Belépés
Regisztráció
Végre megtudhatjuk, hogyan csajozzunk a földönkívüliek között
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.06.16. 10:20 | Frissítve: 2018.06.17. 15:11
Debrecen - Legalábbis ha valaki erre vágyott, a roppant bájos Elle Fanning, és a hecc kedvéért megvadult Nicole Kidman megmutatja a punk korszak hanyatlását. Kritika.
John Cameron Mitchell rendező és Nicole Kidman kapcsolata (eddig) igencsak gyümölcsözőnek tekinthető: 2010-ben már dolgoztak együtt, az Engedd el! című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra is jelölték a színésznőt. Valószínűleg ennek köszönhetően vágott bele az Így csajozz egy földönkívülivel címűbe, s mutatta meg azt, hogy bizarr küllemű punkként is vászonra tud lépni.
Bár ne tette volna viszont: ennek a műfajnak a szellemiségétől távolabb áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Ebből következik egy sor egészen képtelen és legtöbbször összefüggéstelen agymenés, ami a legbedrogozottabb évtizedeket idézi fel. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
1977, London: három barát egy vad buli után egy még vadabba érkezik. Pszichedelikus táncot lejtő fiatalok közé cseppennek, akik jó néhány LSD-t magukhoz vehettek, ugyanis ordenáré badarságokat beszélnek nagy evésekről, szabadságvágyról és utazásokról. A legbájosabb közülük, Zen (Elle Fanning) rádöbben arra, hogy ember módjára szeretne élni, így otthagyja a kommunaként működő közösséget. Enn (Alex Sharp) otthonában talál menedéket, az események pedig innen roppant bizarr csavart vesznek. Jön az aktus nélküli terhesség, a rögtönzött punkkoncert és a piálás…
A film első tíz percét egyenesen imádtam:
jó jelmezekkel, hangulattal és zenével megragadott 1977 a londoni Croydon városrészben, ahol három fiatal srác keresi azt, hogy tulajdonképpen mi ellen is lázadnak.
Abban reménykedtem, hogy a valódi, penetráns punk életérzésbe és gondolatvilágba kóstolhatunk bele, s igazán visszarepülhetünk négy évtizedet az időben, amikor a Sex Pistols és a Clash nyomta. (Egyébként elég érdekes, hogy főhősünk falán már ott van a Never Mind The Bollocks album borítója, ami 1977. október 28-án jelent meg, viszont a film nagyjából ez év tavaszán játszódik.) Ám a punk mint szubkultúra és gondolatrendszer túlzottan laza keretet ad a sztorinak, maximum abból a perspektívából fontos, hogy női hősünk a szabadság végtelenségét kutatja. Ennyi erővel viszont a hippi-korszakba is helyezhették volna a sztorit, ott se lett volna jelentősen botrányosabb egy bekattanva dülöngélő kompánia.
A három barát, Enn, Victor és John mindent utál, ami konformista, lételemük az anarchia, ennek ellenére, hogy ha vége a hétvégének, visszavedlenek fehér, vasalt ingbe és csíkos nyakkendős iskolai uniformisukba, amúgy meg művészi ambíciókat dédelgetnek és újságot szerkesztenek. (Hogy függ ez össze a koszos és agresszív nihillel, ami a punk egyik alapja volt?) Azt gondolják, hogy a pogózás és a pénteki egyfontos koncert az anarchiához és a szabadsághoz vezető út és eszköz, ám mindannyian túlzottan vajszívűek ahhoz, hogy ne fogadják el családjuk balgaságait. A srácok számára a legnagyobb lázadás az, hogy a „Kérlek, ne szemetelj!” táblára hajítanak két adag félig megevett kaját, meg az, hogy… mi is? Más „megbotránkoztató” dolgot nem is csinálnak igazából, csak az elméleti káosz szintjén ragadnak meg.
Összezavarodottak, célt keresnek az életben, minden érdekli őket, ami kicsit is bizarr: ezek akár univerzálisan is kiterjeszthető lenne a tinédzserek gondjaira.
A film egyébként nagyon jól megragadja azt a süppedtséget, reménytelenséget és szürkeséget, ami ebben az évtizedben az országot jellemezte, s ami miatt lényegében elindult a punk mozgalom. Színtelen háztömbök, koszos utcák, iszákos, fáradt emberek, az ipari tevékenységtől elszíneződött égbolt, a 25 éve regnáló királynő iránti feltétel nélküli odaadás. Erre is utal az egyik leghíresebb Sex Pistols-dalból való idézet, amit Victor kiált oda egy konformista fickónak: „God save the Queen, the fascist regime”.
Kár, hogy nem ez maradt a film vezérfonala. Ehelyett egy sci-fibe ágyazott nyálas szerelmi történetbe megy át a dolog úgy fél óra után, Enn és Zen végtelenül egymásba habarodnak 48 óra alatt, együtt énekelnek, sokat csókolóznak, és a földönkívüliek világának megmentésére is kísérletet tesznek.
Ez viszont már annyira felhős katyvasz, hogy az edzett moziba járót is kérdések felvetésére készteti.
Mégis mit látok? Ennek mi az értelme? Tesszük fel jó néhányszor ezt a kérdést magunkban, majd egy remek monológ, ami a Föld kizsigereléséről szól, pontot tesz az i-re, és valami értelemfélét találunk a gomolygó füstben.
Az Így csajozz egy földönkívülivel jelentősen kevesebbet mond attól, mint ami benne lenne. Zavaros összefüggéseket boncolgatás sekélyesen, és emellé társul egy túldramatizált szerelmi szál is, ami elnyomja a valódi érdekességek kibontakozását. Kár érte, ugyanis remek képi világ, és egy egészen ígéretes elméleti magva is van a sztorinak.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
2024.02.03.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)