A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke: ne nézzünk félre, ne tegyünk úgy, mintha nem léteznének fogyatékkal élők

---

Debrecen - A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Szabó László szerint a sport ezen világa, szubkultúrája az élet teljessége tekintetében többet ad hozzá a közösséghez, mint az ép emberek sportja.

---

A magyar versenyzők eddig összesen 12 indulási jogot gyűjtöttek a nyáron Párizsban rendezendő paralimpiára. Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) elnöke szerint ettől függetlenül az 54 kvóta elérése és Sydney megismétlése lenne a cél Párizsban.

Fotó: Árvai Károly/NSO

A sportvezető társadalmi munkaként vállalta elnöki tevékenységét, magánéletében vállalkozó, valamint olyan nagy sikerű színházi előadások producere, mint a Debrecenbe érkezett Puskás, a musical, illetve a Kőszívű - A Baradlay-legenda. Ittjártakor a dehirnek adott exkluzív interjút.

Ha már musical, Puskás Öcsi nemcsak mint sportoló, de mint ember is milliók példaképé vált. A mai napig világszerte nosztalgiáznak jószívűségéről, segítő szándékáról szurkolók és sportvezetők egyaránt. Hiszen nemcsak a sikerek, az emberség is kritikus pontja egy sportoló megítélésének. Utóbbiban pedig élen járnak parasportolóink is, valamint az őket körülvevő szakemberek – tudtuk meg Szabó Lászlótól.

- Ennek a világnak az igazi jelentősége nem a sportban lelhető fel, hanem abban, hogy milyen emberek maguk a parasportolók. Az a tartás, emberség, melyben léteznek, remek példaként szolgálhat másoknak. Persze a sporteredmény is jelentős, nem mindegy a versenyzőnek sem, hogy első, második, vagy akár nyolcadik lesz, de az emberi oldal, az elfogadás mértéke hangsúlyosabb – mondta.

Hozzátette, ha fogyatékos emberekről, sportolókról beszélünk, muszáj eljutni arra a pontra, ahol a helyzetről – melybe belekerültek – őszintén tudunk beszélni.

- Ne leplezzük, ne nézzünk félre, vagy tegyünk úgy, mintha ez nem létezne. A helyzetének teljességében fogadjunk el egy fogyatékos embert, különösen egy fogyatékos sportolót – emelte ki.

Mint mondta, a rendszerváltást megelőző években eltitkolták, hogy ők egyáltalán léteznek.

- 1980-ban például Moszkvában az olimpia után nem voltak hajlandóak paralimpiát rendezni, mert azt vallották, a Szovjetunióban nem éltek fogyatékos emberek. Tudjuk, hogy ez nem így volt. Ma már szerencsére nem lehet titkolni, szembe kell néznünk az élet ezen metszetével is. Ha pedig így teszünk, olyan embereket találunk, akik képesek megmutatni, az élet bizony így is lehet teljes – hangsúlyozta az elnök.

Úgy tartja, a sport ezen világa, szubkultúrája az élet teljessége tekintetében többet ad hozzá a közösséghez, mint az ép emberek sportja.

- A saját társaságomban is sokszor élem meg azt, hogy milyen lelkisége van ennek. Ha a bizottságnál alkalmazunk egy új embert, tőle is az az első kérdésem: valóban készen állsz erre? Nem rökönyödhetsz meg? A szó mindennapi értelmében ugyanis nem normális életutakkal találkozol majd, ennek pedig van egy lelkisége, amit át kell tudnod élni. Ez visz át a megértés útján, az ő életüket, teljesítményüket ezáltal tarthatod még inkább nagyra – figyelmeztetett. Hozzátette, sokszor még a megfelelő fogalomhasználat sincs kellően meghatározva a fogyatékkal élők kapcsán, muszáj tehát érzékenyíteni az embereket.

Szabó László hisz abban, hogy egy olyan versenyző, mint például a DEAC kerekesszékes vívója, Osváth Richárd nemcsak azért fontos az országnak, mert parasportoló.

