Porcicák és Lassú, a nyuszi: Japánban mutatta be meséit a debreceni szerző

---

Debrecen – Hazánkban nem gyakran találkozunk japán mesékkel, ám Csőke Kitti eddig megjelent négy könyve a magyaron kívül a felkelő nap országának nyelvén is elérhető. Az író szeretné, ha a távoli országban is minél többekhez eljutnának a történetei, emellett további mesekönyveken és egy bábelőadáson is dolgozik.

---

Csőke Kitti neve ismerősen csenghet a kisgyermekes szülők számára, hiszen amellett, hogy a Modemben tart foglalkozásokat művészetpedagógusként, több mesekönyve is megjelent már, amelyekben saját illusztrációival kíséri a kedves történeteket. A könyvek japán fordítást is kaptak, illetve Kitti nemrég a távol-keleti országba is elutazott, hogy ott is megszólítsa az olvasóközönséget.

Magyar Fesztivál Tokióban (Fotók: Csőke Kitti)

Miért éppen e távoli országba szeretné eljuttatni történeteit, s milyen itthon a könyvek fogadtatása? A mesékről és a japán élményekről is kérdeztük a mesekönyvek íróját.

Dehir.hu: Honnan ered a mesék iránti szereteted?

Csőke Kitti: Gyerekként és immár felnőttként is imádom a meséket. Szerintem ezt az érzést anyukámnak köszönhetem, aki nagyon sokat foglalkozott velem, és kicsiként rengeteg verset, mondókát megtanított. Minden este felolvasott, amit nagyon szerettem és igényeltem is. Úgy vélem, hogy innen indulhatott számomra a mesék szeretete. Két évesen történeteket találtam ki, amiket apukámnak diktáltam le. Arra kértem, hogy hagyjon ki az illusztrációnak is helyet, ahova később rajzoltam. Ezek is meghatározó pillanatok voltak.

Dehir.hu: Az alkotás iránti vágyat nem nőtted ki, még ma is benned van...

Csőke Kitti: Már kisgyermek korom óta imádtam a művészeteket. Zongoráztam, balettoztam és állandóan rajzoltam. Általános iskolában rajzszakkörre jártam, majd művészeti vonalon folytattam közép- és felsőfokú tanulmányaimat. Jelenleg a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központban dolgozok mint művészetpedagógus, miközben saját meséimet írom és rajzolom. Mindemellett kiadóknak és íróknak is illusztrálok. 

Anyukám szerintem igen hamar észrevette a jeleket, a művészetekre való fogékonyságomat és megfelelő érzékenységgel igyekezett végig támogatni ezen az úton, amiért nagyon hálás vagyok neki. A rajz és a mese számomra sokszor összeforr. Én nagyon szeretek komplexen, akár több művészeti ágat ötvözve gondolkodni. Ez az alkotási vágy folyamatosan motivált. Akármibe belefogtam, egy idő után az addigi tudásomat felhasználva saját produktumot szerettem volna létrehozni. Tanárként, művészetpedagógusként szeretek élményközpontú órákat tartva a tudásom átadni és a gyerekeknek örömet okozni. Viszont nagyon erősen bennem él az a művészi habitus is, miszerint vágyok arra, hogy alkossak és magam vizuális formában kifejezzem, e nélkül nem tudok létezni.

Az első nagyobb felkérésemet 19 évesen kaptam, amikor is egy könyvet illusztráltam, illetve egy társasjátékhoz készítettem rajzokat. Ekkor éreztem, hogy ilyen irányban szeretnék elindulni. 

Dehir.hu: Milyen alkalomból készült ez az első saját meséd?

