Mit nézzenek meg a debreceniek Erdélyben, ha csak néhány napjuk van rá?

---

Debrecen – Sokszor emlegetjük, milyen kár, hogy Debrecenben sem víz, sem hegy nincs, s ha ilyesmit akarunk látni, vagy kirándulnánk egy jót, akkor bizony kicsit távolabbra kell menni. Például Erdélybe.

---

Ha csak egy-egy hétvégében szeretnénk gondolkodni, akkor is érdemes felkerekedni, s elindulni – biztatja a Dehir.hu olvasóit Csíki András, aki bár manapság Debrecent vallhatja szűkebb hazájának, eredetileg Nyárádszeredán (Miercurea Nirajului) született. Ami arról is nevezetes, hogy ott választották 1605-ben Erdély fejedelmének Bocskait és ott is van egy szép Bocskai szobor, mint itt... Az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület (EJKE) elnöke is, és mint mondja, elsősorban Máramaros, az Érmellék, a Szilágyság, a Körösvidék és a Bihar-hegység van olyan távolságban, melyet viszonylag rövid autózást követően elérhetünk. Az úthasználatért Romániában fizetni kell, matricát (ami románuk rovignette) a benzinkutaknál, de a határállomásnál is vásárolhatunk. Aki már járt arrafelé, megtapasztalhatta, hogy az utak minősége nagyon változó, van,ahol nagyon jó, és akadnak rettenetes, kátyús részek is. A kilométerben mért távolság sokszor nem is tűnik soknak, de ne feledjük, hogy gyakran hágókon, szerpentineken, hegyek között kell autóznunk.

S hogy mit nézzünk meg, merre induljunk innen, Debrecenből? – Kezdjük a kedvcsinálót a Bihar-hegység és környékének rövid bemutatójával – mondja Csíki András, hozzátéve, hogy sajnálatos módon ez a vidék még az Erdély-szerelmesek számára sem kellően ismert, pedig csodálatos túrákat tehetünk erre, ráadásul az extrémsportok kedvelői is megtalálhatják számításaikat (pl. vadvízi evezés). A határon Ártándnál átkelve azoknak is érdemes alaposan körbenézni, akik annak idején csak az olcsó üzemanyag, vagy a váradi Körös Áruház megfizethető kínálata miatt vették rá magukat hogy az újkori Románia területére lépjenek.

Nagyváradot, a „Körös-parti Párizst” szinte láthatjuk a Nagytemplom tornyából is. Akadnak arrafelé hatalmas logisztikai központok, külvárosban omladozó gyárépületek és nem annyira barátságos, leharcolt bérházak is. Ha azonban ezeken túlhaladva elérjük a belvárost, szinte Monarchia-korabeli hangulatú területre érkezünk. (Akik behatóan érdeklődnek e korszak iránt azoknak az egyesületi elnök jó szívvel ajánlja Péter I. Zoltán Főúr, fizetek! – Kávéházi élet Nagyváradon a monarchia idejében című könyvét.

– A  látnivalók többsége egymáshoz közel, a város központjában található. Nagyvárad utcáin sétálva azt tapasztalhatjuk, hogy ez egy nagyon szép város. Építészeti remekművek, díszes kapuk, erkélyek, színes üvegablakok sorát fedezhetjük fel, amelyek a 20. század elejének építészetét és hangulatát idézik. A Monarchia valamennyi városa közül itt alakult ki a legegységesebb szecessziós városkép. (Rimanóczy Kálmán munkáiról itt olvashatják korábbi cikkünket!) A város északi részén található a római katolikus, barokk stílusú Püspöki Székesegyház, vele szemben az árkádos Kanonok-sor, és a közelben áll Ady szerelmének, Lédának az egykori lakóháza is. A Sebes-Kőrös északi oldalán, az ún. Váradolaszi városrészben, a Bémer tér közepén magasodik a színház épülete. A Kőrös déli oldalán fekvő Újvárosban terül el az egykori Szent László tér, itt van a legtöbb középület is. Sajnos, az egykori várból nem sok minden maradt, jószerével már csak falak.

Itt jegyezzük meg: ha valaki mostanában készül Nagyváradra, ne hagyja a Varadinumot, amelyet általában május elején rendeznek meg, s bár elsősorban vallási jellegű rendezvény, de kézműves foglalkozásokkal is várja a látogatókat.

– Érdemes tisztázni, mennyi időt szánunk kirándulásra, mert az igaz, hogy közel vagyunk a cívisvároshoz, de egy bő hetet minden további nélkül el lehet Várad környékén tölteni kirándulásokkal – mondja Csíki András. – Elindulhatunk Belényes irányába (az E79-ens úton Déva irányába)  és letáborozhatunk például Magyarremetén. A falu festői környezetben, a Belényesi-medencében helyezkedik el. Kiváló kiindulópont a Bihar-hegység látnivalóinak felfedezésére. A helyi Pro Remetea Alapítvány segítségével helyreállított vízimalom, a Falumúzeum és sok más kulturális valamint természeti látnivaló várja az idelátogatókat. Bár mi az egyesületünkkel végigbarangoltuk a Jád- és a Boga-völgyét, a Pádist, mégis úgy gondolom, hogy egy ízig-vérig remetei ember, Gergely Károly ajánlásait érdemes átnéznünk, amikor nekivágunk a vidéknek.

