzel a szerepléssel egy új világ nyílt meg előttünk a lehetőségek kapcsán.

Ugyanakkor ez egy nagy felelősség is, ugyanúgy kell közvetítenünk azt az értéket, amit meg akarunk mutatni.

Amikor kiállunk a színpadra, már úgy néznek ránk, hogy ők már letettek valamit az asztalra és ezt sosem szabad alább adnunk. Nagyon kell erre figyelnünk úgy, hogy közben ne érződjön rajtunk, hogy ezt megnyertük, hanem ugyanolyan alázattal énekeljünk, ahogyan eddig is – mesélt a döntő izgalmairól és a bennük kavargó érzésekről Nelli.

Az eddigi kemény munkát pedig természetesen folytatják, hiszen folyamatosan érkeznek az újabbnál újabb felkérések: január végén az erdélyi Gyergyóba utaznak, nyári népzenei fesztiválokra is kaptak már meghívást, de város- és megyeszerte is lesznek fellépéseik. Ahogyan viccesen fogalmaztak, lassan egy külön Pendely-naptárra is szükségük lesz, a sok megkeresés ugyanis nem fér el a naplójukban. Meglehetősen sűrű időszak vár rájuk, a közeljövőben pedig a repertoárjukból egy egész műsort szeretnének összeállítani. Mindemellett pedig ugyanúgy élik tovább „a hétköznapi, normális életüket”.