Bűnbakot keres mindenki, de összedőlt-e világ a Loki vereségével?

---

Debrecen – Fejeket követelnek az interneten, pedig aki nem csak a tévéfotelből ismeri a sportot, az tudja, hogy a hiba, a meccsvesztés benne van a pakliban. Vélemény.

---

Kiesett a Loki a Bajnokok Ligája selejtezőiből, oda a főtáblás álom. Az erőnyerőként átlépett nyitó forduló, s az északír fél-amatőr társulat legyűrése után az első igazán komoly akadályt nem tudta átugrani a DVSC-TEVA, mert az ősellenség Boriszov a nagyerdei vereség ellenére Fehéroroszországban felül tudott kerekedni debreceni riválisán. Nem könnyen, de arra már csak a sportlexikonok emlékeznek majd, hogy az utolsó utáni negyedik percben esett a sorsdöntő találat, így a Lokit valóban csak másodpercek választották el attól, hogy a Bajnokok Ligája főtáblájára jutásért vívhasson rájátszásos meccset, s még egy ottani vereség esetén is vigaszdíjként helyet kapjon az Európa Liga csoportkörében.

Azaz: valóban sokat veszítettünk, hiszen hat őszi nemzetközi meccs került át a biztos kategóriából ismét az álmok világába. Még kiharcolható a részvétel, ám – bárkit is hoz a pénteki sorsolás a Loki útjába - pokoli nehéz lesz az augusztus végi két összecsapás.

Az idegeskedés, a bizonytalanság megspórolható lett volna még kétpercnyi boriszovi koncentrációval.

Az interneten most fejeket követelnek. A legfőbb bűnbaknak megnevezett Bouadla elkerülhető kiállítása miatt ötvennyolc perces emberhátrányba taszította csapatát, de kijut a szidalomból a sorsdöntő gólt belepkéző Novakovics kapusnak, a játékoskeretével, cseréivel rosszul sáfárkodó Kondás edzőnek, a fizikai felkészítést végző szakmai stábnak, a nagy álmokat anyagi háttérrel, nemzetközi szintű bevásárlással nem támogató klubvezetésnek is.

Bűnbakot keres mindenki. S az indokokból részigazságok valóban kiolvashatóak. Higgadt fejjel elkerülhető lett volna a sárga lap (s nem is annyira a második, hanem az első volt felesleges), s az is tény, hogy az egyébként is sokszor „tüskéző” francia légiós feleslegesen cselezett, s a labdavesztés után vélhetően dühből is szabálytalankodott egy ártalmatlan szituációban, a pálya közepén. Tény, hogy mostani formája, erőnléte alapján talán nem indokolt kezdőként szerepelnie – de játékában benne van a kreativitás, a technikai tudás, a lövőerő, láttuk ezt korábban, amikor gólokhoz, győzelemhez, aranyhoz segítette a Lokit. Most hibázott – ez is benne van a pakliban.

Mint ahogy hibáztak a kiállítás sokkjától leblokkoló társak, akik nem zártak össze az egyenlítő gólt hozó BATE-lövés előtt. Hibázott, persze a máskor meccseket nyerő Novakovics kapus is – nem is egyszer ezen a találkozón –, a kiesésért azonban aligha tehető felelőssé, még ha a sorsdöntő gólnál valóban késve érkezett (de mit keresett őrizetlenül két kósza boriszovi a debreceni kapu előterében...). Nézőként csodálkoztunk az „érthetetlen” cseréken, ám kiderült később, hogy a kedd esti darálóban többen megsérültek, az addig igen hasznosan játszó Zsidait megrúgták, Szakály vélhetően lábközépcsont-töréssel került hordágyra, Mészáros ágyéksérülést szenvedett, őket azért kellett váltani, Novakovicsnak pedig a lábfejét taposták meg.

Miként a siker is a csapaté (lett volna), a botlásból is közös a részesedés. Aligha az a megoldás, hogy egyszemélyes felelősöket állítunk a szégyenpadra. Félve jegyzem meg, a Lokinál nem példa nélküli az ilyen ítélkezés: éppen két éve (s szintén a BATE elleni meccsen, a nyíregyházi visszavágón) Nikolov Balázs kapott a piros lapja mellé rövidesen egy felmondólevelet is, s a későbbiek során Luis Ramos is azért került átadólistára, mert fegyelmezetlenségével kárt okozott a csapatnak, a klubnak.

Ami viszont kétségtelen: sem akkor, sem most nem (csak) ezért találtatott könnyűnek a Loki.

A magyar bajnok ezzel a tudással, ezzel a kerettel, ennyi sérülttel pillanatnyilag ennyire képes: közel tud kerülni a bravúrhoz. A sorsdöntő akadály leküzdéséhez azonban nem elég az eltökélt szándék, a látható nagy akarat, az önfeláldozó játék, ha a futballisták erőnléte, fizikai és lélektani felkészültsége (krízistűrő-képessége) még mindig messze áll a nemzetközi szinttől – el is fáradtak alaposan, jöttek a görcsök sorozatban, s nem csupán azért, mert a kiesett társuk „helyett” is futniuk kellett a meccs nagy részében.

Szóval ezért gondolom, hogy sajnálkozhatunk az elszalasztott lehetőségen (hiszen valóban sportszakmai, erkölcsi és anyagi veszteség), ám az alaphelyzet Bouadla pályán maradása, s a boriszovi továbbjutás esetén is ugyanaz lenne: a Loki nemzetközileg még nem elég súlyos.

Nem sok változott e tekintetben az elmúlt esztendőkben, csupán kis előrelépés tapasztalható. Be kell látnunk, a nagy álmok valóra váltásához több pénz, erősebb légiós keret kell.

A főtábla már más kávéház.

Ezzel együtt nem elérhetetlen. Némi szerencsével (s az elmúlt hetekben tapasztaltnál jobb, gólerősebb játékkal) akár a mostani Loki is becsúszhat a szűkre zárt nyíláson az Európa Liga főtáblájára.

Ahhoz azonban, hogy az augusztus végi play-off meccseken a siker reményében lépjen pályára, nem fejeket kell porba hullatni, hanem - vállalva mindenkinek a rá eső részt a botlásból - rendezni a sorokat, s úgy nekiesni a következő ellenfélnek.