Adósságtörlesztésre készülnek a debreceni futballisták Svájcban

---

Bern - A Wankdorf nem csak a csatavesztéseinkről híres, hiszen legyőztük itt a brazilokat, svájciakat, s remekeltek atlétáink is. Ez adhat muníciót a Lokinak.

---

Van miért törleszteni a DVSC focistáinak csütörtök este a svájci fővárosban, hiszen a hat évvel ezelőtti Loki-fiaskó mellett a magyar labdarúgás is felhalmozott nem kevés adósságot ebben a stadionban, illetve elődjében, a híres Wankdorfban. Vannak persze pozitív példáink is, s kapaszkodhatunk olyan sporthagyományokba, amelyek minket erősíthetnek a svájci fővárosban.

Augusztus 21-én este a DVSC „Svájc stadionjában”, azaz a Stade de Suisse-ben lép pályára az Európa Liga play-off-jában. A nemzetközi szereplésről (a csoportkörbe jutásról, így hat őszi Európa Ligás meccsről) határozó párharc első mérkőzése nem mindennapi helyszín egy magyar klub számára. 1954. július 4-én ugyanis itt szenvedett a németek ellen 3-2-es vereséget a magyar válogatott a világbajnoki döntőben.

Mivel akkoriban a mi „Aranycsapatunk” volt a világ legjobbja, labdarúgó válogatottunk legnagyobb sikere (1938-ban voltunk még világbajnokságon ezüstérmesek) mellett ugyanezt a meccset emlegetik legnagyobb kudarcának is. Hiszen az előcsatározások során már egyszer 8-3-ra legyőztük Németországot, és Puskásék 2-0-ra már vezettek a fináléban is…

Idén április végén egyébként Bernben és térségében (Spiez, Interlaken) tartottak egy 60 éves jubileumi találkozót, amelyen a döntő résztvevői közül ott volt a német Horst Eckel, míg magyar részről Buzánszky Jenő. Az akkor még közöttünk levő Grosics Gyula gyengélkedésére hivatkozva már nem tudott jelen lenni az eseményen, azóta azonban a „fekete párduc” halálával Jenő bácsi végképp magára maradt a döntő magyar kezdőcsapatából.

Az aranycsata helyszínét, az elöregedett Wankdorf Stadiont 2001-ben lebontották. Az utolsó meccsen megjelent a stadion „csúcsmeccsén”, az emlékezetes 1954-es vb-döntőn szereplő két játékos, Grosics Gyula és Fritz Walter is.

A bontás után ugyanazon a helyen gyorsan fel is építették az új arénát, ami végül 2005 július végére készült el. Az új építmény egyszerűen a Stade de Suisse Wankdorf Bern (Svájc stadionja) nevet kapta, ám a helyiek továbbra is csak Wankdorfnak hívják. Csaknem 32 ezer néző befogadására alkalmas a kizárólag ülőhelyekkel rendelkező stadion.

Hat éve, 2008-ban reménykedtünk, hogy a DVSC majd szebben csengővé teszi számunkra a Wankdorf nevet, ám a házigazda Young Boys elleni mérkőzés után inkább de ja vu érzésünk volt: vezettünk megint a Wankdorfban (Rudolf Gergely 17. percben lőtt büntetőgólja jóvoltából), de végül 4-1-re elpáholtak minket a csúszós pályán. Mert bár nem esett az eső, de a vendéglátók agyonlocsolták a műfüvet, ami nagyon a Loki ellenére volt. Így – miután a debreceni visszavágón is a berniek győztek - ők jutottak tovább az UEFA-kupa 2. selejtező fordulójából.

Ám mielőtt még egyenlőségjelet tennénk a Wankdorf és a magyar focikudarc között, néhány itt történt sikerünkkel adjunk erőt a csütörtökön pályára lépő debreceni csapatnak.

Itt játszották például 1961-ben azt a Bajnokcsapatok Európa Kupája-döntőt, amelyben mindkét csapatban volt magyar érdekeltség. A 3-2-re nyerő portugál Benfica mestere Guttmann Béla volt, míg a vesztes Barcelonában három magyar támadó is szerepelt. Az 1954-es világbajnokságon 11 góllal vébégólkirály Kocsis Sándor mellett a vébédöntőt szintén játszó Czibor Zoltán is betalált, de pályán volt a spanyoloknál Kubala László is.

Ne feledjük, hogy ugyanazon az 1954-es világbajnokságon a negyeddöntőben a Wankdorfban vertük 4-2-re a brazil válogatottat. 1929-ben itt győztük le Svájcot 5-4-re, majd 1952-ben 4-2-re. Az Aranycsapat góljait Puskás 2, Kocsis és Hidegkúti szerezték, 1964-ben pedig aranylabdásunk, Albert Flórián 2 találatával 2-0-ra hoztuk a találkozót.

A Wankdorfnak van tehát pozitív csengése is. S ha Bern városnevének csengéséről beszélünk, a Young Boys által szintén használt Neufeld arénában majd’ napra pontosan 60 esztendeje óriási magyar siker született. 1954. augusztus 25-29. között a magyar atlétika azóta is legnagyobb Európa-bajnoki sikerét itt aratta: 4 aranyérmet, 1 ezüstöt, 4 bronzot nyertünk. Akkoriban még futóink domináltak.

Az egy hete – szintén a svájci Zürichben – a kalapácsvető Pars Krisztián révén nyert 18. Eb-aranyunk utáni mérleg szerint eddigi 8 bajnokunk dobóatléta volt. Bernben viszont Szentgáli Lajos 800-on, Rozsnyói Sándor 3000 akadályon, a 4x100-as férfi váltó (Zarándi, Varasdy, Csányi, Goldoványi), valamint a távolugró Földessy Ödön állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

Harmadikok lettünk a nemzetek éremtáblázatán. Nekünk tapsolt Európa.

Jó lenne, ha csütörtök este ez az emlék törne fel bennünk de ja vu érzésként.