Argentína-Nigéria - Mégis inkább szakmai szemmel, ha megengedik

---

Az egyik favorit és az egyik meglepetéscsapat-jelölt játszott ma délután négytől. Argentína félig-meddig igazolta hírnevét, Nigéria viszont ugyanolyan rejtély számomra a mérkőzés után is, mint amilyen volt azt megelőzően. Ráadásul nem volt jó meccs, pedig azt hittem, hogy az lesz. 1-0-ra nyert Argentína, de továbbra is azt mondom, Maradona sohasem lesz olyan jó edző, amilyen jó játékos volt.

---

Tudom, hogy ez szubjektív tudósítás kellene, hogy legyen, én mégis inkább szakmázom, ha megengedik. Mert annyi érdekesnek tűnő, szakmai kérdés merült fel bennem már a találkozó előtt is. Közben meg pláne... És hát végül is csak sportújságírói papírom van.

Szóval, több okból is kíváncsian vártam az Argentína-Nigéria összecsapást. Kíváncsi voltam arra, mit tud ez a sokat kritizált argentin válogatott, mit tud az egyik legerősebb afrikai csapat, és mit tud a kritikákért elsősorban felelősnek tartott Diego Maradona szövetségi kapitányként.

Már az összeállítások megjelenésekor irigyeltem (de szerintem nem csak én, a legtöbb szövetségi kapitány is) Maradonát. Messi (spanyol gólkirály), Higuain (második helyezett) és Tevez (ő is előkelő helyen áll az angol góllövő listán) a csatársorban, Kun Agüero (Európa Liga győztes) és Diego Milito (Bajnokok Ligája győztes) a kispadon, Javier Zanetti és Esteban Cambiasso (mindketten BL-győztesek) otthon. Bombaerős az argentin válogatott. Legalábbis papíron. Merthogy a selejtezők és a barátságos meccsek során azért erősen döcögött a gépezet. És ma is.

Maradona stratégiai érzékét - ha megengedhetem ezt magamnak egy aranylabdás és világbajnok focistával szemben - az összeállítást illetően én azért megkérdőjelezném. Heinze és Veron például a kezdő csapatban kapott helyet, pedig már mindketten 35 felett vannak, lassan az öregfiúk válogatottban lenne a helyük. Demichelist, a Bayern München bakifelelősét a válogatott védelmének közepére rakta DunDiego, és Gutierrez balszélsőként jobbhátvédet játszott.

A nigériaiakat illetően leginkább az foglalkoztatott a meccs előtt, hogy vajon egy hűvös, kimért svéd szakember, Lars Lagerbeck mire megy az emocionális, örömfocijáról híres afrikai csapattal.

Szóval, sok kérdésem volt a mérkőzés előtt. Aztán jöttek a válaszok is. Argentína lenyűgözött. Igaz, csak az elején, nagyjából 10 percig. Az élvezetes és hatékony támadófoci meg is hozta az eredményét, hiszen korán vezetést szerzett a dél-amerikai csapat, igaz egy pontrúgás után egy védő, Heinze révén (ennyit a kritikai érzékemről). Aztán hamar kiábrándultam belőlük. Hogy ebben Maradona keze volt, vagy sem, azt nem tudom, de a gól után olyan szinten visszaállt az argentin csapat, hogy apósom például, akivel együtt néztük a meccset bealudt a 25-ik perc körül. Őszintén szólva nekem sem sok hiányzott, bár ebben valószínűleg a hőség is közrejátszott...

Na de nézzük a válaszokat! Veron: nagyjából igazolódott, amitől tartottam a meccs előtt. Futómennyiségben szinte értékelhetetlen teljesítményt nyújtott a Maradona szerint nélkülözhetetlen irányító. Az előre játékban még csak-csak, a védekezésben viszont nagyon keveset nyújtott. Egy erősebb csapat ellen (pl. Spanyoloszág) luxus lenne az ő foglalkoztatása a középpálya közepén.

Demichelis: egyszerűen bizonytalan. Gutierrez: szintén. Heinze: végül is győztes gólt fejelt, de nálam a jobb lábas Zanetti is klasszisokkal jobb balhátvéd mint ő. Az argentin védelem és a középpálya is, egyértelműen csalódás. Attól tartok, egy erősebb csapat simán átjátssza majd az észrevehetetlen Di Mariából, a lassú és lusta Veronból és az egyedül védekező Mascheranoból álló hármast és a bizonytalan Demichelis vezette védelmet. Ami pozitívum, a csatártrió, vagyis inkább duó. Messi és Tevez. Higuain nem igazolta hírnevét és azt sem, hogy helye van a csapatban.

A nigériai kapus Enyama viszont könnyedén összevédhet magának egy zsíros szerződést, ha így folytatja. Messi tekeréseit mintha előre olvasta volna. Maga a csapat viszont igencsak felemás teljesítményt nyújtott. Rengeteg alapvető hiba, ugyanakkor életveszélyes kontrák. De végül is majdnem döntetlent játszottak az egyik favorittal. Mert nem sok híja volt. Ezzel együtt nem valószínű, hogy ők lesznek az ügyeletes meglepetésgárda. Vagy mégis?

Ami Argentínát illeti - tekintve a másik két riválist (Görögország, Dél-Korea) - valószínűleg simán továbbjut. Dehogy a végső győzelemre is esélyes volna? Erről az első meccsen egyáltalán nem győztek meg.

Argentína-Nigéria 1–0 (1-0)

Vida Gyula írása