Utazás Debrecenből Erdélybe: irány Csucsa, Torda, Torockó és a mócok földje

---

Debrecen – Vadregényes tájakon szeretnénk bolyongani? Hegyre, vízre, erdőségekre, szép vidékekre vágyunk? Induljunk a Királyhágón túlra!

---

Merre induljanak a debreceniek, ha hegyet szeretnének látni, s vizet? Merre, ha vadregényes, szép tájakon bolyonganának? Előző cikkünkben arról írtunk, mit érdemes megnézni annak, akinek csak egy-két napja van, amit Erdélyben tölthetne. Ezúttal egy kicsit távolabbi utakra kalauzoljuk a Dehir.hu olvasóit: idegenvezetőnek ezúttal is Csíki András, az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület (EJKE) elnöke szegődött mellénk.

A történeti, azaz a Királyhágón túli, Erdély meglátogatása már egy kicsivel nagyobb előkészületet igényel, mindazonáltal Kalotaszeg és Torockó még belátható, könnyen beautózható távolságban van. Ha a magyar turisták által legkedveltebb útvonalon autózunk Kalotaszeg irányába, Nagyváradról Kolozsvár felé nem érdemes túlságosan sietnünk. Egyrészt nagy a forgalom (az E60-as nemzetközi út), másrészt nagyon sok rendőr vizslatja a sebességet. Ennek megfelelően akár több megállót is beiktathatunk – kezdhetjük például Körösréven (Vadu Crișului), ahol tehetünk egy minden bizonyára emlékezetes látogatást a Zichy Ödön nevét viselő cseppkőbarlangban.

– Amennyiben egy kicsit több időt szánunk a helynek, akkor a Révi-szorost alaposabban is szemügyre vehetjük – mondja Csíki András. – A Sebes-Körös itt tör át a hegyeken és a középkorban ezen az útvonalon szállították az olyan fontos kereskedelmi árukat, mint a fa, vagy a só.

Folytatva az utat, és a hágót elhagyva jobb kéz felé láthatjuk a Jád-völgyébe vezető, elég rossz minőségű utat, melyen Biharfüredre juthatunk. Ezután következik Körösfeketetó (Negreni), ahol októberében szokták megtartani a világhírű kirakodóvásárt. Itt a régiségek iránt érdeklődők megannyi kuriózummal találkozhatnak – talán túl sokkal is, mert jelentő mennyiségű műkincs hagyta el az évtizedek folyamán Feketetón keresztül Erdélyt.

Csucsa neve bizonyára ismerősen cseng azoknak, akiket érdekel az irodalom, és kedvelik Ady Endre költészetét.

– Ezekben a falvakban túl sok magyar szóra ne számítsunk, ráadásul a csucsai Boncza-kastélyban sem fogják kitörő lelkesedéssel fogadni a magyar ajkú turistát – jegyzi meg az EJKE elnöke, hozzátéve: – Ez azonban ne kedvetlenítsen el bennünket és nézzük meg az Ady emlékszobát és idézzünk fel egy-két verset, mert úgy az igazi az élmény.

Csucsa után hamarosan Kalotaszeg fővárosa következik, Bánffyhunyad, az egykori nagyon fontos vásártartó központ. (Itt semmiképpen ne hagyjuk ki a református templomot!) A zsugorodó magyar közösség ellenére hihetetlen kincs rejtőzik a kalotaszegi falvakban, és akár a Hunyadtól néhány kilométerre fekvő, tánctáboráról híres Kalotaszentkirályon is letáborozhatunk. Természeti, néprajzi és építészeti értékekben egyaránt gazdag ez a vidék – akár egy hétig is járhatunk errefelé. Csíki András (aki a Tisztás című online folyóirat szerkesztője is) azt javasolja, olvassuk el Kós Károly néhány írásáti, amennyiben érdeklődünk e vidék iránt és biztos, hogy kedvet kapunk, s már indulunk is...

– Szentkirályról tehetünk egy csodálatos „templomtúrát”: Magyarvalkó, Kalotadámos, Magyargyerőmonostor mind-mind csodálatos, református, fakazettás, fiatornyos templomot mondhat magáénak. (A téma iránt érdeklődőknek figyelmébe ajánlunk egy impozáns kiadványt: Horváth Zoltán György–Gondos Béla: Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével.) Egy másik napot szánjunk a havasrekettyési vízesésnek és a Vigyázónak (Vlegyásza), amely a Bihar-hegység második legmagasabb csúcsa. Eddig Kalotaszeg Felszeg nevezetű részén jártunk, de érdemes megnéznünk az Alszeget és a Nádasmentét is! (Néptánc- és hagyományszeretők figyelem: Inaktelke, Egeres, Magyarvista, Türe!) Ha csak kevés időnk van, akkor legalább Sztánára látogassunk el, és keressük fel Kós Károly híres Varjúvárát. (No és emeljük le a polcról Móricz Nem élhetek muzsikaszó nélkül című könyvét, vagy nézzük meg színházban –  ezt is egy sztánai bál ihlette ugyanis.) Érdemes innen ellátogatni a Bélesi-tóhoz és onnan a Hideg-Szamos völgyén keresztül jönni vissza a „főútra” és máris Gyalunál (Gilau) vagyunk, melynek kastélya most került vissza ismét magyar tulajdonba. Itt választás előtt állunk: melyik irányból közelítsük meg Torockót?

