Az számít, hogy a gyerekek szeressék a kosárlabdát, egy ideig nem érdekel hány kosarat dobnak – videóval

---

A nyolcvanas évek végén fektette le a debreceni kosárlabda utánpótlás alapjait Asztalos József. Az edzőlegenda számára ma is az a fontos, hogy a gyerekek minél több sikerélményt szerezzenek.

---

Október 23-án Hajós Alfréd-díjjal ismerte el Debrecen városa a helyi sportélet kimagasló eredményeket elérő, magas színvonalú munkát végző szereplőit.

Asztalos József, a Debreceni Tigrisek Kosársuli egykori alapítója, a Debreceni Kosárlabda Akadémia edzője, a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája testnevelő tanára is a díjazottak között volt. Négy évtizedes edzői pályafutása alatt számtalan korosztályos válogatott kosárlabdázót köszönhet neki a magyar kosárlabdasport. 

Elmondása szerint örült, hogy elismerték a munkáját, de nem számított a díjra.

A sok siker közül a legkedvesebb számára a kosársuli létrehozása, emellett pedig a Ziccer Kosársulival való fúziót tekinti eddigi munkássága legemlékezetesebb pillanatának, hiszen ennek köszönhetően a régió és egész Kelet-Magyarország legjelentősebb kosárlabda utánpótlásbázisává, eredményesség szempontjából pedig Dunától innen a legjobbakká váltak.

Megjegyezte, sokan lettek innen válogatott kosarasok, de olyanok is vannak bőven, akik ugyan nem váltak élvonalbeli sportolókká, viszont megmaradtak a kosárlabda sportban. Mint mondta,

nem volt egyszerű a kezdet, hiszen 1980-ban, amikor a városba került, még nem támogatta senki a kosárlabdázást, sokat kellett tenni azért, hogy a mostani szintre jusson el Debrecenben a sportág utánpótlása. 

- Nagyon jó kezekben van az utánpótlás-képzés, ezért rengeteget tettek - sokak mellett – kollégáim, Rátonyi Tamás, Cserfalvi István, Kecskeméti János, Kovács Balázs. Az, amit most csinálunk, példaértékű, szerintem nem véletlenül lettünk nemzeti kosárlabda akadémia. Egyéni kezdeményezésre született meg az utánpótlás képzési rendszer Debrecenben, ugyanis a kisfiammal, és másik 7-8 gyerekkel kezdtünk el kosarazni, majd elértük a 20-30 főt, egy idő után pedig már 130-an lettünk. Amikor egyesültünk a Ziccerrel, hirtelen megugrott a létszám, akkor már csaknem 300 gyerekkel foglalkoztunk. Mi, edzők elkezdtünk csapatban dolgozni, nem egyénieskedtünk, nem vált ketté ekkor már a két bázis, együttműködtünk a kollégákkal, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Ez volt a siker legfőbb receptje – mondta a szakember.

Asztalos József hozzátette,

nagyon fontos, hogy az edző ne csak néhány tehetségből próbáljon „megélni”, nem az a cél, hogy csupán 3-4 kiemelkedő képességű gyerekkel büszkélkedjen, hanem az, hogy minél többet eljuttasson a lehető legmagasabb szintre. Ezért kell sokat dolgozni.

Bevallása szerint a saját gyermekeire sem kényszerítette rá a kosárlabdázás szeretetét. Fokozatosan vitte őket egyre közelebb a sportághoz és engedte őket játszani, nem ragaszkodott mereven a szabályokhoz, így egy idő után élvezhetővé vált számukra a kosárlabdázás. Szerinte a tudatosság a kulcs, mert az visz előre.

- Óvodásokkal és kisdiákokkal foglalkozom, esetükben a lényeg a tervszerűség és az ebből fakadó kiválasztás, ennek köszönhetően remélhetőleg az eredményesség is megmutatkozik majd. Ügyességet, állóképességet fejlesztünk, természetesen kosárlabdával. Ők még gyerekek, ebben a korban még nem arra kell fókuszálni, hogy kiből lehet később kiemelkedő játékos, próbálom minden nap tanítani őket.

Egy darabig engem az nem is érdekel, hogy a gyerek megdobja-e a labdát a kosárba, vagy sem

– mondta a szakember.

Továbbra is motiváltnak érzi magát, tervei között szerepel az, hogy sérült gyerekeket, fiatalokat tanítson kosárlabdázni, s ehhez minél több támogatót szeretne találni. Mint mondta, a világon szinte mindenhol elfogadott sportág a kerekesszékes játék; itt sem a lehető legtöbb pont megszerzése a cél, hanem az, hogy a gyerekek, fiatalok minél több sikerélménnyel gazdagodjanak.