Pénz, drogok, szajhák: így raboljuk le az egész világot!

---

Már jócskán túl vagyunk a bemutatón, de a Wall Street farkasa még mindig a legérdekesebb téma a filmes fórumokon. A létező, valós tőzsdei életvitel meg annyi benne, mint Mars-csokiban a vitamin. Kritika.

---

Azt szokták mondani, a rossz film már az elején mentegetőzik: „A sztori megtörtént eseményeken alapul ám! Na jó, egy része...” De lehet, hogy csak a tizede, vagy még annál is kevesebb. Kit érdekel? A lényeg, hogy ez akár meg is történhetett volna! Ez a mozi szerencsére nem rossz, de akad bőven, amit fel lehet róni a jegyre kiadott pénzünkért cserébe.

Szóval állítólag Jordan Belfort önéletrajzi könyve alapján készült a három órás film. Egy fiatal bróker annyi tőzsdecsalást követ el, hogy úgy fest, beszippantja Amerika összes vagyonát. A Leonardo Dicaprio által megformált karakter rendkívül tartalmas életcéllal indul neki a friss házasok életének: más vágya sincs, csakhogy olyan gazdag legyen, hogy ne tudja megszámolni a saját pénzét. Hollywood ebben a szezonban is túlteljesítette a csillogást és a luxus iránti vágyakozást az elkészült alkotásokban. Talán most tényleg minden erről szól. Gyors emelkedés után, egy extrém gyors összeomlás következik. (Ezek után pedig kötelező jelleggel megtekintendő Harmony Korine Csajok szabadon című filmje.) Nem árulok el vele nagy titkot, ha azt mondom: ez történik a Wall Street-ben is. Csak nem árt előtte felkészülni arra, hogy a monumentális alkotásban a vásznon zajló események szinte porszemnyire nyomják össze szerencsétlen nézőt. Besétálunk a moziba azzal, hogy egy estére gondolatban fiatalon leszünk sikeresek és gazdagok. Mire kiérünk a moziból, már egyáltalán nem is akarjuk lecserélni hétköznapi, tévé előtt gubbasztós, biztonságos létezésünket. Főleg nem életveszélyes helikoptertúrákra és vad orgiákba torkolló drogpartikra. Merthogy elméletileg a film szerint a pénz önmagában nem tesz boldoggá. De a problémákat legalább egy limuzinban gondolhatjuk át!

Azzal sajnos nem lehet vitatkozni, hogy Martin Scorsese 70 évesen olyat rendez, amit más negyvenes kollégája sírva követ figyelemmel a fesztiválokon és díjátadókon. Igaz, a filmgyártól nem áll távol, hogy nagypapakorú alkotók Oscar gyanús filmekkel rukkolnak elő fölös idejükben. Hozzá kell tenni, hogy egy hetvenperces filmet is nagy feladat átgondolni. Scorsese egy kisebb várost mozgatott meg azért, hogy az összes jelenet, minden apró részlet a helyén legyen. A filmes trükkök elképesztő halmozásáról már nem is beszélve. Ez már egy teljesen új dimenzió, ahol mindegy, hol sétál a szereplő. A gyanútlan néző azt sem veszi észre, ha körbemaszkolták az Atlanti-óceánnal, miközben gyakorlatilag szárazföldön ácsorog hajó nélkül... Bizonyára sok mozizó megdöbbenne, ha tudná, a panorámaképek hány százaléka volt valós terep, és mennyi számítógépes munka. Emellett precíz dialógusok, egyre több és több tetőpont bontakozik ki a cselekményben, s mint egy jó élettörténetben – mindig van benne megújulás. Ezt a filmet egyszerűen meg kell nézni. Vitathatatlanul DiCaprio a legerősebb, aki mintha készült volna szerepeivel arra, hogy most egy nagyot robbanjon. Veszélyesen intenzív, dinamikus, valódi vulkán a vásznon. Egyik pillanatban vészjósló nyugalommal, kiegyensúlyozottan segít a nézőnek lavírozni a tőzsde (valótlan) világában, a következőben pedig dühöngő, exhibicionista és feltörekvő őrült lesz. (Aki egyáltalán nem egy meg nem értett zseni..)

