A családi szálak is Debrecenbe vonzották a labdarúgó akadémia portugál vezetőjét

---

Debrecen - A 36 esztendős Luis Castro bízik abban, hogy három éven belül már olyan eredménye lesz munkájának, amely a felnőtt csapat mindennapjaira is kihathat.

---

A Debreceni Labdarúgó Akadémia új szakmai igazgatója, a portugál Luis Castro július óta dolgozik a cívisvárosban. Az eddigi tapasztalatairól, a magyar futball helyzetéről, a tehetségekről, és a munkája fontosságáról beszélt hosszabban a Dehir.hu-nak.

Ön az első portugál, akivel az Európa-bajnokság óta találkoztam. Muszáj megkérdeznem, hogy hogyan értékeli a magyarok elleni meccset?

Nagyon lüktető és látványos mérkőzés volt. Magyarország három gólt szerzett pontrúgásból, de Portugália mindháromszor talpra tudott állni. Szerencsére a magyaroknak és a portugáloknak is elég volt a döntetlen a továbbjutáshoz, a nézők pedig mindeközben nagyon jól szórakoztak.

A meccs hajrájában, 3-3-nál Elek Ákos kapufájánál azért megfordult önben, hogy ki is eshetnek…

Nagyon fordulatos mérkőzés volt, és Magyarország az egész torna egyik legjobb teljesítményét nyújtotta, így minden benne volt abban a találkozóban. A futball ilyen, néha szerencséd van, olykor viszont minden összeesküdik ellened. Ha jól emlékszem, Dzsudzsák lövéseinél is megpattant a labda, úgyhogy Fortuna ezúttal mindkét együttest segítette. Portugáliának volt szerencséje bőven a torna alatt, de a győzelmet annak köszönheti, hogy végig egymásért és a szurkolókért küzdve, fegyelmezetten játszott, és mind a 23 futballista ugyanazt akarta, és hajlandó volt beállni a sorba.

Még Cristiano Ronaldo is?

Na jó, ő talán csak az első két meccs után. Belátta, hogy vagy csapatként működnek együtt, vagy idén sem nyernek semmit. Nagyon fontos láncszeme volt ő az együttesnek, ő tartotta össze a fiúkat, igazi vezérként viselkedett.

Ön július elején költözött Debrecenbe. Hogy tetszik új otthona?

Nagyon tetszik, csodálatos város. Már korábban is volt szerencsém megcsodálni, hiszen a feleségem debreceni. Rengetegszer látogattam már korábban ide, a családi programok mellett három hónapot voltam itt az Erasmus Program résztvevőjeként. Debrecen egy nagyon élhető város, szeretem a nyüzsgést is, de olykor nyugalomra vágyom, és ez a két dolog itt megtalálható.

Mikor kezdett komolyabban foglalkozni a futballal?

Mikor egyetemista voltam testnevelés szakon, 8-10 éves gyerekekkel kezdtem foglalkozni egy Vizela nevű kis portugál klubnál. Nagyon megtetszett a sport, és jó szezont is zártunk, ezután felkerültem az U19-es csapathoz, és a következő években tanultam meg a szakma alapjait. Ezt követően a Benficánál, majd a Sportingnál is a tehetségkutató stábban dolgoztam, majd Szaúd-Arábiába mentem edzősködni. Egy év után haza kellett térnem Portugáliába családi okok miatt, majd a Vitória SC utánpótlásában dolgoztam négy éven keresztül. Nagyon élveztem az ott töltött időt, hiszen egy igazi profi klubnál dolgozhattam, ahol megbecsülték a tehetségeket. Az U17-es meccseinkre is volt, hogy több ezren voltak kíváncsiak. Szakmai koordinátorként és edzőként is sikeres voltam, de négy év elteltével úgy döntöttem, hogy környezetváltozásra van szükségem. Több lehetőségem akadt, hívtak Portugálián belül is, Kínába vagy Szaúd-Arábiába is mehettem volna, de én Debrecen mellett döntöttem, mert meggyőzött az itt látott fantasztikus környezet, és nagyon tetszettek a vezetők által felvázolt tervek is, ráadásul meglátásom szerint a magyar futball hatalmas fejlődésen megy keresztül.

Ismerte a magyar futballt mielőtt idejött?

Természetesen nem voltam naprakész a magyar fociból, de azért sokat tudtam róla már korábban is. A kétezres évek elején jártam az Oláh Gábor utcai stadionban, ahol több mérkőzést is megtekintettem. Láttam játszani a Dombi Tibor, Sándor Tamás, Igor Bogdanovics, Kerekes Zsombor féle társaságot, ráadásul az apósom óriási DVSC szurkoló, így el voltam látva információval. Mikor tehetségkutatóként dolgoztam több magyar játékost is komolyabban figyeltünk, mint például Németh Krisztiánt. Vitóriában volt egy magyar játékosunk, Bíró Bence, akit a Honvédtól igazoltunk, és aki most az U19-es csapat tagja, így testközelből is láthattam egy magyar tehetséget.

Már lassan két hónapja Magyarországon dolgozik. Hogyan látja belülről a futballunkat?

