Holdfény és félhold: az Ezeregyéjszaka sportos meséi a török tengerparton

---

Manavgat - A Loki és a Balmazújváros focistái is megtapasztalhatták már az antalyai öböl gazdag sportkínálatát. Most a szenior teniszezők világbajnoksága vonzott ezreket a török turistaparadicsomba.

---

Nem csupán a Loki futballcsapatának korábbi rendszeres téli edzőtáborai révén, s a városunkból nyaranta induló charter repülőjáratok jóvoltából ismert a debreceni utazó számára Antalya neve, hanem annak kapcsán is, hogy a török Riviéra fővárosaként is emlegetett turisztikai központ immár Európa egyik legfontosabb idegenforgalmi bázisa. S noha a Földközi-tenger és a Toros-hegység által közrefogott hatalmas öböl sok száz kilométeres homokos partja a nyári időszakban ideális igazán a vendégek számára, a speciális klíma valójában egész éven át vonzerőt jelent. Mint helyszíni riportunkból kiderül: kora tavasszal is.

Alig-alig vizitál itt az Európában megszokott tél, így aztán a kontinens északi, nyugat és középső feléből érkező futballisták hamar felfedezték maguknak e terepet – skandináviai együttesek, holland, német sztárcsapatok épp úgy itt szervezik a tavaszi idény előtti január végi, február eleji táborozásukat, mint a kelet-európai elitklubok zöme is. A viszonylagosan kedvező ár, a maximális kiszolgálás, a tökéletes infrastruktúra nem csupán a tehetős egyesületeket vonzza – az idén például a Balmaz Kamilla Gyógyfürdő NB II-es csapata is beiktatott egy téli antalyai táborozást a programjába, így aztán a havas, fagyos itthoni pályák helyett jó talajú játéktereken, remek külföldi vetélytársakkal megmérkőzve színvonalas edzőtáborozáson vehettek részt a balmazújvárosi labdarúgók.

Világbajnokságot rendeztek a hatvan teniszpályán

De nem csak a focisták fedezték fel maguknak Antalyát, hanem más sportágak képviselői is. A teniszezők számára január közepétől szerveznek itt versenyeket, a kezdeti hetekben kemény pályán, ám az idő javultával, március elejétől pedig már a salakos játéktereken is. A központi helyszín az antalyai repülőtértől 90 kilométerre levő Manavgat, s azon belül is a Club Ali Bey, mely hatvan pályájával a világ legnagyobb teniszcentrumai közé tartozik.

Március második felében itt rendezték a szenior korosztály, a 35 és 55 év közötti évjáratok vébéjét, s május végén pedig a kerekesszékes teniszezők világbajnokságának ad otthont az elegáns üdülőcentrum.

– Minden esztendőben van valamilyen rangos rendezvényünk – mondja Vedat Gorgan, a Club Ali Bey sportszekciójának vezetője, a vébé tornaigazgatója, aki feleségével, a Németországban született Katja Donathtal együtt valóban a tapasztalt szervező rutinjával vezényli a 43 országból érkezett csaknem ezer világbajnoki szereplő, s a velük itt tartózkodó további több száz vendég, valamint hivatalos közreműködő két héten át tartó, egyszerűnek aligha mondható mindennapjait. – Ha csak a teniszre gondolok, akkor Davis Kupa- és Federation Kupa mérkőzések, a nemzetközi szövetség különböző szintű dollárdíjazású profi tornái, valamint a rendszeres edzőtáborok, az utazási irodák teniszezni és üdülni érkező csoportjai jelentik a visszatérő eseményeket, de a kínálatunkban számos egyéb sportos ajánlat is szerepel, a kerékpározástól a szörfözésig, a kosárlabdától a strandröplabdáig, a  wellness fürdőzéstől a vitorlázásig.

