Zenész, néptáncos és a lakodalmak lelke is a debreceni tanár

---

Debrecen - Battai István igazi motollás, azaz nemcsak őrzi, de űzi is a magyar hagyományokat. Sokszínű tevékenységéről kérdeztük. Interjú.

---

Battai István "Batka" Debrecenben született, és itt is éli mindennapjait. Három lány édesapja (egyikük a debreceni kardtündér, Battai Sugár Katinka, aki  – mint ahogy arról beszámoltunk – legutóbb bronzérmet nyert az athéni világkupán) férj, tanár, zenész, előadóművész és vőfély, akinek a szíve már régóta a magyar néphagyományokért dobog. 

Dehir.hu: Mikor kezdett el érdeklődni a néptánc iránt?

Battai István: Olyan 13 éves lehettem, amikor az egyik kedves osztálytársam invitált, hogy nézzem meg a Forgórózsa Néptáncegyüttes ifjúsági csoportját. Azóta folyamatosan kapcsolatban vagyok a tánccal. Budapesten, a Magyar Táncművészeti Egyetemen végeztem, jelenleg pedig a debreceni Napraforgó Waldorf Iskolában tanítok. 

Dehir.hu: Mesélne a tanári munkájáról a Napraforgóban?

Battai István: Amikor elkezdtem a Waldorfban tanítani, még csak három osztállyal működött az intézmény. Az alternatív pedagógiai iskola az államitól elég sok mindenben eltér, a Waldorfban például a tánc nem a kerettanterv része. Nálunk is az első években szakköri szinten folyt a munka, majd tantervi módosítások következtében, jött egy igény, hogy ami iskolai szinten megjelenik az oktatásban, jelenjen meg rendszerszinten is. Nagyon érdekelt, hogy hogyan lehet, egyáltalán lehetséges-e a Waldorfban egy tánc tantervet létrehozni, mivel ez előtt senki nem foglalkozott a témával, de talán még azóta sem. Tehát ki kellett dolgoznom egy saját tánctantervet, amit meg lehet feleltetni a Waldorf sajátosságoknak és ötvözi az állami művészeti oktatási irányokat is. 2013-ban létrejött az első Waldorf-tánctanterv, amely az antropozófia szemléletével készült és ötvözi a magyar kultúrának az elemeit, a magyar népzenét, a játékokat, a mozgásfejlődés sajátosságait, az ének-zene tanítás sajátosságait a fejlődéslélektannal. Jelenleg az alsó tagozaton heti két óra, a középtagozaton heti egy óra áll rendelkezésre, amiben a mondókáktól kezdve a körjátékokon és táncokon keresztül kalandozunk térben és időben. Elindulunk a szűkebb környezetünk hagyományaiból, majd pár év múlva már az ókori kultúrák világában találjuk magunkat, ahol görög táncokkal és zenével ismerkedünk, majd érintjük a középkort és a reformkor kultúráját is.

Ez egy nagy ívű utazás, melyben nagyon sok helyen kapcsolódunk a többi óra tartalmi részéhez is, ez által egy komplex, egymást erősítő információkat és érzéseket kapnak a gyerekek. 

Dehir.hu: Sokan illetik kritikával a Waldorf iskolákat, miszerint azok nem készítik fel kellőképpen a gyerekeket az életre. Ön hogyan látja ezt oktatóként és olyan szülőként, akinek mindhárom gyereke ott tanul, illetve tanult?

Battai István: Az elején nekünk sem volt rálátásunk arra, hogy mi lesz az iskola kifutása, azt nyilván észleltük már a kezdetek kezdetén, hogy a Waldorf-iskolák pedagógiai lehetőségei nagyban eltérnek az állami iskolákétól. Mi a személyes kapcsolatokra és az ehhez társuló bizalomra építettünk és nem csalódtunk. Én úgy gondolom, hogy ezzel érdemes megismerkedni mindenkinek, ugyanakkor azt is gondolom, hogy nem való mindenkinek. Aki nyitott szellemiséggel áll a világban, annak ez egy nagyon jó kis sziget tud lenni, sok szeretettel és figyelemmel. Egy valódi színes világot kapnak a gyerekek és velük együtt a családok. Nem véletlen, hogy családokat említek, hiszen a Waldorf iskolákban nem gyerekeket, hanem családokat veszünk fel. Ezért van az, ha egy családban nincs egyetértés, akkor nem ajánljuk ezt az intézményt, hiszen az nem vezetne jóra. Be kell járni a megismerés útjait és egy tudatos választásnak kell lenni, amihez meggyőződés is kell társuljon. A helyi Napraforgó Waldorf Iskola Kismacson indult bő 21 évvel ezelőtt, s azóta folyamatosan fejlődik, bővül. Egyre több család választja az intézményt, azt persze, nem egyszerű megítélni, hogy miért: színtiszta meggyőződésből vagy menekülésből. Szülőként is jó véleményem van a Waldorfról, mindhárom gyerekünk ebben az intézményben tanult, még a legkisebb mindig oda jár és a nagyobbaknak sikerült olyan irányban továbbtanulni, ahol szerettek volna.

A Waldorf iskolákban nyitottságra, érzékenységre, kreativitásra tehetnek szert az itt tanulók, amelynek nagy hasznát veszik majd a későbbi életük során. 

Dehir.hu: A néptáncolás és oktatás mellett zenéléssel is foglalkozik. Milyen hangszereken játszik?

Battai István: Középiskolás koromban elkezdtem nagybőgőt tanulni Simkó Gyöngyi népzenésztől, de sajnos ez korán félbeszakadt, amikor elköltözött Debrecenből. Ezután volt egy kis kihagyás a hangszertanulásban, majd jött a váltás.Trombita szakra iratkoztam be fiatal felnőtt fejjel a debreceni zeneiskolába Juhász Gyula tanár úrhoz, amit nagyon szerettem. Pár év után, mikor kijártam az iskolát, újra jött a késztetés, hogy szeretnék népzenével foglalkozni, de a trombita erre nem igazán volt alkalmas. Abban az időben ismerkedtem meg Hunyadi Péter barátommal, aki akkor kezdte a hegedű tanulmányait, így adta magát a lehetőség, hogy alapítsunk egy zenekart, és újra kezembe vegyem a nagybőgőt. Táncházakban muzsikáltunk, különböző felkéréseknek tettünk eleget, de az élet hozta a fordulatokat, Péter barátom elköltözött Debrecenből, így ez is félbeszakadt.

Ezek a kis kudarcok sarkalltak arra, hogy olyan hangszert válasszak, amit önállóan is tudok használni és ha lesznek hozzá társak, az csak jó.

Mivel a fúvós hangszerekhez a trombita kapcsán megvolt a vonzalmam, ezért megnéztem hogy a népzenében milyen fúvós hangszerek vannak. Így jutottam el a pásztorfurulyához, a kavalhoz, a tilinkóhoz. Ezeket a hangszereket önállóan is tudom használni akár a tanításban is, a csángó zenében pedig zenekari formában is remekül megállja a helyét. Pár év után az összetettebb hangszerek felé is kacsingattam, jött a tárogató-szerelem. Mind a mai napig egy gyimesi bácsitól átvett tárogatón játszom, amit elég munkás szinten tartani. Az utóbbi évben bővült a repertoár egy kecskedudával, melyet Bese Botond barátom készített és még ismerkedőben vagyunk egymással, de nagyon bízom benne.

Dehir.hu: Jelenleg tagja valamilyen bandának?

Battai István: Pár évvel ezelőtt Györfi Zsolt, László Attila és Nagy Imre barátaimmal alapítottunk egy zenekart Cívis Banda néven.

A Cívis Bandával főként az alföldi zenei hagyományokat és a mi kisebb régiónk hagyományait dolgozzuk fel egy olyan hangzásvilágban, mely régebbi korok világát idézi elénk, a burdon hangzást.

Hangszerek közül jelentős szerepet kap az állandó zöngés kísérőhangokra épülő tekerőlant, a tárogató, dob és trombita. Ezt a hangzást erősíti a duda is, mely a tekerőlanttal hasonlatos hangzásban szólal meg és az alföldi vándor muzsikusok világát idézi elénk. A Waldorf iskolában is működik egy zenekar, amely kollégákból, szülőkből és diákokból tevődik össze, ennek a felállása rugalmasan alakul, és iskolai rendezvényeken, ünnepeinken, táncházainkon játszunk és stílszerűen a Daldorf nevet viseli.

