Saját határait feszegeti a debreceni basszista, aki Németországban is turnézott

---

Debrecen – Egyedi hangzás, merész kísérletezés és gondolatok. Ezek jellemzik Bíró Kornél BOM nevű zenei akcióját, ami jóval több, mint aminek látszik.

---

A zenét azért szeretik az emberek, mert mélyen megmozgatja a lelket és az elmét. Van olyan zene, aminek nem az a dolga, hogy táncra perdítsen, vagy hogy együtt énekeltesse a közönséget. Bíró Kornél basszusgitáros évtizedek óta tagja a Lyuhász Lyácint Bt.-nek, de van egy személyes projektje, ami maga kísérletezést amivel a végletekig tudja feszegetni hangszerének határait. A BOM experimentális, hangulatokat adó zene, a maga módján szórakoztató is, és az, aki képes túltekinteni a hagyományos zenei kereteken, annak az elektronika és a hangok kölcsönhatása értékes pillanatokat teremthet.

Dehir.hu: Nem mindennapi projektről van szó, ami ezzel együtt semmiképpen sem nevezhető tömegcikknek. Találkozol olyan véleményekkel, hogy ezt a zenét egyszerűen nem értik, és nem tudják hallgatni? Nekik mit mondanál, miért érdemes kedvelni azt, amit csinálsz?

Bíró Kornél: Természetesen kapok olyan kritikákat, melyek azt sugallják, hogy nem egyszerű befogadni a munkámat, de aki szereti a kísérletező, zajosabb zenéket, az nyitottabb a nem szokványos jelenségek iránt, és annak egyáltalán nem idegen mindez. Az az igazság, hogy én nem egyértelműen a zaj, a teljes zajzene vagy a hagyományos, dallamközpontú zene oldalán állok, hanem valahol a kettő között próbálok lavírozni. Ezzel együtt a hallgathatóság határán van ez az egész. Ez is egy műfaj, aminek egy szűk réteg őszintén tud örülni, a koncertjeimen elsősorban ők érzik jól magukat.

Dehir.hu: Hirtelen a Pink Floyd első korszaka jut eszembe a projektről, csak nyilván sokkal modernebb kiadásban. Ők akkor kísérletezni akartak, megmutatni az egyre fejlődő technológiában rejlő lehetőségeket. Te miért vágtál bele ebbe vállalkozásba?

Bíró Kornél: A Pink Floyd főleg a pszichedelika irányába ment, ami részben a technikai fejlődésnek volt köszönhető, nekem az első lemezem mutatott leginkább ebbe az irányba. A következő, amit egy bécsi klubban vettem fel, már más jellegű volt. Megvillantottam a basszusgitár dallamosabb oldalát is, punkosabb, rockosabb lett az anyag, de azért azt sem lehet szokványosnak nevezni. A Lyuhász Lyácint Bt. tagja vagyok már lassan húsz éve, az ottani zenei irányzatot kedvelem, ugyanakkor mindig kíváncsi voltam arra, hogy hol vannak a hangszerem határai. A projektem közben aztán rájöttem, hogy nincsenek neki. Végeredményben ebben a zenei vállalkozásban saját magamat is próbára teszem, magamnak is meg akarom mutatni azt, hogy mire vagyok képes és meddig tudok elmenni.

Dehir.hu: Tudatoson építed fel ezeket a szerzeményeket? Vagy előfordul, hogy valami menet közben véletlenül belekerül a gépezetbe, és azt ott is hagyod?

Bíró Kornél: Nálam más a dalszerzés, mint a hagyományosabb zenekaroknál. 2014-ben az egész projekt, a lemez, a koncertek is improvizációnak indultak, bizonyos zenei részek nagyon megtetszettek, és nem sokkal később visszatértem hozzájuk. Meg tudtam ismételni őket, megragadtak bennem. Élőben egy ún. looper pedál segítségével feljátszom ezeket, majd az alaptémákra élőben újra ráimprovizálok. Így alakult, fejlődött ki az a négy szám, plusz két korábbi Lyuhász Lyácint-szám feldolgozása, amik összesen majdnem egy órát tesznek ki. Ez a saját projektem, egyedül vagyok benne, ennek pedig nagy előnye az, hogyha van egy ötletem, ami a színpadon pattan ki a fejemből, akkor azt senkivel nem kell leegyeztetnem, azonnal tudok variálni a számon, és ezt meg is teszem. Egy dalt kétszer ugyanúgy talán nyolcvan százalékban tudom eljátszani, nem lennék képes teljesen tökéletesen megismételni, de erre nincs is szükségem, ellenkező esetben lehet meg is unnám magamat.

