Túl korán kezdik a szexet a debreceni kamaszok?

---

Debrecen – Első menzesz, szexuális nevelés, terhességmegszakítás. Mennyire érnek korán a debreceni lányok? A szakember szerint elképesztően prűdek vagyunk.

---

Tele van a világ szexszel. Ömlik a tévéből, szinte szétrobbantja az internetet, ott van a reklámokban, de a szóhasználatunkban is jó vastagon. Aki belegyalogol az éjszakába, rácsodálkozhat, hogy a tizenéves kiscsajok sokszor úgy öltöznek, úgy viselkednek, úgy dumálnak, mint a sokat próbált idősebb nők. A srácok stílusa sem semmi: gyakorlatilag kötőszóként használják a nemiséggel kapcsolatos kifejezéseket, azt is sejtetve ezzel, hogy túl vannak már mindenen. Jó ez? Nem biztos, de ez van. S hogy miért? Ahogy a Dehir.hu kisfilmje is rámutatott, manapság gyakran pornófilmekből tanulják a szexet a fiatalok, s hamar ki is próbálják. Nemhogy a 18, de még a 16 éves kort sem várják meg, és nem ritkán a lányok kezdeményeznek. Nem csupán a média van tele van a témával, de az utca emberének véleménye is azt támasztja alá, hogy a tinédzserek egyre korábban élik meg az első szexuális élményeket, mivel egyre korábban érnek.

Tényleg ez volna a helyzet? Az utóbbi állítással, miszerint egyre hamarabb érnének a fiatalok Csoknyay Judit humánbiológus nem ért egyet. A szakember, aki a DEOEC szülészeti és nőgyógyászati klinikájának munkatársa volt, szerzőtársaival – Borsos Antal professzorral, a klinika egykori igazgatójával, valamint Rohácsné Lehó Etelkával – több írást publikált ebben a tárgykörben. Tanulmányaikban körbejárták, mi jellemző a fiatalok szexuális nevelésére, mennyire érnek korán a debreceni lányok, okolható-e a korai nemi érés a tizenévesek szexuális viselkedésének alakulásáért. De vizsgálták azt is, milyen okai vannak a fiatalkori terhességmegszakításoknak.

Kevesebb abortuszt végeznek

Ha ez utóbbi irányból közelítünk, lényeges javulás tapasztalható az elmúlt négy és fél évtized abortuszainak számát vizsgálva. Míg 1970-ben Magyarországon a KSH szerint 190 283 terhességmegszakítást végeztek, Csoknyay Juditék már jóval alacsonyabb számot emlegethettek 2001-ben, az Egészségnevelés című folyóiratban megjelent cikkükben. Mint írták, 1999-ben közel 59 ezer abortuszt végeztek országos viszonylatban. A még frissebb adatok pedig az abortuszok számának további csökkenésre utalnak: ezek szerint 2012-ben már „csak” 36 ezer terhességet szakítottak meg.

A számok alapján cáfolható az a még ma is fellelhető téves felfogás, miszerint „az akceleráció (a nemi érés egyre korábbi életkorra tolódása) okolható a korai nemi élet kezdéséért, hiszen az öt vizsgált időszakban ezen leányok átlagos menarche (első menzesz) életkora nem tér el a debreceni leányok menarche mediánjától (12,5-13 év között mozog).” Ezt támasztja alá az is, hogy nem a legfiatalabbakra, nem a tizenévesekre jellemző a terhességek szándékos megszakítása, hanem elsősorban a 20–29 éves nőkre. (Miközben szakmai vélemények szerint ez az életkor tekinthető a legkedvezőbbnek a gyermekáldás szempontjából.)

Ki a felelős a fiatalok szexuális neveléséért? A kérdés régi, s mint a cikkben olvasható, elsősorban a család feladata lenne a dolgokat helyére tenni. A gond viszont az, hogy a debreceni szülők a felmérések szerint eléggé szemérmesek. Mint a tizenéves lányok szüleivel folytatott beszélgetésekből kiderült, családok nem kis részében egyáltalán nem beszélgettek szülők és gyerekek szexuális kérdésekről. 2000-ben ez 21,9 százalék volt, s ugyanekkor a családok 17,4 százalékában a menzeszről sem esett szó. Ami azért eléggé meglepő – mondhatni: álszentnek tűnő – abban a világban, ahol a médiából, a reklámokból gyakorlatilag ömlik a tömény szexualitás! S ha a hagyományos modellek egy része darabjaira is hullott a huszadik században, az még ma is nagyjából általánosnak tekinthető, hogy a háztartások többségében az anya „tömi meg” a mosógépet. Nem látja, vagy nem akarja látni, amikor bedobálja a szennyest, hogy nagylány lett a kicsiből?

