Debreceni teniszezők a vébén szerepelt magyar szenior válogatottban

---

Debrecen - Palchuber Károly és Dürgő György a nemzeti együttes tagjaként üthette a labdát Nadal szülőhelyén, Mallorcán.

---

- Nyolcvan esztendős koromban azzal büszkélkedhetek, hogy először szerepelhettem a nemzeti válogatott mezében - mondta munkatársunknak a spanyolországi hazatérés után Palchuber Károly, akinek egész élete a sporthoz kötődött. Eleinte a DEAC futballkapusaként, aztán negyven esztendős korában váltott, s a kapuskesztyűt teniszütőre cserélte. 

Palchuber Károly - naponta sportol, nyolcvan esztendősen is

E "félidős döntés" meghozta gyümölcsét. Évtizedeken át korosztályának meghatározó játékosa itthon a korcsoportos versenyeken. Egyéni tornákon indult külföldön is, ám a világbajnokságon pályára lépő nemzeti csapatban most szerepelt első alkalommal. Az ok egyszerű: a magyar szenior szövetség anyagi feltételei 2021-ben tették először lehetővé, hogy válogatott csapatokat indítson a vébé különböző korosztályaiban.

A 80 esztendő felettiek magyar kvartettjébe meghívót kapott Palchuber Károly, a debreceni Csokonai Gimnázium nyugalmazott orosz-francia szakos tanára is, aki 2018-ban hazai rangsorelső volt korcsoportjában, s most is az éljátékosok közé tartozik. A világranglistán a 40. hely a legjobb pozíciója, köszönhetően annak, hogy az umagi szupertornán a negyedik körig jutott. Itthon kétszer volt a szenioroknál korcsoportja egyéni magyar bajnoka, ünnepelt páros Ob-elsőséget is, s alig akad olyan hazai viadal, ahol az évtizedek során ne aratott volna tornagyőzelmet.

Túl a nyolcvanon is a tenisz a szerelme, mindennapos foglalatossága.

Nem véletlen tehát, hogy a korcsoport két itthoni vezéregyénisége, Fábián Zoltán és Németh Gyula mögött az utazó keret harmadik tagjaként ott lehetett a spanyolországi vébén. Büszke arra, hogy helyet kapott a nemzeti csapatban, s a 6. helyen végzett magyar kvartett tagja lehetett, s hogy a svájciak elleni 2-1 alkalmával egyéni győzelemmel járult hozzá csapatunk sikeréhez.

- A DEAC pálya a második otthonom, naponta megfordulok az egyetemi sporttelepen. Biciklivel jövök otthonról, tornázok és futok egy kicsit, aztán irány a nagyszerűen rendbe hozott teniszfal, ott gyakorlok. Telente ritkán játszom sátorban vagy csarnokban, nekem a tenisz szabadtéri játék, de minden nap igyekezek sportolni, mert a mozgás maga az élet. Minket, veteránokat elsősorban a tenisz szeretete és az egészségünk megőrzése hajt előre a pályán. De mindig jó érzés, ha a kemény felkészülés végül az eredményben is meglátszik. Ezért is örültem, hogy az egyetemi pályákon a komoly versenyzői tapasztalattal rendelkező Ferenczfalvi Kálmán annak idején a szárnyai alá vett, s csiszolta tudásomat. Sokat tanultam tőle, technikailag, s a taktikai téren is. Egy régi barátom, s egyben egykori debreceni kapustársam, Ladányi Zoltán mutatta meg e sportág szépségét, az ő biztatására vettem meg az első ütőmet is - tudtuk meg a negyven esztendővel ezelőtti döntés hátterét Palchuber Károlytól. 

S milyen érdekes,

a mallorcai vébé másik debreceni szereplője, a szintén egy labdás sportágból, a kézilabdázásból érkezett Dürgő György is egy versenyzőtárs javaslatára váltott annak idején.

- A Hajdúszoboszlói Gázláng NB I/B-s csapatában játszottam, s a kézilabdás barátom, Redl Pál csábított teniszezni. Eleinte párhuzamosan űztem a két sportágat, ám 29 évesen végleg a tenisz mellett döntöttem. A lábmunkám évtizedeken át segített pótolni a technikai fogyatékosságokat, ám a világbajnokság mezőnyét látva érzi meg az ember, hogy igazából azok tarolnak, akik gyermekkoruk óta ebben a sportágban nőttek fel. Fizikailag, s gondolkodásban is előttünk járnak. Hivatalos szóhasználattal amatőrök versenyeznek egy ilyen vébén, de a német, osztrák, olasz, spanyol teniszezők, s a többi szereplő is az év minden napján profi módon viszonyul a sportághoz. Nekünk is életünk a tenisz, hetven esztendősen is, de amíg mi szalonnás rántottát reggelizünk, alaposan befalatozunk, addig ők otthonról hozott müzlit kotyvasztanak, ugyanúgy, mint a Djokovics és társai, míg mi békésen sörözgetünk esténként, addig ők már a másnapi meccsre koncentrálnak. Nem véletlen, hogy befele áll a hasuk, ugyanolyan fittek, mint évtizedekkel ezelőtt - összegzi mallorcai szakmai tapasztalatait Dürgő György.

A nyugdíjas testnevelő tanár, a Kerekes-telepi fürdőben levő teniszpályák üzemeltetője ezzel együtt hatalmas élménynek tartja a világbajnoki szereplés lehetőségét.

- Csoportunkban az olaszoktól és a németektől is simán kikaptunk, a két egyest és a párost is elveszítettük, majd a folytatásban Izraelt 2-1-re legyőztük, a helyosztón a portugáloktól ugyanilyen arányban kikaptunk, így a tizedik helyen zártunk. Mindegyik találkozón szerepeltem, egyesben és párosban is, így a két nyertes párosban is ott lehettem, ráadásul az izraeliek ellen a 1-1 állásnál a sorsdöntő meccsen diadalmaskodtunk Fábián Zoltánnal. A csapat világbajnokságot követő egyéni viadalon a legjobb nyolc közé jutásért kaptam ki, ezzel is elégedett lehettem. 

A világbajnoki körülményeket, a pályát, szállodást, ellátást, rendezést tökéletesnek tartotta, s beszámolt arról is, hogy a mallorcai napok során arra is tudtak időt szánni, hogy autót bérelve körbejárják a szigetet, hegyre fel, völgybe le.

S aligha kell csodálkozni azon, hogy a végén hol kötöttek ki...

Rafa Nadal teniszakadémiáján, Manacorban, ahol szemlélődtek, s igyekeztek tanulni a gyerekek edzésein látottakból. Szükség is van rá, hiszen épp ideje készülni a következő világbajnokságra.