Csőke Kitti: 2012-ben szerveztek Japánban egy meseíró pályázatot, melyre beadtam a Hajrá Lassú! című mesémet. Következő évben újra meghirdették, s ekkor A Tejfehér és a porcicákkal nemzetközi kategóriában első helyezést értem el. Azonban ezek a történetek ekkor még nem voltak olyan formátumban, hogy mesekönyvek lehessenek belőlük: rövidebbek voltak, kevesebb illusztrációval. A vágy, hogy egyszer ezekből az alkotásokból kézzelfogható mesekönyv lehessen, azóta érlelődött és formálódott bennem. Eltelt tíz év és végre valóra vált az álom. Ez időre már volt több meseötletem, de úgy gondoltam, hogy a kezdetekhez szeretnék visszanyúlni és szépen sorban haladni. Ezért újraírtam a Hajrá Lassú! és a Tejfehér és a porcicák meséim, amikhez új, egységes hangulatú illusztrációkat készítettem.

Mivel anno a pályázatra japán nyelven kellett beadni a munkákat, így számomra egyértelmű volt, hogy a magyar nyelvű kiadott mesekönyvek elkészülte után, japán nyelvre is újra le legyenek fordítva. Így éreztem teljesnek. 

Nagyon fontosnak tartom, hogy a szöveget szakmai szem is lássa, és ha szükséges stilisztikailag javítsa. Bodrogi Ferenc Máté, a Debreceni Egyetem adjunktusa személyében találtam meg azt az irodalmárt, akivel megfelelő dinamikával, jól együtt tudok dolgozni és akinek nagyban adok a szakmai véleményére. Neki hála mindig nyugodt szívvel küldöm a nyomdába a munkám. 

Dehir.hu: Miért éppen japán pályázatot választottál?

Csőke Kitti: Van egy nagyon erős érzelmi kötődésem a japán kultúrával, nyelvvel és az országgal is tízéves korom óta, így nem is volt kérdés, hogy ezen a nyelven is megjelennek a meséim. A művészeti tanulmányaim során is igyekeztem beépíteni a japán kultúrát a munkásságomba és a kiadott feladatokba. Többek között kettő szakdolgozatomat is ilyen témakörből írtam. Mivel nagyon szeretem az ukiyo-e (japán fametszet) és a nihonga (japán festészet) világát is, így a művészetemben, festményeimben sokszor visszaköszönnek a japán elemek.

Szerencsémre az egyetemi évek alatt választható tantárgyként felvehettem Yoshizawa Sachiyo tanárnő óráját, így végre elkezdhettem tanulni a japán nyelvet, amire már oly régóta vágytam. Majd pár évre rá a Magyar Tehetségeket Támogató ösztöndíjnak hála 2012-2013-ig Japánban tanulhattam a Josai Nemzetközi Egyetemen. Ekkor bukkantam rá erre a meseíró pályázatra. 

A japán kultúra szeretete az évek alatt egyre csak mélyült és a hétköznapjaim részévé vált. Így számomra nem volt kérdés, hogy a jövőben a mesekönyveim japán nyelven is megjelenjenek. Négy mesémből egyet a volt tanárnőm Yoshizawa Sachiyo, kettőt a Debreceni Egyetem japán tanára, Sato Aya és a Tejfehér és a porcicák című mesémet pedig már én fordítottam. Tudatosan készültem, hogy a magyar nyelvű mesék után, a következő lépcsőfok a japán nyelvű kiadás legyen, és az egyik fő célom és álmom, hogy Japánban is megismerjék az olvasók a meséimet. 

Dehir.hu: Hol jársz most a következő mesével?

Csőke Kitti: A számítógépemen jelenleg 23 mesekönyv ötletem van elmentve. Van, amelyik szövege már magyarul és japánul is elkészült, ami még jobban motivál a munkára. Viszont egy mesekönyv létrehozása az ötlettől a nyomdáig 4-5 hónapba is beletelhet. A szöveg és az illusztrációk összehangolása, a képek nyomdakész állapotba való előkészítése, a tördelés, a fordítás, a szöveg ellenőrzése nagyon sok időt vesz el. Így nincs mit tenni, igyekszek magammal szemben is türelmesnek és megértőnek lenni.

Mivel van egy főállásom, így általában késő este vagy hajnalban alkotok. Számomra ez egyszerre munka és kikapcsolódás is.

