Kultúra Színház

Világszerte ismert bohózat varázsolta el a debrecenieket

Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2021.06.12. 09:00 | Frissítve: 2021.06.12. 09:03

A | A

Debrecen – Idilli környezet, jó hangulat, telt ház: így indult a szezon a Nagyerdőben, a szabadtéri színpadon.

Nagyon vártuk már, hogy végre kinyíljon a világ. Vártuk, hogy újra rendezvényeket látogassunk, programokra járjunk. Kiüljünk egy teraszra vagy beüljünk egy kávézóba, szurkoljunk a kedvenc csapatunknak, netán hátradőljünk a nézőtéren, és élvezzük azt, hogy ismét programunk van. Nem otthon, nem a tévé vagy a laptop képernyője előtt, hanem a valóságban. Hogy azt érezzük, vagyunk, élünk, és vannak mások is, akik szintén szeretnének újra visszatérni a normális életbe, amikor találkozhatunk a barátainkkal és ismerőseinkkel, moziba mehetünk, vagy éppen azt mondhatjuk otthon életünk párjának, hogy akkor ma este irány a Nagyerdő, színházba megyünk! S hogy mit nézünk? Hát az Oscart!

A szabadtéri előadások fél 9-kor kezdődnek, amikor már lement a nap (hiszen nyár van!), ám a helyszínen már jóval korábban tetten érhető volt a pezsgés a debreceniek által kedvelt nagyerdei környezetben. Ráadásul ez egy olyan nap volt, amikor gyakorlatilag egyetlen este három színházi program is zajlott a városban. Ezek egyike volt az Oscar, amiről sokunknak lehet emléke, hiszen Claude Magnier legendás bohózatát nem csupán sok ezerszer játszották a világban (és persze, a hazai színpadokon), hanem készült belőle két film is. Az egyik 1967-ben Louis de Funes, a másik 1991-ben Sylvester Stallone főszereplésével.

Színházba menni élmény, s ahogy az előtérben meg a széksorok között sétálva előadás előtt, meg a szünetben többen is megfogalmazták: nagyon várták, hogy végre eljöhessenek ide.

Anyós és menye „csajos estét tartottak a fiúk nélkül”, volt házaspár, ahol a feleség lepte meg a férjét a jeggyel, s volt baráti társaság, ahol alapból mindenkinek kijárt a kispárna méretű színházi perec.

Ha már alap, s amiről nem szabad elfeledkezni, hogy elkerüljük a kínos pillanatokat: az előadásokat csak az érvényes járványügyi rendelkezések betartásával lehet látogatni. Magyarul: kötelező a védettségi igazolvány (QR kódos vagy kártya alapú) plusz a személyi azonosságot igazoló dokumentum együttes felmutatása a belépéskor. (Erről bővebben itt olvashatnak.)

Az Oscar igazi tévedések vígjátéka, szórakoztató szituációkkal és mulatságos karakterekkel, valamint sok-sok humorral. A darab hőse a felkapaszkodott újgazdag, Bertrand Barnier (Nagy Viktor), akinek jó néhány vállalata és elképesztően sok pénze van. Egy reggel beállít hozzá a könyvelője, Christian (Mózes András)és fizetésemelést kér. Plusz Barnier úr lánya (Szabó Erika) kezét. S hogy bizonyítsa hűségét és szándéka komolyságát, felajánl jövendőbeli apósának egy kisebb vagyont – amit mellékesen tőle lopott...

Ettől kezdve aztán nincs megállás. Kiderül, hogy Barniernek gyönyörű – és kissé csalfa… – felesége (Gubás Gabi) mellett két lánya is van, ám csak az egyikről tud. (A másikat Tóth Eszter alakítja.) A szobalányból (Mórocz Adrienn) báróné lesz, előkerül egy táska ékszer, egy táska pénz és egy harmadik táska is, tele női fehérneműkkel. (Ezek a táskák időnként elkeverednek, amitől Barnier urat a guta kerülgeti...) Feltűnik a színen egy orosz sofőr (Hunyadkürti István), és később egy másik is – az a bizonyos Oscar (Hevesi László), akinek a neve ott virít a színlap tetején! –, s aki korábban Barnier úrnak dolgozott, de az úr kirúgta, ezért bánatában az idegenlégióba szerződött. S talán jobb is lett volna, ha ott marad, mivel a szalonban téblábol egy masszőr (Szabó Győző), aki gyengéd érzelmeket ápol Barnier úr neje iránt, és alaposan megrongálja az egyébként szerelmes Oscart… Végül, hogy még nagyobb legyen az őrület, s mielőtt a család elutazhatna nyaralni – mert valójában ez volt a terv erre a napra… – jelentkezik Barnier úrék álláshirdetésére egy már idősödő szobalány is (Molnár Piroska), aki olyan titkot árul el, amire senki nem számított…

A darab tempója (Vida Péter rendezésében) Molnár Ferenc klasszikus vígjátékára, az Egy, kettő, háromra emlékeztet, melyet néhány éve ugyanezen a helyszínen láthattunk Alföldi Róbert főszereplésével. Nagy Viktor lehengerlően hozza a kissé ütődött újgazdag figuráját, aki szeretne naponta egy új idegen szót elsajátítani. Talán nem túlzás azt állítani, hogy játékában feldereng egy olyan nagy magyar színész stílusa is, aki 1951-ben szegődött a Csokonai Színházba: Nagy Viktor hanghordozása, gesztusai olykor Márkus Lászlót idézik.

Külön dicséret illeti Székely Csaba drámaírót, akinek köszönhetően a darab szövege nagyon friss és mai lett, így az először 1958-ban, Párizsban bemutatott játékot a legkevésbé sem érezzük porosnak.

Az idő pazar volt ezen az estén, a közönség jól szórakozott a Thália Színház társulatának előadásán, sokakban megfogalmazódhatott, hogy érdemes lesz újra és újra ellátogatni a szabadtérire...

Legközelebb a nagyerdei fák alatt június 18-án láthatjuk a fergeteges Tesztoszteront (kritikánkat itt találják!), ezt a sok humorral és kegyetlen öniróniával átszőtt provokatív komédiát a férfiak világáról. Erről, valamint a Nagyerdei Szabadtéri Játékok további előadásairól itt olvashatnak bővebben.

Címkék: Nagyerdő, Nagyerdei Szabadtéri Játékok, Oscar, Nagyerdei Szabadtéri Színpad

Kapcsolódó cikkek: