Van-e élet a Skyfall után? Robban a Bond-bomba?

---

Debrecen – Nagyon vártuk a világ leghíresebb ügynökét. Most már csak az a kérdés, mennyire lett jó film a 007 Spectre – a Fantom visszatér. Kritika.

---

Három évvel ezelőtt Sam Mendes bombasztikus energiával töltötte meg a már több mint ötven éves, elpusztíthatatlannak látszó James Bond filmsorozatot. A Skyfallt szinte mindenütt az eddigi legjobb Bond filmként kiáltották ki – teljesen megérdemelten. A példátlan kritikai siker mellett a film számtalan pénzügyi rekordot is megdöntött. Nem csupán a legjobban jövedelmező 007-filmként, hanem a Nagy-Britanniában legtöbbet kereső moziként is beírhatta magát a filmtörténetbe. Mendes azonban a sikerek mellett önmaga elé gördített egy szinte legyőzhetetlen akadályt is. A direktor csak éveken keresztül tartó győzködés után tért vissza a rendezői székbe, és félelmei sajnos nem voltak alaptalanok. Hiszen hogyan is múlhatná felül a Skyfallt?

James Bond egy rejtélyes üzenet nyomait követve ezúttal egy veszélyes szervezet nyomába ered. Míg M a főhadiszálláson a titkosszolgálat életben maradásáért küzd, Bond a nyomozás szálait összegyűjtve óriási titkokról rántja le a leplet. Életének eddigi összes megpróbáltatását egy titkos szindikátusnak, a Spectrének köszönheti. Ahogy feletteseinek ellentmondva egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, Bondnak rá kell döbbennie, hogy a Spectréhez talán több köze van, mint ahogyan azt valaha is sejteni merte.

A Skyfall olyan esemény volt, mely során a legjobb emberek voltak a legjobb helyen. Szinte minden posztot legendás művészek töltöttek be, akik szabadon alkothattak, és vihették bele személyiségüket a projektbe. Ez a fajta szabadság meglehetősen ritka a nagy költségvetésű, hollywoodi szuperprodukciók között, nem is beszélve a Bond-sorozatról. A végeredmény egy személyes hangvételű, mégis látványos, minden ízében tökéletes akció-dráma lett, méltó a sorozat ötvenedik évfordulójához. Egyedülálló és megismételhetetlen esemény, amit a sorozat jelenlegi epizódja, a Spectre is alátámaszt. Hiába hívták ugyanis vissza Mendes-t, egyszerűen képtelen volt önmagát felülmúlni, s a film érezhetően szenved ezalatt a teher alatt.

Az alkotók megpróbálták összegyűjteni mindazokat az elemeket, amelyek működtek az előző részben, vagy éppen a legjobb Bond-filmekben, és igyekeztek őket megismételni – csak jóval nagyobb kiadásban. Lényegesen több az akciójelenet, a mozi rengeteg rekordot döntött már a készítése során is. Itt láthatjuk például a valaha volt legnagyobb filmre vett robbantást. Ez a része kétségkívül működik a filmnek, hiszen folyamatos izgalmat biztosít, egy percig sem fogunk unatkozni. Egyes jelenetek valóban lélegzetelállítóra sikeredtek, mint például a leírhatatlan nyitójelenet, melyet saját szemmel kell látni ahhoz, hogy az ember megértse nagyságát és összetettségét. Ezekben a momentumokban érződik a Skyfall és Mendes érzékenysége.

Bár nem minden alkotó tért vissza másodjára, helyükre hasonlóan tehetséges művészek érkeztek. Az újoncoknak semmi oka nincs a szégyenkezésre, hiszen ők is kiemelkedően minőségi munkát végeztek. Hiányoznak a legendás Robert Deakins gyönyörű képei, viszont a fiatal Hoyte van Hoytema is képes szemkápráztató kompozíciókat a vászonra vinni. Adele felejthetetlen nyitódallama után Sam Smith főcímdala kevésbé tűnik fülbemászónak, azonban idővel azt is megszokjuk. Egyszóval a hangulat tökéletes, és kétségkívül a minőségi Bond-filmek közül való a Sectre is, de Sam Mendes-től nem is vártunk ennél kevesebbet.

A probléma pusztán az, hogy ezt a filmet inkább elfogadjuk, semmint az egekbe emeljük. Mendes, és az egész stáb tisztában volt a feladat nehézségével, ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy saját sikerüket felülmúlják – és talán ebben rejlik a film legnagyobb gyengesége. A túlzott akarás miatt hiányzik a finomság, a gondosan megalkotott egyensúly. A régi filmekre való utalások inkább ötlethiány érzetét keltik, sokszor pedig kifejezetten erőltetettnek hatnak. Amikor a film igyekszik személyes, drámaibb területekre evezni, az is inkább kötelező, mechanikus hatást kelt. Semmi sem működik olyan jól, mint előzőleg. A Skyfallal való összehasonlítás természetesen elkerülhetetlen volt, azonban az alkotók kényszeres, túlzott igyekezete folyamatosan visszaidézi az elődöt, és szinte csak erre tudunk gondolni a film megtekintése közben.

A Spectre kétségkívül a jobb Bond-filmek közé tartozik, de annyira igyekszik felülmúlni a Skyfallt, hogy végig az árnyékában marad, és rendkívül aránytalan mozivá duzzad. Egy kicsit hosszabb a kelleténél, az akciójelenetek is idővel fárasztóvá válnak, valamint az elődöknek való tisztelgés által ez a film is leheletnyivel átlagosabb lett. A készítők helytálltak, a Bond-rajongók elégedettek lesznek, azonban ez „csak” egy nagyon jó 007-es film lett, semmi több.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: november 18-ig 16.45, 19.45 órától (7-én és 8-án 14-től is,, 14-én és 15-én 13.45-től is), november 12–18. között 17.30-tól, november 19–25. között 19.45-től, november 26. és december. 2. között 17.30 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1.
el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.