Hullottak az öröm és a bánat könnyei a debreceni aranylányok köszöntésén – fotókkal

---

Debrecen – Újra itt volt a nagy csapat, hogy játszhassunk az érzelmek minden hullámhosszán. Hogy fiatalodhassunk harminc esztendőt.

---

Hát itt voltak újra. Hihetetlen, de igaz, hogy harminc esztendeje született meg a Loki egyetlen kézilabdás bajnokcsapata. 

Újra itt volt a nagy csapat (Fotó: Gurbán György)

Aki látta őket játszani, meghatódottság nélkül aligha figyelhette, ahogyan bevonultak szépen sorban annak a csarnoknak a küzdőterére, ahol oly' sok fergeteges pillanatot éltek át és ajándékoztak nekünk.  A Hódos volt az igazi otthonuk, ahol a nagy meccsek idején a labdafogó hálók mögé is lócákat tettek, hogy oda is lehessen ülni és ahol a szesztilalom miatt a büfés csajok sör helyett „szőke kólát” adtak nekünk, persze vodkával alaposan kibélelve.   

Először a három kapus foglalta el a helyét a „ketrecben”.

Tóth Ildi, a mágikus kapus is megérkezett Sopronból, akibe a hímnemű Loki-drukkerek jelentős része szerelmes volt,

aztán jött váltótársa, Pusztainé Kalocsai Era, aki jelenleg is ifjú kapusokat oktat. A harmadik hálóőr, Nagy Kati, alis „Coli” is megérkezett – neki egyszer a többiek dobták össze az utazási költségét, mert szakvezetés nem akarta kivinni egy külföldi kupameccsre.

Egymás mellett állt Hüse Judit és Szarvas Éva. Az ő sorsuk párhuzamos és hasonló volt: a topjátékosok árnyékában lévő megbízható szélsőkként tették a dolgukat, ha a szükség úgy kívánta. Szántó Anna, a világklasszis baloldali "szélvész" szintén elfoglalta a helyét - neki el kellett mennie annak idején Debrecenből, hogy válogatott lehessen, mert az akkori szövetségi kapitány eldöntötte, hogy neki a Lokiból senki nem kell. Így lett aztán„Pubi” Győrből olimpiai bronz és világbajnoki ezüstérmes. A sors különös fintora, hogy Laurencz László jóval később egy esztendeig a Loki vezetőedzője lehetett – de ez már egy másik történet. 

Medgyessyné Sáfi Márta a bajnokcsapat irányítója, (fin)esze is pályára lépett, több mint 700 Loki-gól fűződik a nevéhez

– őt ma leginkább egy Piac utcai pékségben lehet őt látni, leánya, Dóri kiváló válogatott kosaras. Nem hiányozhatott gyönyörű szőkeség, Tóth Rózsa sem, aki nem szakadt el imádott sportágától, hiszen afféle mentorként, megyei szakfelügyelőként figyeli az utánpótlást.

Csapó Erika kimagaslott a mezőnyből, ő egyedüliként lehetett aktív részese a Loki mindkét aranykorszakának, hiszen a bajnokcsapat után a kétszeres EHF-kupagyőztes gárdának is tagja volt – Csapesz jelenleg a kisvárdai kézilabda akadémia szakági igazgatója. Kádárné Ica, a kőkemény védő szintén befutott a sajátos érettségi találkozóra, miként a hozzá hasonlóan nem puha Bojtor „büntess” Joli, a hetesek kíméletlen végrehajtója.

Sajnos most nem tudott hazajönni a másik szél egykori sztárja, Szilágyi Kati, Törökné „Husi”-ról pedig továbbra sem sok hír járja. Nagy Zsuzsa pedig, aki igazi összetartó erő volt, akit mindenki szeretett – ahogyan Tóth Ildi mondja - „az égből figyel bennünket”. Ám eljött helyette Hollandiából leánya, a szintén kézilabdázó és szintén balkezes Lovas Sarah, hogy könnybe lábadt szemmel álljon be édesanyja társai közé.

És végül belépett a Hódos sok nagy csatát megélt küzdőterére a Mester, Komáromi Ákos,

aki „feltalálta” a bajnokcsapatot feleségével, a biztos szakmai és emberi hátországot jelentő Éva nénivel együtt. Ők ketten kisunokájukat, a szörnyű balesetben eltávozott „Komcsi” kislányát fogták kézen – ekkor hullottak az öröm könnyei helyett a bánaté ismét.

De aztán az öröm életérzése kerekedett felül, a Loki örökös bajnokait a klubvezetés a mai játékosok és Barcsa Lajos alpolgármester is köszöntötte.

 A bajnokcsapat megint győzni tudott...