Zárkózott, de szenvedélyes: radioaktív előadást láthatnak a debreceniek
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.10.06. 11:30 | Frissítve: 2018.10.06. 11:34
Debrecen - A cívisvárosi születésű Gyöngy Zsuzsa hozza közelebb hozzánk a Nobel-díjas fizikus és kémikus, Marie Curie alakját. Interjú.
Izgalmas vendégelőadás érkezik a Csokonai Színházba október 9-én, kedden. A Nobel-díjas Marie Curie életének különböző aspektusait körbejáró Radioaktív című monodrámában a debreceni születésű Gyöngy Zsuzsát láthatjuk. A fiatal színművész az Ady-gimnáziumban tanult: bár munkája jelenleg Budapesthez köti, szívesen tér haza szülővárosába.
Gyöngy Zsuzsa a Radioaktív című monodrámában (Fotó: Puskel Zsolt)
Dehir.hu: Hogyan jött az ötlet, hogy Marie Curie életéről készítsenek darabot?
Gyöngy Zsuzsa: Véletlenül találkoztam a nevével az interneten, ahol az évfordulóknál fel volt tüntetve a neve. Ott írták, hogy 150. éve született a híres Nobel-díjas tudósnő. Akkor ezzel még nem foglalkoztam, keresgéltem tovább, de ahogy teltek a napok, vagyis inkább a hónapok, azt vettem észre, hogy újra és újra visszatér a gondolataim közé ez a téma. Ekkor döntöttem el, hogy szeretnék ebből egy előadást.
Dehir.hu: Mennyire érzi közel magához ennek az asszonynak az alakját, személyiségét?
Gyöngy Zsuzsa: Az előadást hosszas kutatómunka előzte meg, sokat kellett olvasnunk, azt hiszem, végül hat könyvet gyűjtöttünk össze, ami az életéről szól. Ezek viszont nem monológ jellegűek. Az interneten talált, akár idegen nyelven írt anyagokból, levelekből is dolgoztunk, és ezekből nekünk magunknak kellett megírnunk az előadás szövegét. Mivel rengeteg információnak voltunk a birtokában, minden alkalommal, amikor ültünk a könyvek fölött, egyre inkább próbáltuk szűkíteni a kört, és megtalálni azokat a pontokat, amelyeket ki lehet ragadni, amelyekről szeretnénk beszélni, ami számunkra fontos. Már ekkor igen sok hasonlóságot kezdtem felfedezni és még fel sem álltunk az asztal mellől. Aztán ahogy idővel elkezdődtek a próbák, feltárult az ő különös,
egyszerre zárkózott, mégis szenvedélyes jelleme, ami nagyon hasonlít az enyémhez és ez egészen különössé tette a munkát.
Dehir.hu: Egy alkalommal kitért arra, hogy a természettudományokat szeretné közelebb hozni a színház világához. Ez a terület a kedvencei közé tartozik esetleg?
Gyöngy Zsuzsa: A kémia állt hozzám közelebb, szerettem azt a tantárgyat a gimnáziumban. Szerencsére nagyon jó tanárom volt. Azon is elgondolkodtam, hogy ezzel szeretnék később foglalkozni, de amikor be kellett adni a felvételi jelentkezést, már nem ragaszkodtam ehhez a tervemhez.
Dehir.hu: Mi a legizgalmasabb ebben a darabban? Milyen érzés egy színész számára az, ha monodrámában játszik?
Gyöngy Zsuzsa: Van otthon Debrecenben egy kiskutyánk. Nagyon ritkán, ha épp nem tudunk vele játszani, akkor azt csinálja, hogy magának dobálgatja a labdát (mosolyog). Viccet félretéve, azért valami ilyesmi ez is.
Ahogyan magunknak sikerül feladni a labdát, aszerint tudunk továbbhaladni az előadás folyamán. Újra és újra. Feldobott labdák sorozata, és ahogy feldobtad magadnak, úgy tudod lecsapni aztán.
Nincs partner, nincs senki, akitől impulzust kapsz, egyedül te létezel a saját érzelmi impulzusaiddal, saját gondolataiddal. Csodálatos érzés minden nehézségével együtt.
Dehir.hu: Már több városban is sikerrel játszották a darabot. Milyen várakozásokkal érkezik a debreceni előadásra?
Gyöngy Zsuzsa: Rég szerettem volna elhozni Debrecenbe az előadást, de valahogy nem sikerült. Ezért nagyon meglepődtem, amikor kiderült, hogy meghívtak minket a Csokonai Színházba a MagdaFeszt alkalmából. Ez ilyenkor ráadásul dupla öröm, hiszen amellett, hogy a debreceni közönséghez is eljut a Radioaktív, a szeretteim, barátaim is láthatják.
Dehir.hu: Milyen emlékek kötik a városhoz, gyakran látogat ide vissza?
Gyöngy Zsuzsa: Az előadások, próbák vagy szinkronmunkák miatt kicsit nehéz megszerveznem, hogy egy napnál többet tölthessek otthon, ez legtöbbször annyit jelent, hogy reggel megyek, este jövök vissza Budapestre. Azért persze van olyan, hogy tudok otthon pihenni, kikapcsolódni, meglátogatni a rokonaimat, a barátaimat. Mivel itt nőttem fel, sok szép emlék köt a városhoz és mindig jó érzés haza jönni.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)