Debrecen titkos borvidéke újra közelebb kerülhet a cívisvároshoz

---

Bihardiószeg – Miért érdemes a határ túloldalán fekvő Érmellékre látogatni? Erről is beszélt a polgármester, aki sűrűn megfordul Debrecenben. Interjú.

---

Amikor kimondjuk a Diószegi út nevét, a hétköznapokban valószínűleg eszünkbe sem jut, hogy hova is vezet. Pedig nem akárhova: Létavértesen keresztül az Érmellékre, konkrétan Bihardiószeg felé visz. Ami valamikor pont úgy az ország része volt, mint a cívisváros. Csak éppen úgy alakult a történelem, hogy a határ túloldalára került az a környék. Nem véletlen, hogy manapság olykor úgy is emlegetik, mint Debrecen titkos borvidékét.

Mint azt korábbi cikkünkben is felidéztük, Debrecen évszázadokon keresztül az Érmellékről származó áruk, termények legfontosabb felvevőpiacának számított. Az érmelléki dinnye, paradicsom, paprika, hal és nem utolsósorban szőlő és kiváló bor a 20. század elejéig nem hiányozhatott a cívisek asztaláról. A kereskedelem adta mindennapos kapcsolaton túl azonban Debrecen óriási kulturális kisugárzással is rendelkezett Érmihályfalva, Tasnád, Margitta és Bihardiószeg, vagy a határ ezen az oldalán fekvő Létavértes térségére. A döntő többségében ma is református lakossággal rendelkező Érmellék vallási- és iskolaközpontja ugyancsak a kálvinista Róma volt.

Mennyire él ez a kapcsolat, hogy látják, mennyire figyelik Debrecent az érmellékiek? Mados Attilával, Bihardiószeg polgármesterével beszélgettünk erről, aki viszonylag gyakran megfordul a cívisvárosban. Nyáron a Békás-tó mellett megrendezett nagyerdei borkarneválon is találkozhattunk vele. A rendezvényen minőségi tételeivel sikerrel bizonyította a közönségnek: érdemes az érmelléki borokra figyelni, mert nemcsak komoly múltjuk van, de nagy jövő előtt is állnak.

Dehir.hu: Mi dolga erre? Mi szokta Debrecenbe hozni?

Mados Attila: Semmi különös, mondhatnám, csak a mindennapok. Érdekes, hogy éppen az utóbbi hetekben gondoltam arra, hogy egyre inkább úgy jövünk Debrecenbe, mint Nagyváradra. Egy picit ritkábban talán, de ugyanolyan természetességgel és nyugodt szívvel, s mindig valami elintézendő dologgal. Szóval mi, érmellékiek ugyanúgy magunkénak érezzük Debrecent, mint Nagyváradot.

Dehir.hu: Hogy látja, ennyire eleven manapság a kapcsolat a két település között?

Mados Attila: Úgy gondolom, egyre jobban kezdünk egymásra találni, habár az utóbbi időszak tapasztalata számomra az, hogy még nagyon sok debreceni nem ismeri Bihardiószeget. Ezért egyedül a történelmet hibáztathatjuk, amely eltávolította Diószeget Debrecentől. Az viszont már rajtunk áll, és komoly felelősséget is jelent, hogy ezt szakadékot lebontsuk és újraépítsük a hidat, ami szervesen összeköti a két települést.

Dehir.hu: Mennyire figyelnek Debrecenre az érmellékiek?

Mados Attila: Túl vagyunk a 90-es éveken, amely során Debrecent és Diószeget, vagy a tágabb értelemben vett Érmelléket a gazdaság, ezen belül is a cserekereskedelem kapcsolta össze. Jól emlékszem, hogy egy komolyabb sportcipőért, cseresznye-, barack- vagy szilvapálinkáért cserébe Debrecenbe hoztuk az Erdélyben gyártott pamut alsóneműket. Annak az időnek is volt egy különleges bája, azonban így jó két évtized elteltével érzem a kulturális és szellemi kapcsolatokra való igényt is. Ehhez hozzájárul az uniós elvek által átjárhatóvá tett határ, amelyet – nagyon bízom benne – sikerül így tartani, hiszen a kihívások nagyok ennek a fenntartásában. Ma már egyre inkább úgy érzem, hogy Diószeg (illetve a tágabb értelemben vett Érmellék) és Debrecen úgy működik, mint egy valós Kárpát-medencei kistérség, és e kapcsolat során a kulturális és szellemi értékek határon átívelő kapcsolatot alkotnak.

Dehir.hu: Mit tanácsol annak, aki szeretne szétnézni arrafelé? Mit érdemes megnézni, felkeresni?

Mados Attila: Bihardiószeg nevezetessége a Zichy-kastély amely több mint 400 éves múlttal rendelkezik. Aranykorát a 19. században és a 20. század elején élte, amikor a Zichy-család megvásárolta a diószegi birtokot és száz éven át irányította, meghatározta az érmelléki szőlőművelést és borkészítést. 200 palack diószegi bakator még a kínai császár asztalára is eljutott, így méltán beszélhettünk híres borvidékről. Azokban az időkben 700 hektár bakator, furmint, rajnai rizling, tramini, szürkebarát és több már, nemzetközi szőlőfajta öregbítette Diószeg hírnevét. Az első Magyar Királyi Vincellérképző is itt alakult meg Bihardiószegen, szintén a Zichy-családnak köszönhetően.

Dehir.hu: Úgy tudjuk, amellett, hogy Bihardiószeg polgármestere, szoros kapcsolatot ápol a szőlővel és a borral is. Nemrég nagy elismerést vehetett át? Mi volt ez?

Mados Attila: A gyerekkori emlékek alapján nem volt kérdés, hogy mint érmelléki embernek a szőlővel és borral szoros kapcsolatom lesz. A magyar ember életéhez es kultúrájához szervesen hozzátartozott mindig is a bor, hiszen gyakorlatilag minden családi és egyéb fontos eseményen jelen volt a nóták, a jókedv és az együttlét mellett. Számomra az a legfontosabb, hogy a bor beszélgetésre készteti az embereket. Egy pohár bor mellett mindig őszinte gondolatokat osztunk meg egymással, és a mai világban, melyben gyakran eltávolodunk egymástól, a közösségi élettől éppen a borászat, a pince, a bor az, ami kommunikálásra ösztönöz. Visszatérve a kérdésre, nagy öröm számomra, hogy tavasszal a 2014-es Merlot borom Bihar, Szilágy és Szatmár megyében neves és nagy borászatok mellett a legjobb vörösbor lett az eredetvédelmi vizsgán. Elkötelezett híve vagyok a természetes szőlőművelésnek. Éppen ezért két évvel ezelőtt elkezdtük a szőlőben a bioművelésmódra való áttérés. A pincében sem használunk semmilyen adalékanyagot a musthoz és a borokhoz. Ezért is tartom fontosnak ezt az elismerést, mert ez is azt mutatja, van jogosultsága a tiszta boroknak és ízeknek. Nem kellenek ízfokozók, aromák, és semmi abból a több száz adalékanyagból, amit a borokban fel lehet használni. A szőlő, a tisztán tartott hordók, edények és pincék megoldják...