Találkoztak és tanácskoztak a magyar írók

---

Tokaj – A 47. írótábor egy Ady-verscímet választott névjegyéül: A szétszóródás előtt: irodalom és művészet 1918-1920 között.

---

Az augusztus 15-én, csütörtök délután kezdődő írótábor megnyitója a hagyományokhoz híven a Rákóczi pincében volt. Szentmártoni János, az Írószövetség elnőke, Posta György, Tokaj város polgármestere és Papp-Für János titkár köszöntötték az írótábor közel 100 főnyi résztvevőit. Ezután a Látva lássanak, a Petőfi Irodalmi Múzeum Ady-kiállítását tekintettük meg. A Tokaji esték I. keretében mutatkoztak be az idei Móricz-ösztöndíjasok, akik egy-egy művük felolvasásával gazdagították az estet. 

A tudományos tanácskozások péntek délelőtt kezdődtek. Az előadók sorában ott találjuk a tábor két tiszteletbeli tagját is: Illyés Máriát, Illyés Gyula lányát és Kodolányi Gyulát. Péntek délután Tiszaladányba utaztuk, ahol Ady Endre és a nők című versszínház lenyűgöző műsorát élvezhettük Tallián Mariann és Lázár Balázs előadásában. 

17-én délelőtt színes lufis gyerekprogram várta a kicsiket-nagyokat egyaránt Szalóki Ági koncerttel, illetve a felnőttek sétahajókázást tehettek a Tiszán. A délutáni munkacsoportok előadói igen magas színvonalú előadásokat tartottak többek között az 1919 a magyar társművészetekben, az 1919-es kommün a magyar irodalomban és az 1919 a (a későbbi) trianoni határokon túl témakörökben.  Este két folyóirat mutatkozott be: az Ághegy és a Spanyolnátha. 22.00 órakor pedig kezdetét vette a kihagyhatatlan borkóstoló, ezúttal a Péter Pince jóvoltából ötfajta bort mutattak be, miközben bordalok és bor-tematikájú prózarészleteket hallhattunk Turi Bálint színművész előadásában. 

Az írótábor záró napján további plenáris ülés zajlott, illetve Oláh Katalin Kinga szobrászművész Kodolányi János bronz domborművének leleplezésére került sor a Millenniumi Irodalmi Emlékparkban. A tokaji írótábort fogadás és díjak átadása zárta.

Az írótábor közösségkovácsoló szerepe óriásnak nevezhető. A tudományos előadások magas színvonala mindig gondolati „utórezgéseket” hoz felszínre. Az éjjeli, sőt nem ritkán a hajnalba torkolló beszélgetések feledhetetlen színfoltjai maradnak a tokaji estéknek. Egyszóval Tokajban lenni jó, azért is, mert olyan kapcsolati tőkével gazdagodhat mindig az ember, amelyekből később örökre szóló barátságok születnek.