Az illusztrációkkal körülbelül három hónap alatt készülök el, így egy könyvre nagyjából fél évet kell szánnom. 2022 óta összesen négy mesekönyvem (Hajrá Lassú!, Tejfehér és a porcicák, Hanna és Emma, A szekrénybaba) jelent meg magyarul és japánul egyaránt. A soron következő könyvek A létrabalerina, illetve A hóember és a napocska lesznek. Ez utóbbit inkább a kisebb korosztálynak szánom. Mindkét könyv magyar és japán szövege is kész, csak az illusztráció várat magára. 

Dehir.hu: Milyen fogadtatása van a meséidnek?

Csőke Kitti: Sok kedves visszacsatolást kapok az olvasóktól. Az idei debreceni állatkertek éjszakáján ázsiai tematika volt, így én a japán kultúrával kapcsolatban tartottam foglalkozásokat. Ekkor nagy meglepődésemre egy számomra ismeretlen anyuka emlékezett a nevemre. Kiderült, hogy kikölcsönözték a mesekönyvem a Méliusz-könyvtárból. Volt, hogy egy olyan videót kaptam, ahol egy hároméves kislány a porcicás könyvemet hajtogatva elmesélte annak tartalmát. Az anyukája azt mondta, hogy minden nap fel kell neki olvasni, mert annyira szereti. Egy másik Tejfehér rajongóm pedig egy porcicás figurát varrt, aminek a fotóját elküldték nekem. 

A meséimet egyébként nem csak gyerekeknek szánom, vannak felnőtt olvasóim is, hisz egy történet mindenkiből mást vált ki és másképp kapcsolódik hozzá. A Hajrá Lassú! című könyvemmel többen is tudtak azonosulni és úgy érezték, hogy ez róluk szól.

Vágytak volna anno arra a támogatásra, amelyet Lassú megkap az édesanyjától. Ilyenkor érzem annak a súlyát, hogy nem mindegy, milyen tartalmat osztok meg az olvasókkal, hisz fontos hogy kellő érzékenységgel nyúljak bizonyos témákhoz és hogy mit szeretnék üzenni vele.

Úgy érzem, hogy a mesekönyv egyfajta kiállítás is egyben, amik folyamatos mozgásban van és képes megszólítani, megérinteni az emberek lelkét. Ezek a könyvek remélem még száz év múlva is polcról polcra, kézről kézre járnak majd, és bejárhatják a világot, akkor is, ha én már nem leszek.  

Dehir.hu: Japánban is bemutattad a könyveidet, ráadásul kiállítást és workshopokat is tartottál. Nehéz volt megszervezni?

Csőke Kitti: Amikor megálmodtam, hogy szeretnék kiállítást valamelyik mesekönyvem illusztrációjából, akkor tudatosan kezdtem el olyan tematikus könyvesboltot keresni az interneten, ami jól illeszkedik valamelyik mesémhez. A kiállítótér is fontos szempont volt, de mindemelett több helyszínben is gondolkoztam, ahol workshopot tarthatok. Így indult minden egy évvel ezelőtt. Ekkor találtam rá a macskás könyveket forgalmazó tokiói Necoyabooksra (neko japánul macskát jelent), ahol a kiállítás mellett két alkalommal foglalkozást is tartottam.

Nagy örömömre sikerült egy másik könyvesbolttal, Book House Caféval is jó kapcsolatot kialakítani, ami Tokión belül Jimbochoban, a könyvek „városában” található. A városrész metrómegállójában a teli könyvespolc mintájú csempéje is erre utal. Itt egy kétórás workshopot tartottam két mesekönyvemhez kapcsolódva. Mindemellett felvettem a kapcsolatot a volt egyetememmel, a Josai Nemzetközi Egyetemmel és az Oszakai Egyetemmel. Mindkét intézmény nyitott és érdeklődő volt, hogy előadásokat tarthassak magyar szakos, illetve magyarul tanuló diákoknak a mesekönyveimről és a művészetpedagógiai tapasztalatomról japán nyelven.

