Magaslati levegő – élen a Loki, csakazértis

---

Debrecen - Ahogy az elmúlt bajnokságokban megszokhattuk, újra bajnokesélyes csapata van a Lokinak. Ez - szerintem - a nyakas cívis mentalitás eredménye, ami még a légiósokra is átragad.

---

„Most már megint jó Debrecenben focimeccsre járni.” Ez a mondat hagyta el egy középkorú szurkoló száját a vasárnapi Loki-Vidi rangadót követően. Kíváncsivá tett, így - bár tudom, nem illik - hallgatóztam. Az úriember így folytatta: itthon megint berezelnek tőlünk az ellenfelek, a fiúk meg úgy hajtanak, ahogy kell. Ebből még bajnoki cím is lehet, azt pedig szeretjük.

Való igaz, megint bajnokesélyes csapat a Debrecen. A tavalyi gyengébben sikerült szezon után idén megint körüllengi az Oláh Gábor utcát az a misztikus érzés, amitől a szurkoló és a hazai csapat magabiztossá válik, az ellenfelek pedig berezelnek.

Azt mindenesetre érdekes volt látni, hogy a Videoton, bocsánat „A Videoton” kapusa már az első félidő közepén elkezdte húzni az időt, a vendégek által mutatott játék - pontosabban annak hiánya - pedig egyértelműen arra utalt, hogy a fehérváriak bőven beérték volna egy ponttal. Csakhogy egy sem lett belőle. Miért?

Elsősorban azért mert légiós és légiós között óriási a különbség. Vegyük például a Loki egyenlítő gólját. Amikor Sidibe indította Szakályt, majd úgy elkezdett - csakazértis - sprintelni a kapu elé, hogy azt még Usain Bolt is megirigyelhette volna, ugyanakkor az indítás pillanatában még a nyakán lógó Caneira kocogósra vette a figurát. Aztán mire bebattyogott a saját 16-osára, ahol egyébként a helye lenne, a mi szenegáli pálcikaemberünk már gólt ünnepelve vigyorgott a senki máséval össze nem téveszthető fogsorvillantásával. Nem mindegy, hogy zsoldost vagy idegenlégióst vesz egy klub. Márpedig úgy néz ki, a DVSC idén jól válogatott.

A győztes gólt szerző - korábban egyébként Debrecennek már szerelmet valló - Dalibor Volas például úgy rohant a debreceni szurkolókhoz, mintha már évek óta közönség kedvenc lenne, és hát csak addig sertepertélt - csakazértis - az ellenfél kapuja előtt, míg gólt nem lőtt. De igazságtalan lenne csak a külföldiek érdemeiről beszélni. Vegyük például a meccs legjobbját, Szakály Pétert, aki ebben a szezonban szinte megtáltosodott, amiben nyilván közrejátszott az is, hogy - látva a jól sikerült igazolásokat - újra van kedve játszani. De ami ennél fontosabb, Szaki az évek során gyakorlatilag nyakas cívissé vált. Öt éve érkezett Debrecenbe, és a közelmúltban újabb három évre írt alá. Mikor a szezon elején kikerült a csapatból, nem sértődött meg, nem állt tovább, hanem csakazértis bebizonyította, hogy nem szabad őt leírni.

Mert ilyen egy nyakas cívis. Hiába öntik a milliárdokat Győrben, vagy Székesfehérváron, vagy éppen a IX. kerületben a helyi csapatba, mi Debrecenben csakazértis megmutatjuk…