Most azonban egyértelműen a tenisz volt a főszereplő. Nem minden alap nélkül került az érdeklődés középpontjába, hiszen a március végi két hetes seregszemlére valóban a világ minden sarkából érkeztek versenyzők. A csapatok világbajnokságán az öt korosztályban összesen 194 nemzeti válogatott vetélkedett, míg a második heti egyéni viadalon 698 résztvevő csatázott, köztük olyan egykori klasszisok, mint a botrányairól – is – elhíresült amerikai Tarango, a Davis Kupában eredményes német Braasch vagy a román Itu, vagy a 2000-ben még a női profi világrangsor 8. helyén jegyzett, Gran Slam-negyeddöntős francia Testud kisasszony.

A kis magyar küldöttség nem csupán a létszámát tekintve volt szerény egysége a nagy seregszemlének, de az eredményeit tekintve is, hiszen Davis Kupa-válogatott közelmúltbeli kulcsjátékosát, Kisgyörgy Gergelyt (37 éves) leszámítva honfitársaink statiszta szerepbe kényszerültek. A televíziós szakkommentátorként is dolgozó Kisgyörgy azonban remekül vitézkedett élete első világbajnokságán, s egészen az elődöntőig menetelt korosztálya 67 fős mezőnyében. Debreceni vonatkozása a vébének, hogy a városunkban született, s teniszkarrierjét a DEAC-ban kezdő egykori Davis Kupa éljátékos, s későbbi szövetségi kapitány, a sokszoros magyar bajnok Kiss Sándor (52) a kiutazás előtti utolsó hazai gyakorláson vállsérülést szenvedett, s ugyan a helyszínen megpróbálkozott az edzéssel, végül még a rajt előtt vissza kellett lépnie. Így aztán volt ideje a többieket buzdítani s a helyszínt alaposan szemügyre venni.

Kossuth Lajos városából érkezik a porcelán

Ámuldozhatott a látottakon.  Kacsalábon forog a teniszcentrum, de a sportközponthoz kapcsolódó turisztikai komplexum, a Club Ali Bey is párját ritkítja. Az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát idézi a környezet. A hatalmas parkban a mediterrán növényzet, a pálmák, örökzöld fák és buja bokrok között megbújva 30, különleges építészeti stílusban emelt, lakóházhoz hasonlító kis hotelépület rejtőzködik (mindegyikben 30 szobával), hat étterem, számos szabadtéri fürdőmedence, aquapark, 14 bár és kávézó, jól felszerelt játszótér is megtalálható a területen, s ami talán a legfontosabb: a víz mentén hosszan nyújtózkodik a csodálatos föveny.

– Amikor a nyolcvanas évek végén a terület a Güral család kezébe került, még kietlen pusztaság volt e tengerparti vidék – idézi fel a Club Ali Bey születésének időszakát Kerem Kutbay, a 400 ezer négyzetméternyi területen elnyúló, Törökország legnagyobb üdülőkomplexumának számító turisztikai „nagyvállalat” vezetője, aki a főszezonban hatalmas hadsereget, nyolcszáz fős alkalmazotti csapatot vezényel annak érdekében, hogy a két és félezer vendég semmiben se szenvedjen hiányt. – Hét és fél hónapon át tartunk nyitva, ám amikor késő ősszel bezárunk, akkor is maradunk kétszázan, hiszen a parkot gondozni, az épületeket felújítani, a műszaki berendezéseket karban tartani rendszeresen, s folyamatosan kell, s az élet télen sem áll meg. Csak így érhetjük el, hogy a márciusi nyitáskor az első látogatóink is ugyanolyan színvonalú szolgáltatást kapjanak, mint a nyár közepén érkezők.