S hogy ennek mi a magatartásnak, elhallgatásnak, nem beszélésnek mi volt a következménye? Kiolvasható a számokból, ugyanis az abortuszon átesett lányok 60,5 százalékában nem volt téma otthon a szex, a menzeszről pedig 37,2 százalékuk esetében nem társalogtak a szülőkkel.

Nem az számít, ki mekkorára nőtt

Nem egyszerű a helyzet a fiúknál sem, akik átlagosan egy évvel később érnek, mint a lányok. A különbségek óriásiak itt: azonos életkorú csoportban találhatók fejlett, 180 centi magas fiatalok és 150 centis, infantilis viselkedésű srácok is. Akiknél tovább fokozza a helyzetet, hogy a fizikailag érettebbek sem biztos, hogy „fejben” már vannak azon a szinten és képesek belátni, hogy ne csúfolják, ne alázzák meg a még a serdülési folyamat kezdetén álló társaikat. Itt még szinte lesöpörhetetlenül erősek azok a vélemények, miszerint a férfiasságot a testszőrzet mennyisége és a pénisz nagysága határozza meg. Csoknyay Judit is egyetért azzal, hogy a nemi élettel kapcsolatos információikat a fiúk jórészt pornófilmekből, újságokból szerzik, s ezt támasztják alá a kutatások is.

A korán elkezdett nemi élet ugyanakkor nem biológiai szükségszerűség. Mint egy másik cikkben (A fiatalkori terhességmegszakítások okainak vizsgálata, Népegészségügy, 1992) olvasható, „populációs szinten sem elfogadható a megnövekedett tizenéves szexuális aktivitás magyarázataként az az elmélet, miszerint az utóbbi 100 évben 10 évenként 4 hónappal tolódott előre a nemi érés időpontja”.

A mai lányok valamivel korábban érnek, mint a nagyszüleik. Ezt a tényt Csoknyay Judit sem vonja kétségbe, ám mint jelzi, ennek mértékének gátat szab az a tény, hogy a nemi érés az embernél genetikailag meghatározott. Norvég és brit kutatások szerint az oslói és londoni lányoknál már 1970-ben észlelték, hogy megállt a folyamat, megtorpant az akceleráció. Debrecenben mi a helyzet? Több időszakban – 1975 és 2011 között – vizsgálták, mikor érkezik a lányok első menzesze. Azt tapasztalták, hogy az 1968-69-es születésű lányoknál ez átlagosan 12,65 éves korban következett be. Az 1981-82. közötti korosztálynál 12,56 évesen, az 1986-87-ben születetteknél 12,57 éves korban jelentkezett a menstruáció, míg a 2010/11 közötti vizsgálat során ez a szám 12,56 volt. Statisztikáról beszélünk, amiben természetesen vannak korábbi időpontok is, de általánosságban elmondható, ritka – illetve egyes időszakokban elő sem fordult –, hogy a lányok 10 éves kor alatt menstruálnának. A kutatás eredményeit összegezve viszont elmondható: az utóbbi közel negyven esztendőben a debreceni lányok nemi érésének időpontjában akceleráció (azaz a nemi érés felgyorsulása) nem tapasztalható.

Ki magyarázza el a gyereknek?

A tanulság? Nem kell mindent a biológiára hagyni. S nem árt tudomásul venni: az iskolába tanulni jár a gyerek, a szülő pedig nem engedheti meg magának, hogy akár prüdériából, akár tudatlanságból vagy érdektelenségből ne foglalkozzon a szex kérdéseivel. Az ilyen felelőtlen szülői magatartásnak ugyanis nem kívánatos következményei lehetnek. Természetesen ez nem jelenti azt sem Csoknyay Judit szerint, hogy az iskolának semmi felelőssége nem volna. Mint mondja, az oktatási intézményekben is jóval nagyobb figyelmet kellene fordítani minderre. „Gondoljunk bele, hogy az általános tanterv szerint csak nyolcadikban jutnak el az olyan témakörökhöz mint a nemi érés, meg az ember szaporodása – miközben a lányok egy része már egy-két éve menstruál...” Ezt a helyzetet a szakember álságosnak érzi. Ahogy azt is, hogy miközben arról folyik a vita, hogy ki taníthat erkölcstant és hittant, közben meg a kamaszok esténként ott ölelgetik egymást a parkban, a buszmegállóban, a játszótereken.

„Elképesztően prűdek vagyunk” – mondja Csoknyay Judit. „Mintha mindenki szemellenzővel járna... Pedig érdemes lenne megfontolni Margaret Mead amerikai antropológus 1955-ben közölt megállapítását, mely szerint pszichoanalitikai és szociológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a kultúrember szexualitása inkább függ a környezettől, mint azt korábban gondolták. Kialakításában a tapasztalat, a példa, a nevelés jelentős formáló erőt jelent. Úgy gondolom, hogy a felnőtt generáció – a fiatalok korai érésére hivatkozva – a jó példa és a nevelés felelősségét nem háríthatja el magától...”