Dehir.hu: A Motolla Egyesület meghívóiban gyakran felbukkan a Musama zenekar neve is.

Battai István: A Musama egy alkalmi formáció, melyben a zenésztársak egy-egy konkrét fellépésre vagy táncházra állnak össze. Ez leginkább egy örömzenélésre hasonlít, melynek az alapját leginkább a csángó zene adja. Ebben furulyák, kavalok, tilinkó, koboz, dob, hegedű és ütőgardon szólalhat meg. Legutóbb a Motolla farsangján is egy ilyen baráti formációt lehetett hallani.​

Dehir.hu: A Motolla mindig mozgásban lévő kereke mikor kapta el?

Battai István: Minket feleségemmel, Katával a tánc csábított be a Motollába. Amikor kezdett formálódni az egyesület, még nem voltak gyermekeink, sokszor mentünk táncot, népszokásokat tanítani. Az egyesület hivatalos létrejöttekor, 1999 tavaszán született meg első lányunk, Battai Lili Lujza. Ő lett a Motolla első gyermeke.  

Dehir.hu: A felesége is a néptánc világából érkezett?

Battai István: Hozzám hasonlóan ő is a Forgórózsa táncegyüttesbe járt, majd egyebek mellett elvégezte a tánctanári szakot is. Szoktunk együtt tanítani, éppen ma lesz egy közös táncóránk a Köményes Néptánc Csoportban. Ez egy önszerveződő, felnőttekből álló csoport, ahol félévente, évente egy-egy magyar nyelvterület tájegységét dolgozzuk fel. 

​Ide bárki járhat, aki szeretne táncot tanulni, saját élményként megélni. Itt nem készülünk bemutatókra, nem tanulunk koreográfiákat, egyszerűen csak a tánc megélésének az öröme tartja össze a csoportot.

Dehir.hu: A néptáncolás, tanítás, zenélés mellett vőfélykedéssel is foglalkozik. Ezzel is a magyar hagyományőrzés mentén került kapcsolatba?

Battai István: Ez a tisztség egyben egy nagy tisztesség is. Az esküvő napja vagy ahogy eleink hívták, menyegző, az emberi életünk legnagyobb tudatosan megélt fordulópontja. A születés és a halál között ebben az egyben lehet döntésünk, amihez kérhetjük és kaphatjuk is az áldást.
Az egyik kedves Motollás társam, Lóczi Attila ajánlott be először egy esküvőre. Én ekkor még egyáltalán nem éreztem magam alkalmasnak a feladatra, de addig-addig győzködött, hogy végül beadtam a derekamat. Nagyon komolyan vettem: elkezdtem gyűjteni a köszöntőket, rítusokat, szokásokat. Nem volt egyszerű, hiszen a vőfélyeknek egykoriban nagyon szerteágazó feladatuk volt. Igyekeztem a hagyományok felől indulni: játékos, tréfás, versbe szedett köszöntőket megtanulni, s mindezeket a saját számíze szerint megfogalmazni, hogy minél hitelesebb legyek. Nyíregyházán a Sóstói Múzeumfaluban volt az első lakodalmam. Következő évben már két lakodalomra kértek fel és így tovább. Gyönyörű Zsiga barátom mondta nekem még az elején, amikor tanácsokat és útbaigazítást kértem tőle, hogy a vőfélykedés egy olyan hivatás, amin ha egyszer elindultál, nem lehet belőle kiszállni.

Az esküvőn a vőfély számára a legfontosabb, hogy a vendégek nagyon jól érezzék magukat és egy maradandó élménnyel legyenek gazdagabbak.

Ehhez elengedhetetlen az érzelmek őszinte megélése, a nevetés mellett akár a sírás, az elérzékenyülés, együttérzés, meghatódottság és az önfeledt jókedv is helyet kaphat.

A hagyományos menyegzői rítusaink, melyeket átsző a szakralitás, nagyon szépen előkészítik, átvezetik, helyet adnak ezeknek a nagyon fontos és egészséges emberi érzelmeinknek.