Megfontoltan haladna előre a DEAC férfi kézicsapata – cél az elsőosztály?

---

Debrecen – Nagyon régen volt az, amikor élvonalbeli meccseket játszott a debreceni férfi kézilabda csapat. A DEAC háza táján most történik valami, és egyelőre működik is.

---

Nagy bravúrt ért el a DEAC férfi kézilabda csapata azzal, hogy a másodosztályba tavaly feljutott debreceniek rögtön az első évükben a középmezőnyben végeztek az NB I/B keleti csoportjában. 

Hornyák Zoltán csapatkapitány már az őszi szezon utolsó meccsét követően is elmondta, hogy az idény előtt magabiztosan aláírta volna a hatodik helyet, ugyanez érvényes a hetedik pozícióra is. Ezzel együtt szerinte maradt a csapatban néhány pont, ezeket a következő bajnokságban megfelelő rutinnal össze tudják majd gyűjteni. A Debrecen Televízió Hajrá című műsorában a csapatkapitány elárulta,

nem éreztek nagy változást az NB II-höz képest, mivel többen már játszottak az NB I/B-ben korábban, és a DKSI-ből is vannak néhányan a DEAC-nál. A mostani sikerből kiindulva jövőre még többet akar kihozni magából a gárda. 

Legyen bár közhely, Hornyák Zoltán úgy véli, a csapategység hozta meg a kívánt eredményeket, ebben fontos szerepet játszott a gárda debreceni kötődése, s szerinte ha ez nincs meg, akkor minden bizonnyal nem sikerült volna ennyire jó helyen végezni rögtön az első évben. Hozzátette, krízis helyzetekben a szellemiség, az összetartás lendítette tovább az együttest.

Bíró Imre szakosztályvezető szerint nagyszerű az elért eredmény, pláne úgy, hogy hagyományosan a feljutó csapatok egyből kiesnek az NB II-ből, szinte azonnal megjelenik az osztálykülönbség. 

„Az volt a csapat célja, hogy kiharcolja a bennmaradást és biztos lábakon álljon. Mindenki a DEAC-ot jósolta biztos kiesőnek, de egyre magabiztosabbá váltak a játékosok, szépen építkezett a csapat, s ha mindez nem lett volna olyan megalapozott és következetes, akkor nem végeztünk volna a mezőny kellős közepén” - fogalmazott Bíró Imre. 

A szakvezető szerint többször mentett vesztes állásból döntetlenre a csapat, az ingadozás ugyanakkor nem megengedett, különben nagy gondok vannak; ha az egész csapat kiemelkedően játszik, akkor egy-két gólos győzelem összejön, a kisebb játékos-kilengések döntetlent eredményeztek, ha viszont többen nem a maximumon játszottak, akkor abból vereség lett. A szakember megjegyezte, a csapat nagyot küzdött és úgy érzi, nem maradtak megszerezhető bajnoki pontok az együttesben.

Bíró Imre szerint a DEAC-nak van egy sajátos arculata, ezt kell követni, ellenkező esetben nincs létjogosultsága a klubnak.

Szorosan kötődni kell a városhoz, az egyetemhez, mindegy, hogy a játékosok itt végeztek, vagy még most is az egyetem hallgatói, akik pedig a körön kívülről érkeztek, azoknak feltétlenül azonosulniuk kell ezzel a felfogással. Bíró Imre szerint ez sikerül, működik, és egyszerre példaértékű is.

A DEAC eredménye figyelemreméltó, nagy kérdés viszont, hogy mik a távlati célok. Lehet-e újra elsőosztályú férfi kézilabda csapata Debrecennek? Erre a kérdése Bíró Imre óvatos választ adott, mely egyúttal tükrözi a csapat hitvallását is.

Mint fogalmazott,

a DEAC erőssége az lett, ami manapság nem igazán divatos, egy olyan felfogás, szellemiség, ami megkülönbözteti a többi csapattól, nevezhetjük küzdőszellemnek, akarásnak, motivációnak, ez szerinte olyasmi, amit a külső szemlélő azonnal érez, felkúszik az emberek érzelmi szálain. Úgy véli, ez a csapatmunka csúcsa, ettől lesz egységes egy gárda.

Bíró Imre szerint fontos lenne fenntartani a meglévő morált, több egyetemistát kellene a csapathoz csábítani, vagy úgy, hogy az egyeteme érkezik egy-egy tehetséges fiatal és csatlakozik a klubhoz, vagy az utánpótlásból kerülnek fel többen a nagyok közé. Hangsúlyozta, ma a játékosok többsége a rövid céloknak él, az anyagiak a fontosak számukra és nem gondolkodnak hosszútávú perspektívákban. A szakvezető azt mondta, a klub módszere a türelem és a fontoltan haladás, a DEAC feladata a kiválóságok kezelése és megbecsülése.