Kerem Kutbay

Csaknem negyedszázada épül, szépül a sportos üdülőközpont, mely annak idején tulajdonképpen a véletlennek köszönhette, hogy a teniszt állította működésének középpontjába. A Belső Anatóliában levő (s 1850-51 között az emigrációba kényszerült Kossuth Lajosnak is otthont adó) Kütahya városában élő, s az ottani porcelán manufaktúrát, Törökország legnagyobb ilyen gyárát működtető Riza Güral kísérletező kedve a szó valódi értelmében megalapozta a sportág jövőjét az üresen álló antalyai területen. A gyártás során selejtnek minősített, összetört porcelánok évek során felhalmozódott készletét a tengerparti telekre vitték, ahol felőrölve a teniszpályák alapanyagának számító finom szemcséjű salakport állítottak elő belőle. Három pálya épült, s mivel a fehér sportnak nagy sikere volt a külföldiek körében, gyorsan jött a fejlesztési ötlet: a teniszturizmusra építve üdülőparkot és hatvanpályás sportközpontot emeltek az akkor még idegenforgalmi szempontból ismeretlennek számító Manavgat városának határában.

Ami pedig az üdülőváros különleges építészeti arculatát érinti, lám a fentiek máris magyarázatot adnak a park útjait, terecskéit díszítő szobrok, a házak falán levő színes reliefek eredetére: a pécsi Zsolnay porcelán manufaktúrával is kapcsolatban álló törökországi  gyár (s egyben az idegenforgalomban is főszerepet vállaló Club Ali Bey) tulajdonosai fontosnak tartják, hogy egységes arculatot formáljanak, s vendégeiket üdülés, pihenés közben is megismertessék a török kultúrával, népi hagyományokkal, művészeti termékeikkel.

S ha már a magyar kapcsolatokról szó esik, a Debrecenből jött utazó értelemszerűen kíváncsi arra is, hogy a városából nyaranta startoló antalyai charter repülőjáratok hoznak-e vajon vendégeket a sportos üdülőközpontba. Kerem Kutbay, a Club Ali Bey igazgatója a fejét rázza, s arra utal, hogy az egész idényben telt házzal működő komplexum leginkább skandináviai, német, osztrák, svájci, és cseh utazási irodák küldenek vendégeket, viszonylag kevés a magyar látogatójuk, a tőlünk érkező vendégeket leginkább két iroda koordinálja, így aztán azt nem tudja, hogy az érkezők között van-e debreceni.

Lesz-e török öröm, avagy ötkarikás álmok a Boszporusz partján

Városunk lakói, legalábbis a sporteseményeket kedvelők viszont már most tervezhetik a 2020-as törökországi utazást, Isztambulban ugyanis biztosra veszik, hogy a Boszpurusz-parti metropolisz kapja meg a nyári olimpia rendezési jogát. A tenisz világbajnokságra és a török-magyar futballmecsre érkezők is naponta tapasztalhatták, hogy a televíziós adások, az újságok tele vannak a bizakodó hírekkel - számtalan sikertelen kandidálás után Isztambul végre ott lehet a célegyenesbe fordulók között, hiszen a város tagja a végső szavazásra bocsátott három városnak. S a vetélytársak közül Tokió már rendezett olimpiát (1964), Madrid esélyeit is ronthatja, hogy Spanyolországban a közelmúltban volt ötkarikás vetélkedő (Barcelona, 1992), török földön azonban még sohasem lobogott az olimpiai láng.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szemléző testülete Craig Reedie NOB-alelnök vezetésével épp a napokban járt a 2020-as nyári játékok megrendezésére pályázó Isztambulban. A bizottság első embere szerint a delegáció azt tapasztalhatta, hogy a török kormány, valamint az ország gazdasági vezetői teljes mértékben támogatják a pályázatot.

A látogatáson a többi közt kiderült, hogy az isztambuli olimpiai költségvetés infrastruktúra-fejlesztésre vonatkozó része 19,2 milliárd dollár, ez lényegesen nagyobb összeg, mint amennyit a két vetélytárs, Tokió és Madrid szán, illetve kénytelen költeni erre a területre. Hogy melyik város lesz a házigazda hét év múlva, azt a NOB szeptember 7-én, Buenos Airesben dönti el.

Isztambulban hisznek abban, hogy az évtizedes reményből azon a napon lesz török öröm.