Dehir.hu: Mit keresel egy hangban? Nehéz megtalálni a számodra tökéleteset?

Bíró Kornél: Mindig az energikus hangzásokat szerettem, odáig vagyok azért, ha csak néhány hangból van felépítve valami, de lüktet a zene és van ereje. A tökéletesen működő hangok maguktól, leginkább a koncerteken kerülnek a helyükre, vagy amikor tudatosan keresek, és próbálok visszahozni valamit, ami egyszer már előbújt. A nyersebb basszusgitár-hangokat szeretem, nem a túl kifinomult hangzás felé orientálódok, a kettő együtt működik nálam, a legfontosabb, hogy legyen benne energia, a lassú dalok nem is nagyon érdekelnek.

Dehir.hu: Hogyan fogadták a produkciót élőben az emberek? Olyan volt az egész mint egy kiállítás, vagy mint egy igazi koncert – megvolt a bulihangulat?

Bíró Kornél: A buli nem az én zenémre jellemző, nem az önfeledt szórakozásról szólnak a számaim. Van, aki kissé magába fordulva, más végigbólogatva hallgatja a zenét. Az experimentális muzsika sosem a bulizásról szólt. Amikor még elsősorban improvizáltam, akkor láttam, hogy fokozatosan kiürül a koncerttér, de most, hogy már kezd összeállni a projekt, aki bejön a koncertre, az ott is marad a végéig, sőt még tapsol is. Befogadhatóbbá váltam saját magamnak is. Kellett hozzá a tapasztalat, és az is, hogy nagyon kritikus vagyok magammal szemben, ritkán tetszik maradéktalanul az, amit csinálok. Emiatt sokat hallgattam vissza magamat, és közben rájöttem, hogy nagyon súlyos, túlságosan tömény ez a basszusgitár központú zene, ezért kicsit finomítottam rajta. A fogyaszthatóság érdekében nyáron új hangzásvilágot alakítottam ki azzal, hogy a dobgépet, a szintetizátort is bevontam a műsorba – még énekelek is.

Dehir.hu: Külföldön is koncerteztél mostanában, megutaztattad a zenédet például Ausztriában, Németországban és Erdélyben is. Milyen a magyartól földrajzi távolságban is mérhető közönség? Nyitottabbak, befogadóbbak?

Bíró Kornél: Amikor elkezdtem a turnét szervezni, olyan klubokat kerestem meg, amik eleve nyitottabbak erre a fajta zenére. Aki direkt módon elmegy egy ilyen koncertre, az nyilván nem véletlenül esik be az ajtón – ez a koncertközönség nagyon nyitott emberekből áll, és élvezték, amit tőlem hallottak. Nagyon jó iskola volt a számomra ez a turné, hiszen egymás után hét koncertet lenyomni többet ér mint egy évet eltölteni a próbateremben. Van, aki azóta többször is megkeresett, és vissza akarnak hívni Németországba. Szerintem nagyon sikeres volt ez a pár nap, pláne úgy, hogy Németországban játszhattam, ami az európai zajzenei világ egyik legfontosabb bázisa. Várom, hogy legyen folytatása a turnénak, azt tervezem, hogy minden évben hasonló körútra megyek, csak más országokba, más városokba szervezek fellépéseket.

Dehir.hu: Ma már egyre több fiatal banda megoldja otthon a dalai rögzítését, szinte nincs is szükség stúdiókra. Ez lehet a jövő, a házi zenegyártás? A klasszikus értelemben vett stúdiózásnak már látni a végnapjait?

Bíró Kornél: A végnapjait azért nem hiszem, hogy látnánk, de ez nem baj, hiszen egy jó hangmérnökkel, egy nagyon jó felszereltség mellett igenis nagyon komoly végeredményt lehet elérni. Ennek ellenére én magam sem stúdióban rögzítek, a koncertjeimet szoktam felvenni, de nem számítógéppel, hanem hifi-sztereo VHS videomagnóval veszem fel az élő produktumot, majd a keletkező analóg hanganyagot bedigitalizáljuk. Ha minden jól megy, akkor februárban megjelenik a harmadik lemez, aminek érdekessége, hogy az említett technikával készítve nem elsősorban digitális formátumban, hanem kézzelfogható formában csak kazettán lehet majd beszerezni, de persze le is lehet majd tölteni.