Messziről jött szőke amazonok húzzák a Loki szekerét

---

Debrecen – Két tiszta tekintet. Az egyik ukrán, a másik montenegrói. Messziről jöttek, de a céljuk közös. Sorsuk Debrecenben összeért.

---

Lilia Gorilszka tizenkét éves korában kezdett el kézilabdázni. 2005-től 2011-ig volt ukrán válogatott, részt vett Európa- és világbajnokságon. 2009-ben és 2010-ben Bajnokok Ligája és EHF-kupa résztvevő volt. Háromszoros ukrán bajnok, a 2012/2013-as szezonban szerb bajnoki és kupa-győztes. Bobana Klikovac 13 éves korában már utánpótlás válogatott volt. A 19 éves játékos a Buducsnoszt Podgorica együttesében nevelkedett, a legutóbbi szezont a klub fiókcsapatánál, a Danilovgradnál töltötte. A tehetséges beállóst már a montenegrói felnőttválogatottban is számításba veszik.

Debrecenben pedig társak, sorstársak lettek egy idegen, számukra titkokkal teli országban-városban. De a kezdeti nehézségeken már túl vannak.

Sportos famíliák

Az ukrán játékos pályafutása hazájában a Szmart HC és a HC Szparta együtteseiben kezdődött. De az indulása korántsem volt szokványos, noha igazi sportcsaládból származik. Lili mosolyogva mesél erről.

- Tényleg sportos család a miénk. Édesanyám röplabdázott, édesapám pedig profi kosaras volt. Ő azt szerette volna, ha én is erre a sportágra adom a fejem, hiszen a magasságom adott volt hozzá. De nekem sokkal jobban tetszett már akkor is a kézilabda. Ráadásul egy edző fel is figyelt rám. El is jártam hozzá edzésekre, de titokban. Apám csak később békélt meg ezzel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nagyon fiatal, 19 éves Bobana családjában szintén központi helyet foglal el a sport.

- Édesanyám versenyszerűen karatézott – meséli a csinos, szőke játékos. (Kezdem érteni, mitől olyan kemények a montenegrói kézis lányok, vetem közbe, Boki mosolyogva bólint egyet rá.)

- Édesapám pedig futballozott, de sajnos korán abba kellett hagynia a játékot – folytatja a listát. - Bátyám szintén focizik, lánytestvérem pedig hozzám hasonlóan kézilabdázik. Így aztán egyértelmű volt, hogy én is belefogok valami ilyesmibe.

A múlt hozadékai

Lili veszi át a szót. Neki már bőven van mire emlékeznie, hiszen a hazai évek után kezébe vette a vándorbotot. Először az orosz Asztrahanocska Asztrahannál légióskodott, majd ismét országot váltott. Szerbiába költözött, előbb a Zajecsarban szerepelt, Sopronyi Anett csapattársaként, majd a Naisa Nis játékosa lett.

- El akartam jönni Szerbiából, elsősorban a pénzügyi és egyéb bizonytalanságok miatt – mondja. - Mindenképpen olyan országba szeretettem volna jönni, ahol jó kézilabdát játszanak. Románia és Magyarország között ingadoztam, végül leginkább „Sopi” személye miatt döntöttem Debrecen mellett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Milyenek voltak az első debreceni benyomások? Nehéz volt megszokni az új környezetet? Lili bólogat sűrjen. Bizony, nem volt könnyű, mondja. Még neki sem.

- Én már sokfelé megfordultam, most mégis volt bennem aggodalom – sorolja. - Tartottam a vallási különbözőségtől és a nyelvtől is, hiszen a magyar egészen más családhoz tartozik. Nem volt könnyű megszokni a másfajta, napi két edzésen alapuló munkát is, de már minden rendben van körülöttem, jól érzem magam. A magyar nyelv tényleg nagyon nehéz, de egy feladat minél nehezebb, annál izgalmasabb. Nehezek számunkra azok a helyzetek, amikor a többiek közül valaki mond valamit és dőlnek a röhögéstől, mi ketten meg csak nézünk nagyokat.

- De azért már ebben is fejlődtünk – toldja hozzá gyorsan Boki.

Lokista tapasztalatok

Miként lett „hirtelen” átlövőből beálló, kérdem Lilitől, hogy aztán az első félév legkellemesebb meglepetését okozza? Nevet rajta, már várta a kérdést.

- Ez lejátszódott már velem másutt is. Szinte mindenhová átlövőként érkeztem, de több csapatomnál is beküldtek a falba. Nemigen szerettem ezt a posztot korábban. Itt és most érzem először, hogy jó helyen vagyok a pályán ebben a pozícióban. Úgy látszik, most értem meg erre a feladatra. Lehet, hogy tényleg beálló vagyok?

Bobana azt mondja, nagyon nehéz döntés volt számára ilyen fiatalon elhagyni a családi fészket. Ezért sokáig halogatta a döntést.

- A Buducnost nagyon erős csapat, ahol magas szintű munka folyik, de el kellett jönnöm, hogy játszhassak. És már tudom, jó döntést hoztam, mert befogadtak.

A siker definíciói

Célok, vágyak, siker? Nem gondolkodnak sokat, mit mondjanak erre.

- Számomra az a siker, ha minél többet tudok a csapat játékához, eredményességéhez hozzátenni – mondja a csupaszív mentalitásával a szurkolók kegyeibe magát már belopó Lili. - Ma már azt mondom, mindegy, milyen feladattal lépek pályára. Csak hasznára legyek a csapatnak.

- Minden erőmmel azon vagyok, hogy nap mint nap tapasztalatokat gyűjthessek, fejlődhessek, minél jobb játékossá válhassak. – teszi hozzá Boki. - Ezt pedig a Lokit szolgálhassa...