Tanárnak állt Debrecenben az ország „Pepéje” – fotókkal, videóval

---

Debrecen - Rendszeresen találkozhatunk Scherer Péterrel a Páholy Lakásszínház vagy az Odeon színpadán, most azonban nem csupán színészként, egy szerepben láthatta a közönség, hanem magát a művészt ismerhettük meg.

---

A Jászai Mari-díjas színész az Odeon ZeneTheatrum és a Debreceni Egyetem Tanárképzési központja közös kurzusán, a Szín-Művészeti Szabadegyetemen „állt tanárnak”, majd a Páholyban is találkozhatott vele a közönség.

A művésszel Végh Veronika beszélgetett, aki azt mondta, szereti mások történeteit meghallgatni, „a híres és tehetséges emberek mögött pedig rendkívül érdekes sors áll”, amit szívesen megismertet másokkal is.

- Nem a magánéletben szeretek vájkálni, hanem utakat megismerni, ezáltal inspirálódni vagy másnak segíteni az útkeresésben. Hiszem azt, hogy minden beszélgetésből ha egy mondat megfog, az már nem véletlen volt – mondta Végh Veronika.

Scherer Péter a Szín-Művészeti Szabadegyetemen többek között beszélt az osztálytermi előadásokról, de bepillantást nyerhettünk a szinkronizálás rejtelmeibe is, sőt még két forgatókönyvet is körbeadott a nézők között.

- Teljesen puritán módon csak a színész van és a közönség, mindenféle zenei aláfestés, megvilágítás, jelmezek nélkül. Mivel iskolákba visszük, akár délelőtt 10 órakor is lemehet egy előadás, ami olyan témát dolgoz fel, ami egy középiskolás vagy fiatal egyetemista közönségnek fontos lehet

– hangsúlyozta a színművész.

Ezek az osztálytermi előadások a drog, az iskolai bántalmazás, a családon belüli erőszak, a vakság-másság-tolerancia-elfogadás témakörét járják be, de bemutatják egy depressziós tinédzser történetét, a kézmosás fontosságát, valamint tartanak egy Ady-Petőfi rendhagyó irodalomórát is.

- Nagyon eredeti módon, erőteljesen, ütősen hoz be ez a sorozat olyan témákat, amikről úgy vélem, érdemes beszélni – tette hozzá.

Scherer Péter a magyar filmvilág rejtelmeibe és kulisszatitkaiba is bevezette a közönséget, majd odaadta a Nekem lámpást adott az Úr Pesten és a Kontroll című filmek forgatókönyvét, melyek kézről kézre jártak. A filmes szerepek mellett a szinkronizálásra is kíváncsi volt a közönség, így Scherer Péter rögtönzött bemutatót tartott, hogyan is szólaltatja meg a Kuflikat. 

- A szinkron olyan, mint az autóvezetés. Szerintem meg lehet tanulni, nem kell hozzá extra képesség.

Nyilván a karakterbeleérző, színészi képesség kell, de a technikai része megtanulható. Olyan, mint az autóvezetés, ami elsőre nehéz, de amikor begyakoroltad, már megy. A szinkron ugyanez, körülbelül öt-hat dologra kell egyszerre figyelni. Miközben egyik füleden fülhallgatóval hallgatod az eredeti színészt, a másik füleden magadat hallod, ha pedig mással kell beszélgetni, még nehezebb az ügy. Közben olvasod a példányod, és figyeld a tévéképernyőt is, amin látod, hogyan gesztikulál az eredeti színész – magyarázta Scherer Péter.

Az idő sajnos hamar elrepült, ha pedig mindenről szó esne, ami érdekli a közönséget, még egy hét múlva sem végeztünk volna. Kitűnő végszóval zárult az egyetemi előadás: egy fiatal lány megkérdezte, bárkiből lehet-e szinkronszínész, mire egy rövid, de vidám választ kapott:

 „Bárkiből nem, de belőled igen!” – a hallgatóság pedig hangos nevetésben tört ki.

Hasonlóan jó hangulat volt a Páholy Lakásszínházban is, ahol a vendégek még jobban megismerhették magát az embert.

- Nekem ez nehezebb, mint egy színházi előadás, mert ott tudom a dolgomat, tudom, mennyi energiát kell beletennem, hogy működjön és az egész egy bemérhető dolog. Ez pedig mindig, úgy érzem, olyan, mintha egy versenypályán mennénk, aminek csak célegyenese van, és végig fűteni kell az autót, hogy egyre gyorsabban tudjon menni, mert nem tudjuk, hogy hol a vége, ez nehezebb – mondta a színész.

Debrecenben sűrűn vendégeskedik Scherer Péter: hol rendezőként, hol színészként teszi tiszteletét vagy a Páholy Lakásszínházban vagy az Odeonban.

- Nekem a városok embereket jelentenek. Debrecent nagyon megszerettem, mert jó kapcsolatom van itt sokakkal. A Modemben például több rendhagyó tárlatvezetésem is volt, nem csak bent, hanem az utcán is, amikor kortárs festőművészek kirakatokba állítottak ki, én pedig végigvezettem az embereket a városon. Vannak kötődéseim, kedvenc múzeumom, színházam, szállodák, panziók, ezek által pedig megszerettem Debrecent is – mondta Scherer Péter.