A mellék- és cameoszerepek nélkül is működne ez a film, de tény, hogy Jonah Hill és Matthew McConaughey már a történetbe lépésükkor elbűvölik a nézőt. McConaughey rövid bemutatkozó és gyorsan el is köszönő jelenetében tanítja meg DiCaprio-t arra, hogyan kell kilopni szegény, ártatlan munkásemberek zsebéből apránként a pénzt, aztán hogyan varázsoljuk át a bankókat kokainra. Majd Belfort mutatja ezt meg későbbi örök-cimborájának, Donnie-nak. Donnie (J. Hill) a fura fiú, világító fehér fogsorral, a többi brókernél kicsit kerekebb arccal, és vicces dolgokat beszél, amikor nagyon benyomnak a piától – dehát minden baráti társaságba kell egy bohóc, nem? A bohóc, akinek szíve van. S ettől ő lesz az egyik karakter, aki fél lábbal kicsámpázik a szörnyű pénzorientált tőzsdecsalók világából. Hogyan is kerül bele akkor egy olyan fickó, aki ismeri a bűntudat fogalmát, vagy felelősségtudata van? Bajtársiasság és hasonlók… Talán ha a főszereplőt nem tudjuk megsajnálni féktelen és megállíthatatlan pénzhajszolása közepette, akkor sajnáljuk meg a fura fiút. Annak ellenére, hogy ugyanolyan bűnös mint mások, de legalább nem marja meg a falkatársait, s emiatt vele legalább egy kicsit sikerül azonosulni.

Egyetlen következetes karakterépítés van, ez pedig Jordan Belforté, aki repül, aztán zuhan – és ennyi legyen is elég. (Bizonyára nem rajzolt olyan éles képet barátairól és a feleségeiről önéletrajzi regényében, mint önmagáról...) Értjük mi, hogy a pénz hatalom. Azt tesz az ember, amit akar, ha már van neki. De amellett, hogy feleslegesen elnyújtott jelenetekben vergődnek sokszor a szereplők, néha ráadásul teljesen szükségtelen és szürreális helyzetekben is. A Wall Street farkasában mindegy, mennyi drogot vesz magához az ember, ettől természetesen soha nem kerül kórházba, és a legdurvább következmény, amit el kell viselnie– mint brutális milliomosnak (!) – hogy tropára töri a méregdrága autónkat. A túladagolás következtében pedig a halál szóba sem jöhet! Majd csak távozik a drog a szervezetből valahogy…

Néhány évvel ezelőtt Will Smith a Boldogság nyomában című filmben még azt tanította nekünk, hogy a brókerek borzasztó okos elemzők, a társadalom elit rétege, jól fizető állásaikkal pedig jobb sorsra érdemes gyermekeiknek keresnek pénzt az egyetemre! Hát a pityergő, nyomorból megmentett tőzsdecápákból itt is úszkál bőven. Csak valahogy mind gépiesen, robothangon hajtja a pénzt, és ha valaki közéjük dob pár bankót, rávetik magukat. Sőt: egy kisebb köteg pénzért a nők hajlandóak tar kopaszra borotválni a fejüket. (Amiből majd mindjárt két szép műcici lesz...) Sok helyen mondogatják, hogy ez egy görbe tükör a 21. századi értékrendszerrel szemben, aminek látszólagos és tényszerű zuhanása megfertőzi és átitatja a mindennapokat. Hiszen senki nem megélni akar, hanem luxusban élni! Ettől a görbe tükör jellegtől sok minden eltúlzott, aránytalan és groteszk lesz a filmben. De leginkább a Belfortot körülvevő világ, ami nyomokban tartalmaz csak hasonlóságot azzal, ami körülveszi a nézőt. Elgondolkodtató film, amiről a premierje után hetekkel is beszélnek az emberek. Nem véletlenül.

Kifelé jövet a moziból hallom, ahogy egy pár beszélget egymással: Micsoda szerencse, hogy ilyen messze van tőlünk ez az Amerika! – Hülye vagy? A pénz az mindenhol pénz…