Úgy párbajoztunk a Csokonai Színházban, mint a tündérek – videóval

---

Mit csinál egy színházigazgató? Mi a feladata egy kellékesnek? Hogy dolgoznak a súgók? Ilyen kérdésekre is választ kaptak az érdeklődők a Színházak Éjszakáján. A látogatók színpadi koreográfiát tanulhattak, vagy akár egy Csehov-dráma szereplőivé is válhattak, de a legkülönlegesebb jelmezeket is felpróbálhatták.

---

Ki ne álmodozott volna arról, hogy fellép egy színpadra, a nézőtér elsötétül, elcsendesedik, a reflektor ráirányul és belekezd egy szóvirágokkal teletűzdelt monológba? Vagy a zenekari árokban felcsendül egy ismerős dallam és rázendít egy opera népszerű áriájára. Esetleg szócsatát vív valakivel, toporzékol, sír, örül, meglepődik – s teheti ezt a világot jelentő deszkákon, azaz a színpadon, ahol ráadásul még tapsvihar is lehet a jutalma. Ugyan ez általában nem adathat meg mindenkinek, a Színházak Éjszakája mégis remek lehetőség arra, hogy bepillantsunk a kulisszák mögé, s megcsillogtathassuk ezt az oldalunkat is – akár prózai színész rejtőzik bennünk, akár operaénekes, sőt a Csokonai Színházban azok is találhattak kedvükre való programot, akik táncművészi babérokra szeretnének törni.

A színház maga a misztikum a rajongói számára: egy olyan létesítmény, amelyből láthatjuk a jegyelárusító pultot, a ruhatárat, a nézőteret és természetesen a színpadot. A háttérben azonban nagyon sok egyéb tényező is szerepet játszik: a technikától kezdve az ott dolgozókig, akik egyik-másika messze nem mindennapi foglalkozást űz – mint például a koreográfus.

Jövő pénteken lesz a Bonnie & Clyde premierje: a musical egyik táncjelenetébe vezette be az érdeklődőket Cortés Sebastián, a darab koreográfusa a Gengsztertánc programon. Mivel az előadás próbái javában zajlanak, már elkészült a díszlet is. Sokan ügyesen vették az akadályokat és zenére is magabiztosan lépdeltek Sebastián vezényletével. Akiknek viszont nem mindig jött ki a lépés, számíthattak a koreográfus biztatására és segítségére.

- A színpadi jelenlétet muszáj élvezni, különben nincs értelme az egésznek. A próba azért próba, mert vagy működik vagy nem – emlékeztette a próbálkozókat Sebastián. – Meg kell engednünk magunknak, hogy hibázzunk – akár itt, akár az élet más területein.

E szavak hallatára táncolók kedvét nem vette el a néhány ballépés és együtt nevettek, ha esetleg nem úgy sikerült egy-egy mozdulat, ahogy eltervezték. Sebastián egy percig sem hagyta, hogy „táncosai” unatkozzanak.

- A színház az életem – osztotta meg velünk szenvedélyét. – A Színházak Éjszakája nem csupán egy program, ahogy ez a tánctanulás sem csak egy egyszerű táncpróba. Remélem, sikerült ezzel közelebb hoznom az emberekhez a Bonnie & Clyde-ot.

A következő program a rendezők munkájába engedett betekintést. A látogatók ugyanis megismerkedhettek azzal, hogyan is zajlik egy próba a Júlia kisasszony című előadás színészeivel: Móga Piroskával, Mészáros Tiborral és Hajdu Imeldával. Őket a filmek világából is ismert rendező, Jeles András irányította. A színészek szívesen viccelődtek egymással és reagáltak minden apróságra, ám a poénok mellett tudták követni a rendezői instrukciókat is: egyik pillanatról a másikra változtattak a hangszínükön, egy-egy mondat hangsúlyozásán vagy a hangerőn. Jeles András minden egyes szóra és rezdülésre figyelt. Mindezt úgy tették, hogy a próba nézőjeként senki nem érezhette azt, hogy teher lenne a közönség a csendes gyakorláshoz hozzászokott művészeknek.

A Színházak Éjszakája egyik legnépszerűbb programja tavaly a Katona Gábor koreográfus vezette mozgástréning volt, nem véletlenül várakoztak idén is jó sokan a művészbejáró előtt, hogy részt vehessenek rajta.

Katona Gábor az előző évad Rózsa és Ibolya című előadásából készült egy szó szerint varázslatos tánccal, valamint a következő évad sokak által várt produkciója, A padlás kapcsán ismertette, hogyan is mozog egy robot.

Azonban legelőször bemelegítették a testüket, a hangjukat és lelküket is a résztvevőkkel, hiszen enélkül nem érdemes semmilyen mozgásba belekezdeni. Ebben a Csokonai Színház kórusának néhány tagja volt segítségükre, akik énekléssel együtt bátorították az embereket, hogy ne féljenek velük együtt énekelni.