Sok mindenben kell változtatni, ha hosszútávon sikeres futballt akarunk Magyarországon. A legfontosabb szerintem, hogy alig látok gyerekeket a stadionokban. Ha nem mutatjuk meg nekik a foci csodálatos atmoszféráját, akkor egész egyszerűen más hobbit választanak, és nem lesz mire építkezni. Ehhez természetesen jó csapatok és színvonalas játék is kell, de ennek az alapja is az utánpótlás kell, hogy legyen. Az infrastruktúra is nagyon fontos tényező, de ez szerencsére már rendeződni látszik. Amibe a magyarok a legkevesebb energiát fektetik, az a marketing. A német példa a legjobb erre, hiszen szinte az összes stadiont sikerül hétről hétre megtölteni. A magyar emberek már bizonyították az Európa-bajnokságon, hogy imádják a focit, és nem sajnálnak költeni azért, hogy futballt lássanak. Sajnos jelenleg inkább mennek a magyarok két külföldi csapat Bajnokok Ligája meccsére, vagy egy olasz, spanyol, német vagy angol találkozóra, mint egy hazai bajnokira. Ezen is változtatni kell annak érdekében, hogy fejlődjön a foci.

Mi a különbség egy 14 éves magyar és egy 14 éves portugál focista között? Miért van az, hogy ilyen idősen még jó meccseket játszanak egymással, ám négy éven belül az egyiküket megveszi a Bayern München 35 millió euróért, a másikról pedig még nem is hallottak a legnagyobb klubok?

Ez is egy nagyon összetett dolog. Egy év 365 napból áll, így nagyon sok minden történhet 3-4 év alatt. Az első és legfontosabb szerintem, hogy meg kell tanulniuk a magyaroknak, miként legyenek profik. Nagy baj, ha egy tizennégy éves fiú nem tudja, hogy nem szabad sült krumplit enni majonézzel, nem tudja, hogy nem ihat alkoholt, és azt sem tudja, hogy mennyire fontos a regeneráció. Egy 14 éves portugál tehetség már tisztában van ezekkel, így tudja, mi szükséges a profi karrierhez, tehát sokkal tudatosabban is él. A másik fontos tényező az edzésmódszerek kiválasztása. Bár sokat fejlődött Magyarország, még mindig van mit változtatni, főleg a hibák kijavításában. A harmadik, és egyben legfontosabb tényező a játéklehetőség. Az összes nagy sztár a világon 16-17 éves korában már felnőtt csapatokban játszott. Ha Magyarországon a legnagyobb tehetségek között tartanak számon, akkor is csak 20-21, vagy annál később lehetsz meghatározó ember az első csapatban. Ez azért is fontos, mert 20 éves korára egy játékos már több, mint száz tétmeccset is játszhat. A topcsapatok azokat a fiatalokat keresik, akik már a felnőttek között is bizonyítottak, és tapasztalattal rendelkeznek. Két példa is eszembe jut, Joao Mario az Interből, és Renato Sanches a Bayernből, ők már 16 évesen 40-50 meccset játszottak a felnőttek között.

Mi a véleménye arról, hogy egyesek úgy gondolják, a magyar fiatalok azért nem tartanak ott, ahol a fejlettebb futballkultúrákban nevelkedők, mert a habitusuk és a motiváltságuk nem megfelelő?

Nem értek vele egyet. Könnyű mindig másokra mutogatni. Nekünk edzőknek először magunkba kell néznünk, és meg kell vizsgálnunk, hogy miért nem motiváltak a gyerekek. Ha jók az edzések, a srácok hamarabb érkeznek az edzésre, nagyobb kedvvel vetik bele magukat a gyakorlatokba, és az edzések után is szívesebben maradnak. Ne csak azért járjon a gyerek edzésre, mert egy napon focista szeretne lenni, hanem azért is, mert érdekli az edzés. Dolgoztam Portugáliában és most már itt Magyarországon is, és nyugodtan mondhatom, hogy mindenhol vannak lusta, és szorgalmas játékosok, nem ezen múlik. Az akadémián volt olyan debreceni fiatal, akit haza kellett küldenünk edzés után, mert túl sokat edzett, és nem tudott volna kellőképpen regenerálódni. De még egyszer mondom, a legfontosabb dolgok nem a focipályán történnek, hanem azon kívül, és ez a fiataloknál hatványozottan így van.

Az akadémia szakmai igazgatójaként mik a tervei? Mik azok a tényezők, amikben a legtöbbet változtatna?

Egyedül természetesen lehetetlen változást hozni, de mondhatom, hogy mindenki azon dolgozik az akadémián, hogy még sikeresebbek legyünk. Próbálom megosztani az edzőkkel az elképzeléseimet és a módszereimet, nekik pedig ezeket szem előtt tartva kell az edzéseiket tartaniuk úgy, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a játékosokból. Az idő előrehaladtával természetesen egyre inkább rögzíthetünk dolgokat, amelyek a változáshoz szükségesek, de ehhez még el kell telnie egy kis időnek. Nagyon fontos tényező a kiválasztás is. Én tehetségkutatóként is dolgoztam már, így tudom, hogy ez az egyik legfontosabb alapja az utánpótlás nevelésnek. Ez volt szinte az első dolog, amiben lépéseket tettem az új pozíciómban. Bízom abban, hogy három éven belül már szemmel látható eredménye is lesz a munkánknak, amely a felnőtt csapat mindennapjaira is kihathat.

Akár 16-17 éves fiatalok formájában, akik az első csapatban is rendszeres játéklehetőséget kapnak?

Nagyon remélem. Eddig akárhol voltam, mindig is a gyerekekért dolgoztam, nekem ők az elsők. A mai napig kapcsolatban vagyok olyan portugál játékosokkal, akikkel együtt dolgoztam. Nagyon szeretek fiatalokkal foglalkozni, jó látni, ahogy kész játékosok lesznek, remélem hamarosan a Lokiban is minél többen bemutatkozhatnak majd.