Már menne vissza a jégre a DEAC hokisainak hátvédje

---

Debrecen - Sándor Flórián, a csaknem két méter magasra nőtt, száz kilós védő a tavalyi szezonban mutatkozott be a DEAC ERSTE Ligás csapatában. A testméretei dacára villámgyors, lendületes játékos remekül beilleszkedett a mieink hátvédsorába, egyik erőssége volt az egyetemisták védekező szekciójának.

---

Sándor Flórián 1999. június 13-án, Dunaújvárosban született, de Székesfehérváron érett igazi jégkorongozóvá. Már 16 éves korában szerepet kapott az aktuális Divízió 1/A csoportos ifi VB-n és a magyar, valamint az osztrák ligában is tagja volt a fehérváriak U 18-as és U 20-as csapatának. Ebben az idényben szerezte meg az első bajnoki címét az EBJL-ben. Kiváló formát mutatott a 2016-17-es szezonban; aranyérmet hozott haza a Divízió1/B- csoportos junior világbajnokságról, 20 pontig jutott a magyar és az osztrák junior ligában és bekerült a Fehérvári Titánok együttesébe is.

Fotók: DEAC

A 2017-18-as idényben újra három fronton vitézkedett, aranyéremmel zárta az EBYSL szezont és nem maradt ki a Divízió 1/A csoportos magyar VB- csapatból sem. A 2018-19-ben a Titánok színeiben játszotta végig a teljes ERSTE Liga szezont, nem mellékesen EBYSL bajnok lett és bronzéremmel a tarsolyában tért vissza a Divízió 1/B- csoportos junior VB-ről. Az elmúlt szezont a DEAC ERSTE Ligás együttesénél töltötte, és Debrecenben sem okozott csalódást.

A járványhelyzet miatt a csoportos edzések szünetelnek, Flóri azonban most sem lazít; építőipari munkával tartja karban az izomzatát, ami nem gátolta meg abban, hogy meghosszabbítsa kontraktusát az egyetemista csapattal.

„Sajnos a szezon vége rosszul alakult számomra; február közepén, a Brassó elleni idegenbeli meccsen belső oldali térdszalag sérülést szenvedtem és ezután már nem tudtam visszatérni a csapatba. Három hétig csináltam a gyógytornát, azóta erősítek, de csak fokozatosan, nem akarom siettetni a folyamatot. Összesen hat hetet töltöttem rögzítőben, utána kezdtem sétálgatni. Még mindig érzem a szakadás helyét, de az orvosok azt mondják, hogy ez természetes” – mondta a játékos.

Hozzátette mióta elengedték őket, otthon van Dunaújvárosban és igyekszik jól kihasználni az időt, az idény során ugyanis legfeljebb havonta egyszer tudott hazamenni.

„Mostanában reggel hatkor kelek, majd dolgozni megyek; fehérvári csapattársam és legjobb barátom, Kiss Roland édesapjának vállalkozásánál kaptam munkát. Ez betart délután négyig, ezután megyek edzeni, ami felváltva futást, lépcsőzést, illetve kerékpározást jelent, hetente 2-3 alkalommal járok kondizni. Mindent megteszek, hogy pótoljam a 8 hetes kiesést és szinten tartsam magamat. A munka és az edzés egész napos elfoglaltságot jelent, másra gyakorlatilag nem marad időm” – mesélte.

Ami pedig a szerződés meghosszabbítását illeti, bevallása szerint nem kellett sokat hezitálnia...

„Debrecenben nagyon szimpatikusak voltak a srácok, az edzők és mindenki, aki a csapat körül dolgozott.

Kényelemes volt az öltöző, a jó konditerem, a jég és nekem tetszett a kisebb pálya is. Ilyen összhangra még nem volt példa eddigi életemben. Úgy láttam, hogy mindenki örömmel jött az edzésekre, a meccsekre, alig vártuk, hogy pályára léphessünk. Szerintem az előző idényben több volt a csapatban annál, amit a végeredmény mutat, de közbeszólt a rengeteg sérülés. Sajnos az én térdem is éppen akkor szakadt el, amikor igazán elkezdett menni a játék. Remélem, jövőre több szerencsénk lesz és túl tudjuk szárnyalni a múlt szezonban mutatott teljesítményünket. Ehhez nyilván nekünk is többet kell majd produkálni, de szerintem mindenki erre készül. Egy ideig én is „elvagyok” szárazon, de már mennék vissza a jégre!” – zárta a beszélgetést Flóri.