Amennyiben a Mézgedi-cseppkőbarlangot szeretnénk felkeresni, Magyarremetéről kelet fele kell elindulnunk.  A barlangvezető általában a falu keleti végén, a turistaháznál található. Jó tudni: vasárnap csak előzetes egyeztetés alapján fogadnak látogatókat. (S bár lámpást adnak, azért vigyünk magunkkal!) A geológus hallgatók gyakran megfordulnak erre a karsztjelenségeket és a barlangokat tanulmányozni. Magyarremetéről észak felé Biharkabán (Cabesti) és Biharrózsán (Rosia) keresztül a Barátka (Bratca) felé vezető úton jutunk Erdődámos (Damis) központjáig. Innen nyugatra hatalmas polje (karsztos mező) kerül elénk, amelyet csapadékos időben víz áraszt el, száraz időben patak folyik rajta végig. A polje körüljárása másfél-két órát vesz igénybe. Innen északra 4-5 kilométer a Ponorás víznyelő, melyről csodaszép cseppkőbarlang nyílik, ahova csak szakképzett vezetővel szabad bemenni. Nyaranta a faluban szerény menedékházat üzemeltet Kocsi András barlangkutató.

Magyarremetéről Belényesen (Beius) át a Fekete-Kőrös mentén lefele haladva az első falu Varasfenes (Finis). Keresztül rajta déli irányban az utolsó házaktól egy kilométerre az út derékszögben jobbra fordul, s innen juthatunk fel a IV. Béla korabeli impozáns kör alapú magas lakótoronyhoz, miután párszáz méterre balra fordultunk. A hely neve a szláv Belioara szóból származik, ami fehér sziklákat jelenthetett, és a magyarok a jelentés helyett a hangzást „megörökölve” nevezik Bélavárának. A sziklafal tetején terül el a „király síksága” (Şesul Craiului). Csodás innen a kilátás: szemben hatalmas várfalként emelkedik a Bedellő sziklagerince, de látszik a Tordai-hasadék és az Öreghavas (Muntele Mare) is, mely 1826 méteres magasságával az Erdélyi-szigethegység harmadik legmagasabb csúcsa (az 1849 m-es Nagy-Bihar és az 1836 m magas Vigyázó/Vlegyásza után).

Kellemes látnivalókat ígér a Partiumhoz tartozó Biharország jellegzetes tája, a Fekete-Körös völgye. Ne feledkezzünk el hazafele a várasfenesi falumúzeumról sem, amelyet szépen rendbetettek, s jelzi: ha akar, megmaradhat a magyar kultúra. A vár körbejárása után, mielőtt Belényesbe visszaérünk, térjünk be Kőröstárkányba (Tarcaia) amely Bihar egyetlen zömmel magyarlakta települése. Az idősebb asszonyok közül még vannak, akik szép népviseletüket is megőrizték. A faluban nézzük meg a román szélsőséges csoportok magyar áldozatainak nem régen állított emlékművét is.

A Jád-völgyét sem szabad kihagynunk. Magyarremetéről Belényesen (Beius) át nagyjából kelet felé haladva jutunk el a Vlagyeásza hegy legszebb üdülőtelepére, a Jád patak forrásnál fekvő Biharfüredre (Stina de vale). A jó minőségű egyre emelkedő útról több helyen is nagyon szép kilátás nyílik a gyönyörű hegyekre. Az 1200 méter magasan fekvő település régi elavult szállodáit kívül-belül rendbe tették és ma már a legmagasabb igényeket is kielégítő szolgáltatást kapnak az ideérkezők.

Innen is tehetünk érdekes kirándulásokat. Hogy merre? Gyalogosan például a környék egyik legszebb vízeséséhez, az Ördög-malomhoz. Autóval a Jád völgyében lévő vízesésekhez, vagy a Lesi víztározóhoz mehetünk. A gyönyörű táj miatt ma már több mint száz nyaralóház épült e szép vidéken, ahol viszont a tó partján végig igen rossz az út minősége. Viszont komoly gyalogtúrát tehetünk Biharfüredről Pádis felé a kék sávval jelölt útvonalon: ez már 6-7 órás út az 1600-1700 méter magas gerincen, ahonnan majd az ún. Horgas havasról meredek lejtőn ereszkedhetünk le Boga üdülőtelepre.

Gyönyörű vidék a Pádis is, ez a vad szurdokokkal, vízesésekkel, barlangokkal tele táj, ami ma már nemzeti park. Legjobb megközelíteni, ha Belényesen át a Déva felé vezető 76-os úton Kisszedig megyünk, majd ott balra térve jó úton elérjük Vasaskőfalváról. A Pádis fennsíkja igazán „vad” látnivalókat nyújt, a nagyon rossz út miatt igazán csak terepjáróval ajánlható, esetleg a faluban bérelhetünk szállítóeszközt vagy gyalog mehetünk a 7-800 méterrel fentebb lévő úticélunkhoz. A fennsíkon lévő látnivalók közül a legkedveltebb a Csodavár-barlang rendszere. Ide a Glavoi erdészháztól a Ponor rét érintésével érdemes menni.

Nagyon sok minden van, amit érdemes felkeresni: akár a Flóra-rét (ahol Áprily Lajos is költemények sorát írta), akár a meleg Szamos forrásának környéke, vagy a Medvék barlangja – ahova Kiskoh településről aszfaltos út vezet – izgalmas kalandot ígér. A barlang nemcsak a cseppkövek, hanem a jégkorszak hatalmas barlangi medvék csontvázai miatt is látványos. Mindez persze csak töredéke annak, amit Debrecentől nem messze láthatunk, ha úgy döntünk, erre szeretnénk kirándulni, túrázgatni. Kis túlzással: rajtunk múlik, belevágunk-e egy-egy rövid kirándulásba, hogy szétnézzünk itt, a szomszédban.