Annál ő sokkal jelentősebb: az, amit képvisel, az az erő, szemlélet, ami őt jellemzi, messze túlmutat a víváson.

- A sporteredmény sem mindegy, sem neki, sem a városnak, vagy a sportvezetőknek. Ám az, hogy egy országnak vannak ilyen emberei, annak a haszna majdhogynem független attól, hogy végre meglesz-e a paralimpiai elsőségük – fogalmazott.

Szülői magatartás

A sportvezető a fogyatékos sportolók kapcsán a szülők hozzáállására is kitért.

- Érdekes módon a veleszületett fogyatékossággal élők esetén egyszerűbb a szülőkkel kommunikálni. Ők a születés pillanatában, vagy ahhoz közel szembesülnek azzal, hogy olyan élet indul el, amely testi vagy szellemi értelemben csökkent lehetőségeket kínál. Ebből a helyzetből kell a legtöbbet kihozniuk – válaszolta.

Ott lát nagyobb problémát, ahol a fogyatékosság menet közben alakul ki.

- Baleset, orvosi műhiba esetén sok olyan szülői hozzáállással találkoztam, ahol eltolta magától a szülő ezt az egész dolgot, azt mondogatva: az én gyermekem nem fogyatékos, én nem így akarom őt definiálni, nem akarom, hogy ehhez a közeghez tartozzon! Konkrét tehetséges sportolónk járt úgy, hogy egy időre abba kellett hagynia az edzéseket, versenyzést a szülői nyomásra, mert nem akarták, hogy a parasportolókhoz tartozzon… A szülő ugyanis nem fogyatékosként akarta kezelni a gyermekét, miközben láthatóan, orvosilag alátámasztottan az volt. Itt látok nehézséget a család oldaláról: átfordítani egy tizenéves srác, vagy lány gondolkodását, hogy mostantól ő a parasportolókhoz tartozik, ez nem könnyű.

Szabó László ettől függetlenül azt vallja, családi oldalról általánosságban a fogyatékosokat jelentős empátia és segítőkészség övezi. Léteznek szegregált iskolák például, ahol olyan fiatalokat tanítanak, akik a testi képességükből adódóan nem tudnak integráltan tanulni az épekkel együtt.

- Olyan mosolygós, őszinte szülői közeggel sehol sem találkozok, mint ezekben az intézményekben – mondta.

Mit hoz a jövő?

Mivel a paralimpia kvalifikációs időszaka lényegesen tovább tart arányaiban, mint az olimpia esetében, a 12 meglévő kvóta mellé még több tucatot vizionál a bizottság elnöke. (Az 50 körüli kvóta nemcsak a magyarok álma, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) készített tavaly egy hivatalos becslést, és abban is ez a szám szerepel – a szerk.) A triatlonban például egészen június végéig tart a kvalifikáció, jó két hónappal az esemény előtt is bejuthat valaki a paralimpiára. Minél több kvóta megszerzésében reménykednek, valamint a szabad kártyákban (ezek számát az orosz-belorusz sportolók beengedése ronthatja.)

- A sportolók és a sportvezetők szempontjából csak a legmagasabb eredményt szabad célként kitűzni. Ha van reális esély az 54-es kvótaszámra, érmek elnyerésére, akkor azért kell küzdenünk – összegezte.

Hosszútávon pedig Szabó László szerint a magyar parasport-mozgalomnak egyetlen komoly célja lehet: paralimpiát rendezni Magyarországon.

- Az tudna nagy szemléletváltást hozni, ha egyszer csak megérkezne csaknem 5 ezer fogyatékos sportoló, edző és kísérő, akiknek az emberi oldalára, az igényeikre (szállás, utazás, szabadidős tevékenységek) kellene fókuszálni, hogy olyan szolgáltatásokat kapjanak, úgy csettintsen a világsajtó, mint az atlétikai vb lebonyolítását követően. Na, az lenne az igazi paradigmaváltás – zárta sorait.