Ezen felül az a megtiszteltetés ért, hogy meghívtak a Tokiói Liszt Intézet Magyar Fesztiváljára, ahol egy egész napos a mesekönyveimhez kapcsolódó foglalkozásokat tartottam a programon résztvevő gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Dehir.hu: Hogy viszonyulnak a japánok Magyarországhoz és a magyarokhoz?

Csőke Kitti: Már itthon is tartottam a mesekönyveimhez kapcsolódó interaktív mesefoglalkozásokat könyvtárakban és könyvesboltokban egyaránt. Japánban is ehhez hasonló érzékenyítős, izgalmas foglalkozásokon keresztül szerettem volna a történeteimet elmesélni, és a magyar kultúrából egy pici szeletet bemutatni a programon résztvevőknek. Tudtam, hogy Japánban sok, úgynevezett teasobi létezik, ami dalokhoz társított kézmozdulatokat takar.

A japánok nagyon szeretnek játszani, a felnőttek is, ezért sok olyan játékos feladattal, magyar dalokkal is készültem, amik a mesekönyveim témájához jól kapcsolódnak. Természetesen az alkotás sem maradhatott el, így foglalkozás végén többek között mindenki elkészítette a saját porcicáját.

A programok során végig kalocsai ruhában voltam, amit a vendégek nagyon szerettek és nagy érdeklődéssel fogadtak. A Tejfehér és a porcicák mesémben a nagyszüleimre emlékezek, nagymamám karaktere és a hajdúnánási ház, a falusi lét nyugalma, meghittsége is visszaköszön a képeken. Ezért is gondoltam, hogy a nagymamám kézzel hímzett terítőit is magammal viszem. A kalocsai népviseletet kifejezetten a nagykövetség által szervezett Magyar Fesztiválra szántam, viszont úgy gondoltam, hogy a workshopok témájához is illeszkedik, ezért minden alkalommal felvettem. 

Dehir.hu: Japánban is kaphatóak a könyveid?

Csőke Kitti: Mindamellett, hogy mesekönyveim a Líra könyvesbolt online webáruházán keresztül Japánból is megrendelhetőek, mostantól Japánban is kaphatóak. A Necoyabooksban a Tejfehér és a porcicák című mesém online és személyesen is megvásárolható. Emellett rátaláltam a Kockamacskára, egy magyar termékeket árusító online boltra. A tulajdonossal hamarosan megkötjük a szerződést, nála mind a négy könyvem elérhető lesz. Közben a Tejfehér és a porcicás képeslapok is elkészültek, amik nemsokára szintén kaphatóak lesznek mindkét könyvesboltban. 

Dehir.hu: Milyen terveid vannak a közeljövőben? 

Csőke Kitti: Novemberben ismét visszamegyek Japánba (a cikk megjelenésekor Kitti már elutazott - a szerk.), ahol is a tokiói Liszt Intézet meghívására az Európai Irodalmi Fesztiválon mesekönyv kategóriában egyedüli magyarként japánul foguk előadást tartani a mesekönyveimről és a munkásságomról. Bár ez alkalommal csak egy hétre tudok kiutazni, de igyekeztem ezt az időt is aktívan megszervezni, Így minden nap előadásokat és workshopokat fogok tartani. 

Mindemellett szeretném, ha a jövőben a történeteim más művészeti ágakban is megjelennének. A Szekrénybaba című mesémhez Nagy Viktória Éva koreográfus és bábművésszel egy bábelőadást tervezünk készíteni, amihez a bábokat és díszletet én próbálom majd megformálni, megvalósítani.

A porcicás mesémhez készülőben van egy zenemű, amit a budapesti Sakura Együttes ír és fogja majd előadni. Illetve nagy álmom, hogy A Létrabalerina című mesém egyszer megelevenedjen egy kortárs balettelőadás formájában. Továbbá nyár környékére körvonalazódik egy másik kiállításom létrejötte is. Ezenkívül mostantól igyekszek még több időt szánni a Youtube-csatornámra, ahová egyre több rövid stop motion animációt szeretnék készíteni a porcicáról és az ő világáról.