Bemelegítés után megtanulhattuk, hogyan kell tündérek módjára párbajozni, amelyhez még varázspálcát is biztosítottak a szervezők. Harci kiáltásokkal és a varázslatot felerősítő pörgés- és lépéskombinációval küzdöttek egymással a résztvevők. Fontos részét képezte az is a tréningnek, hogy eljátsszák, amikor az ellenfelük eltalálta őket vagy éppen az, hogy az utolsó pillanatban sikerült elhajolniuk az ellenséges bűbáj elől. A padlás Rádióüzenetek című sikerszámának refrénjét is el kellett sajátítaniuk, hogy aztán az előadásban szereplő robotmozgással együtt zenghessék.

- Kicsik és nagyok is bátran részt vehetnek a mozgástréningen, ezzel együtt átélhetik ezt a bizonyos színházi munkát, már ha nevezhetjük ezt munkának, amire a legtöbben kíváncsiak – válaszolta Katona Gábor, arra a kérdésre, vajon miért lehet a mozgástréning a Színházak Éjszakájának legnépszerűbb eseménye. – Igyekszünk arra koncentrálni, hogy ne a teljesítmény legyen a lényeg, hanem hogy a helyzetet jókedvűen éljék át az érdeklődők. Külön örömet okoz számomra, ha kimelegedve, de mosolyogva távoznak erről a programról.

A színházi munka sokszínűségéről bizonyosodhatott meg az, aki jelentkezett egy gyors beszélgetésre, az ott dolgozókkal. A Rapid randi elnevezésű programban három perc állt rendelkezésre, hogy bármilyen kérdést feltegyünk színművészeknek, súgónak, zenei igazgatónak, kelléktár vezetőnek, főügyelőnek, és magának a Csokonai Színház igazgatójának, Gemza Péternek is, aki úgy fogalmazott: 

- Egy olyan világba pillantatott bele a közönség, amit mindenki egy kicsit misztikusnak, kicsit elvontnak, elrugaszkodottnak gondol. És közben meg látszik, hogy a mindennapokban, a munkában nagyon komoly és nagyon felkészült szakemberek dolgoznak!

Bár főképpen a foglalkozásukról esett szó, akadtak másfajta beszélgetések is, régmúlt idők színészeiről, nyugdíjról, hogyan lett valaki színészből súgó, vagy éppen milyen szakmai konfliktusok jelenhetnek meg egy színház berkein belül. Minden beszélgetés bensőséges hangulatú volt, úgy tűnt, mintha régi barátok társalogtak volna egymással, azonban a három perc elmúltával szigorú csengetésre át kellett ülni a következő székbe, ahol újabb ismerkedés és terefere vette kezdetét.

Annak sem kellett otthon maradnia, aki esetleg a színház legismertebb szakmáját, a színészkedést akarta kipróbálni. 15 perc hírnevet kínált az a program, amelyben a vállalkozó kedvűek, saját bőrükön tapasztalhatták meg, hogy milyen nehéz egyszerre szöveget mondani, figyelni a díszletre, a másikra és önmaguk mozgására is.

A Macskajáték, a Három nővér, valamint a Játék a kastélyban egy-egy tíz perces jelenetében ölthették magukra a főszereplők köntösét a látogatók.

Őket a darabokban játszó színészek segítették hogyan adják elő ugyanazt, amit tőlük láthattak, de mégsem ugyanazt, hiszen ahogy nincs két egyforma színész, nincs két egyforma előadásmód sem. Többen profi módon vették a színészkedés akadályait, és néha még az őket segítő művészeket is sikerült meglepniük. Az éjszakát kulisszajárással zárhatták az igazán kitartók. Színművészek kalauzoltak mindenkit, aki az iránt érdeklődött, mi zajlik azokon a bizonyos színfalakon túl.

A színház folyosóinak labirintusán keresztül olyan helyekre is eljuthattunk, mint a jelmeztár, ahol több mint 50 ezer ruhát és cipőt raktároznak, vagy a díszletraktár.

Talán nem mindenki tudja, de a színháznak saját varrodája is van, ott készülnek a szebbnél szebb jelmezek, fejfedők, s még parókák is eredeti hajból, ami ma már a világ színháziban nem annyira jellemző.

- A színházi munkát egy csapágyhoz szoktuk hasonlítani – meséli Kapusi Istvánné, a szabótár vezetője. – Ha egy alkatrész kihullik a rendszerből, semmi nem működik úgy, ahogy kéne. A legtöbb itteni szakma sehol sem tanulható, évek hosszú során lehet csak elsajátítani azokat a képességeket, amelyekre egy színháznak szüksége van.

A Csokonai Színház épületére hamarosan felújítás, korszerűsítés vár, ám nem kell megijedni, a munkálatok során sem maradunk előadások nélkül, hiszen a színház nem csak egy épület, hanem sok-sok hozzáértő ember összehangolt munkája. Azt pedig semmiképpen ne feledjék: jövő pénteken itt az első premier, és attól kezdve nincs megállás, vár ránk a színház világa!