Újra találkozhatunk a mozikban a korábban megismert kis kedvenceinkkel

---

Debrecen – Újabb kalandokba csöppen a neurotikus eb, és talán még a fóbiáitól is megszabadulhat. Kritika.

---

Ha igaz a feltevés, mely szerint a mai filmes választék meglehetősen egyhangú és túlszaturált, akkor az animációs filmekről festett kép még ennél is sötétebbnek tűnik. Míg nagyjából tíz évvel ezelőtt számtalan stúdió versengett a nézők kegyeiért, addig mostanság a Pixar mozijain kívül kevesen tudnak labdába rúgni – persze nem is próbálkoznak túlzottan. Egy-egy Disney-siker mellett azért még átcsúszik pár inyencség, de velük együtt megannyi bugyutaság is, mint a Gru és társai, vagy éppen A kis kedvencek titkos élete. Mivel a mozi első része meglehetősen (de azért nem eget rengetően) sikeresnek számított, folytatás is dukált hozzá. Azonban ahogyan az lenni szokott, ez a mese még kevesebbet tud nyújtani, mint elődje.

A legújabb sztoriban ismét találkozhatunk korábban megismert kedvenceinkkel. Max, a terrier élete óriási fordulatot vesz, mikor gazdája megházasodik és gyereket szül. Egy vidéki kiruccanás során a kutya megannyi kalandba csöppen, melyek során barátságtalan tehenekbe, veszélyes rókákba és egy félelmetes pulykába botlik.

Max szerencséjére egy vidéki kutyával való, váratlan találkozás a neurotikus eb javára válhat, és segítségével talán még fóbiáitól is megszabadulhat.

Az előző film mintapéldája annak, hogy hogyan készítsünk filmet pusztán egy ötletből, mindenféle történet, vagy eredetiségre való törekvés nélkül. A YouTube-ot elárasztó, kis kedvenceket előtérbe helyező, vicces videók népszerűségét kihasználva az alkotók pusztán kölcsönvették a Toy Story történetének alapjait, és máris megvolt a receptjük a sikerre. A bevételeket meglátva az Illumination Studios rögtön elkezdett a folytatáson dolgozni. Szemük előtt egy újabb fejőstehén létrehozásának lehetősége lebegett, hiszen mégsem élhetnek a végtelenségig Gru-ból és minyonjaiból.

Nos, annyit legalább el lehet mondani a moziról, hogy ezúttal azért valamennyi egyediséget sikerült beleerőltetni. Miután az első részben már elhasználták a jobb stúdiótól való másolás lehetőségét, itt a karakterek jóval természetesebben és kényelmesebben találják meg helyüket a történetben. A sztori is gördülékenyebben fut, és a végére összeáll egy szerethető kis film, mely a gyermek nézőket minden szempontból kielégítheti. A hangsúly a gyerekeken van, ugyanis az óvodáskorú apróságokat leszámítva nehezen tudom elképzelni, hogy bárki mást is lenyűgözzön ez a film.

Hogy hogyan állunk hozzá ehhez a tényhez, az pusztán nézőpont kérdése. Egyrészről pozitívumnak is tekinthetjük, hiszen

mi mást is várunk el egy animációs filmtől, minthogy másfél órácskán keresztül elszórakoztassa, lefoglalja a gyerekeket, miközben mi sem halunk meg az unalomtól.

(Bár az igaz, hogy ebből a szempontból idén júniusban egy sokkal jobb döntést is hozhatunk, hiszen még játsszák a mozik a Toy Story negyedik részét, mely nem csak elbűvölően zseniális, de a felnőttek számára is kiváló kikapcsolódást nyújt!) Azonban emellett sokszor csak arra vágyunk, hogy a legkisebbeket is nyugodt szívvel beültessük egy teljesen traumamentes mozira, melytől semmilyen szempontból nem kell félnünk. Ebből a szempontból a rajzfilm jó választásnak számít, sőt. Mielőtt beültem rá, nem számítottam arra, hogy ezúttal még meg is fogok hatódni, és egy aprócska, ám annál fontosabb üzenetet is fel fogok fedezni a sztoriban.

Ha azonban máshonnan nézzük, akkor a problémák nagyon hamar felütik fejüket. A történet sajnos még az előző részhez képest is nagyon vékonyka, szinte nem is létezik. Pusztán szituációkról és vicces, vagy vicceskedő karakterekről van szó, és végig érződik, hogy az írók még annyira sem erőltették meg magukat, mint legutóbb. A film nem teljesen üres, azonban meglehetősen lusta. Igen, nagyon jól el tudunk szórakozni azokon a jeleneteken, amikor a film az otthon maradt kis kedvenceket parodizálja – ötletes, érdekes kis szösszenetekről van szó. Azonban ez már korábban és most sem elég egy egész estés mozihoz.

Pár évvel ezelőtt még nem kellett Pixar-mozinak lenni ahhoz, hogy viccesen, okosan, mégis szórakoztatóan lehessen lenyűgözni nézőket: a Shrek-széria kitörölhetetlenül szívünkbe lopta magát, de az Így neveld a Sárkányod sorozat, vagy a Derült Égből Fasírt is melegszívű, eredeti kis mozik voltak, melyeknek volt létjogosultságuk a filmes piacon. Az Illumination és vele együtt oly sok más stúdió is azonban manapság megelégszik egy-egy rutinból, pusztán a bevétel kedvéért összedobott, inspirálatlan filmmel, melyek már nem is igyekeznek többre törekedni. Ebből a szempontból a néző sajnos ugyanazt kapja a pénzéért, mintha otthon bekapcsolná akármelyik meseadót.

A kis kedvencek élete 2. tehát nem rossz, de sajnos nem is jó. Egy semmilyen, fantáziátlan kis történet, melyet csak olyan gyermekeknek lehet valamilyen szinten ajánlani, akik még nem eléggé idősek a Pixar összetettebb, vagy a Laika stúdió kicsit ijesztőbb, mégis különleges történeteihez. Azt elismerem, hogy minden korosztályt le kell fedni, azonban szerintem ezt lehet sokkal igényesebben is tenni. Ha továbbra is ehhez hasonló semmiségek fogják váltani egymást a mozikban, akkor az animációs filmek rajongóira meglehetősen kiábrándító jövő vár.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Andy nélkül is nagyon jól működik a Toy Story folytatása	2019.06.22
Igazán szórakoztató családi mozi lett az élőszereplős Aladdin	2019.05.25