Választhatjuk a Jára-völgyét és Magyarlónánál (Luna de Sus) jobbra térve – nem a legkiválóbb útviszonyok közepette – beiktathatunk néhány programot. Mindjárt elsőnek látogatást tehetünk Tordaszentlászló tájházában, ahol a látogatók, szakszerű tárlatvezetés mellett, átfogó képet kaphatnak a hagyományos kalotaszegi viseletekről, egyáltalán a kalotaszegi magyarság múltjáról és a jelenéről is. Ezt követően Magyarléta központjában hátrahagyva az autókat egy kis gyalogtúrát szervezhetünk Kalotaszeg egyik legszebb környezetben lévő várához (Ghéczy-vár). Tudni kell, hogy a Jára-völgye hajdan nagyon fontos kereskedelmi út volt, hiszen innen egyenes út vezet – Torockón keresztül – Nagyenyedre. (Talán felsejlik a régi olvasmányélmények világából Jókai Mórtól A nagyenyedi két fűzfa, amiben az ottani diákok bátorságának és hazaszeretetének állított emléket.) A létai vártúrát követően haladjunk tovább az Aranyos-völgye felé, Borrévhez. (Ehhez a vidékhez Csíki András Kemény János Kakukkfiókák című önéletírását – Alsójárán a Kemény családnak birtoka volt).

– Borrévet kényelmesebben is elérhetjük, amennyiben Gyalu után feltérünk a Kolozsvárt elkerülő és Aranyosgyéresig megépített autópályára – jegyzi meg az Erdélyt Járók elnöke. – A sztrádáról Tordán kell letérnünk, és Topánfalva (Campani) irányába, egy rövid autókázást követően – Mészkő falunál elhaladva a Tordai-hasadék mellett – itt is eljutunk Borrévig. Borrévnél Nagyenyed irányába fordulunk és néhány kilométer után feltűnik az egyik legszebb fekvésű erdélyi falucska, amely hajdan városi rangot is viselt. Torockóról nehéz röviden írni, elképesztően sok látnivalót találunk itt, és valóban remek központja a csillagtúráknak. Amit semmi esetre se hagyjunk ki: a Székelykő megmászása, a fantasztikus falumúzeum (a település vasércbányászati központ volt); valamint a szomszédos Torockószentgyörgy vára. A  falu fogadóiban, vendégházaiban kitűnő ellátásban és felejthetetlen fogadtatásban lesz részünk. Mindenképpen ajánlom a turisták figyelmébe az unitárius templomot és annak fiatal lelkészét, Csécs Mártont – mondja Csíki András. – Az unitáriusok egy ízig-vérig erdélyi, protestáns gyülekezet, az 1560-as években, János Zsigmond fejedelemsége és Dávid Ferenc püspöksége alatt terjedt el vallásuk, és nevükhöz fűzödik a világ első vallásbékéjének kikiáltása (Torda, 1568).

A település leghíresebb rendezvényei a farsangtemetés, a júniusi Duna-nap, valamint a szeptemberi-októberi falunapok. Innen elindulhatunk túrázni-kirándulgatni Nagyenyedre (ahol megnézhetjük a Bethlen-kollégiumot, s kitűnő borokat is kóstolgathatunk!), itt a Tordai-hasadék (Szent László-legendák, egyedülálló mikroklíma), a Szolcsvai búvópatak, a Bedellői fennsík, a Kőköz-szoros, Torda (sóbánya, Fejedelmek-háza, Wesselényi-ház). Kolozsvár egy-két egész napot igényel – erre ebben a cikkben nem térünk ki.

A hazafelé utat megtehetjük az Aranyos-völgyében, ahol csodálatos természeti szépségekkel találkozhatunk, és természetesen itt is tehetünk kitérőket, s megállhatunk többször is (Bélavár, Detonáták, Verespatak). Ez az úgynevezett mócok – egy romániai népcsoport – földje. Ha erre járunk majd, olyan lesz, mint egy időutazás – érdemes megpróbálni. Egészen Steiig (Vaskohsziklás) megyünk, ahonnan ha Belényes felé autózunk tovább, rövidesen újra elérjük Nagyváradot.