Messi vagy Müller – döntő hétvége Brazíliában

---

Rio de Janeiro, Brazília – Barcelona (közel)múlt vagy Barcelona jelen? Vasárnap ez is kiderül, miután Németország és Argentína lejátssza a labdarúgó vb döntőjét.

---

Az idei nagy fociseregszemle fináléját természetesen ugyanott rendezik, mint az azt megelőző összecsapásokat, Brazíliában. Miután a helyi sárga-kékekkel gyakorlatilag felmosták a gyepet az egyik elődöntőben, a rendezők nem űzték ki a „tetteseket” az országból, de még azt is kénytelenek lesznek eltűrni, hogy az „ősi” ellen, a szomszédos Argentína legjobbjai emelhessék fel (akár) a bajnoknak járó trófeát. Már ha nyernek az elődöntőben erődemonstráló németek ellen… Hogy jön akkor mégis ide Barcelona? Hát kérem úgy, hogy ugye az argentinok legjobbja egy bizonyos Messi, akinek vezérletével a spanyol sztárgárda nemrégiben még a klubvilág trónján csücsült, míg a németek legjobbjait manapság a korábbi barcás edző, Guardiola trenírozza. És bár lehet, hogy kissé erőltetett mindezt előhúzni a nagy döntő előtt, de azért – figyelvén Németország válogatottjának könnyed, passzolgatós játékát a brazilok ellen – érdemes azon elgondolkodni, vajon láttunk-e egyáltalán valaha ilyen csodálatos futballt bemutató német válogatott produkciót?

Két mérkőzés van már csak hátra a brazíliai világbajnokságból: az egyik a hollandok szerint teljesen érdektelen szombat este, a másik pedig nyilván a legfontosabb vasárnap este. Azt már persze hetek óta tudjuk, hogy új bajnokot avatnak (ritka nagyot égtek a csoportkörben a címvédő spanyolok!), a kérdés csak az, hogy az utóbbi nagy tornákon a döntőről rendre lemaradó, de előtte eléggé meggyőző játékot felvonultató európai, vagy a sztárok egész sorát összeszedő, de az utóbbi nagy seregszemléken folyamatosan lebőgő dél-amerikai gárda játékosai emelhetik a meccs végén a magasba a világbajnoknak járó arany trófeát? Maradjunk annyiban, hogy akár így, akár úgy lesz, mindketten nagyon megérdemelnék a diadalt: a világ jelenlegi legjobb labdarúgójának, Lionel Messinek egyértelműen kijár(na) egy vb-arany, ám a másik oldalon szinte az egész csapatnak. Persze nyertes csak egy lesz, másodiknak lenni pedig pokoli érzés lehet…

Brazilnak lenni is. Láttuk az elődöntő közbeni képsorokat, ahogy laza német gól-gurigatások közepette egy egész nemzet zokogott a lelátón. A foci nyilván a gólokról, a cselekről és a védésekről szól, de az a nagy erejű érzelemkitörés, amit a hazai hívek produkáltak, majdhogynem elhomályosították a lényeget, magát a találkozót. Az a jelenet pedig, ahogy egy 12 év körüli kisfiú egy Coca Colás pohárba zokog, örökre megmaradhat azokban, akik látták. Nos, ezek után kíváncsian várjuk a mai bronzmeccset: képes-e összeszedni magát a selecao, és legalább a harmadik helyet elcsípi, vagy bedarálják-e őket azok a hollandok, akik nem győzik hangoztatni, hogy teljes hülyeség a harmadik helyért meccselni. (Már tudjuk a választ: bedarálták...)

Pedig míg Brazília jelenleg körülbelül ennyit tud, Hollandia csak magának köszönheti jelenlegi helyzetét: ha Van Gaal gárdája akart volna focizni az argentinok ellen, akkor most a vasárnapi döntőre gyúrhatna. De nem akart, a végén kikapott, így nem sikerült a négy évvel ezelőtti ezüstöt aranyra váltani.

Sokáig azt hittük, az utóbbi évtizedek legjobb labdarúgó világbajnokságát látjuk, élvezetes összecsapásokkal, a „kicsik” nagy alakításaival, meglepetésekkel, de mindez mintha csak a csoportkörbe sűrűsödött volna. Az egyenes kiesési szakaszban már szenvedett a néző, hiába a sok hosszabbítás, ezek a meccsek néha kínszenvedéssé fajultak. Sokan legyintgettek a spanyolok, angolok, olaszok és portugálok korai kiesés után, mondván: lassacskán egy Copa Americát látunk. Aztán a végére „kiegyenesedett” minden, hiszen igazán nem sokon múlt, hogy egy vérbeli európai döntőt látunk Latin-Amerika földjén. Persze le a kalappal az USA, Mexikó, Costa Rica, Kolumbia és Algéria(!) előtt, hiszen heroikus küzdelem után „adták meg” magukat a pillanatnyi előnyöket maguk javára fordító ellenfeleiknek. Ezzel szemben a végig elég szürkén focizgató Argentína szép csendesen „bekúszott” a fináléba. Mindig egy gólocskával voltak jobbak, akárcsak két éve az Európa-bajnokságon a spanyolok.

A döntő előtt szinte minden előjel a németeknek kedvez. Javuló formában, magabiztosan intézték el az elődöntőjüket (ráadásul egy nappal korábban, mint az argentinok), erőtől duzzadó, sérülésmentes, azaz ideális gárda várja a vasárnap estét. Olyan, amelyben – hogy a németekkel kapcsolatban mindig „nagyot” mondó egykori angol sztárt, Lineker csatárt idézzük – „még egy Khedira is képes gólt lőni”. Kiváló a kapus, megbízható a védelem, lehengerlő a középpálya, jók a csatárok – szóval Németország az esélyes! És lássuk is be: az eddigiek alapján valóban nagy meglepetés lenne, ha Argentína legyűrné őket. Másrészt azonban nem feledkezhetünk meg róla, hogy az argentinok hihetetlenül jó játékosokat hoztak el erre a vébére (is). A könnyebbik ágon mentek, és bár néha csak „döcögött” a játékuk, de nagyon éles meccsük az elődöntőig nem is igen volt. Vajon képesek lesznek-e a nagy téttel járó döntőben felülmúlni az eddigieket? Ha nem, biztosan kikapnak. Nem kicsit, nagyon!

Még két meccs van előttünk a brazíliai labdarúgó világbajnokságból. Bizakodjunk, hogy ezen a hétvégén is érdemes lesz éjszakázni, hogy ma a sárgák és a narancssárgák, holnap pedig a fehérek és a kékek egyaránt úgy gondolják, hogy ez a játék arról szól, hogy az emberek milliárdjait elszórakoztassa. Hogy érdemes legyen egy európai focirajongónak sokáig fennmaradni mondjuk a hétfő reggeli melóba indulás előtt! Ha viszont egy kínlódós, unalmas, gyalázatos döntő után akasztják Messi vagy Thomas Müller nyakába a vébé-aranyat, akkor sincs baj: rövidesen kezdődik a „magyarfoci”!

Széles Tamás írása