Örömök és könnyek – élesbe vált a foci Eb

---

Kijev - A görögök az oroszokat, a hollandok és a svédek saját magukat, míg Kassai bírót asszisztensei ejtették ki a labdarúgó Eb-n. Egyébként egész jó kis meccseket láttunk - eddig. Most jön a java!

---

Véget értek a csoportmérkőzések a lengyel-ukrán közös rendezésű kontinenstornán. Kialakult a legjobb nyolc mezőnye, mától minden összecsapás „éles”, azaz a vesztesek csomagolnak. A végső győzelemhez három meccset kell nyerni, erre fenik a fogukat a csehek, a görögök, a németek, a portugálok, a spanyolok, az olaszok, a franciák és az angolok. Ha a sorból az első két válogatottat kivesszük, mondhatjuk: nagy meglepést nem okozott senki továbbjutása, mégis már most vannak nagy vesztesek. Az oroszok például, no és a hollandok.

A világbajnoki ezüstérmes korai búcsúja ráadásul rendkívül kínos, hiszen a kiváló kvalitású játékosokkal teletűzdelt „narancsosok” mindhárom csoportmeccsüket elbukták. Ráadásul úgy, hogy mindössze két gólt lőttek. Pedig Sneijder, Robben, Van der Vaart, Van Persie, Huntelaar (ez utóbbi kettő a soros angol és német gólkirály!) és a többiek nem felejthettek el a nyár elejére focizni. Csak erre a másfél hétre hitehagyott, kiégett, fásult és csapatjátékosnak egyáltalán nem nevezhető formát mutattak. Kár, mert a dél-afrikai világbajnokság után megérdemelhették volna az európai trófeát. De csak amiatt, és előre nem látván ezt a szörnyű erőlködést.

A másik nagy - végső győzelemre is esélyes – „vesztes” az orosz válogatott. Arshavinék a bemutatkozáskor olyan erővel gázolták le a cseheket, mint egykoron a vörös hadsereg fél Európát. Ez a „piros” alakulat aztán megtorpant, majd a harmadik meccset mintha ellazsálta volna Hellász hősiesen küzdő fiai ellen. Kár, mert Oroszország szintén olyan focistákat tudott felmutatni, akik akár az aranyéremért is kinyúlhattak volna – ehelyett már most felültek a Moszkvába tartó gépre. Távozásuknak azért örülhetnek a lengyelek, mert amit az orosz szurkolók vandálságban felmutattak, az nem európai mérce…

Kiestek a nagyreményű svédek (pedig az angolok ellen az eddigi legjobb meccsen kifejezetten jól játszottak, majd a végén – már tét nélkül – simán leiskolázták a franciákat), és a két házigazda is. A lengyelek csak maguknak köszönhetik, hiszen a csehek ellen a saját kezükben volt a sorsuk, mégis kikaptak. Arról a hatalmas bírói segítségről, amit a görögök elleni nyitómeccsen kaptak, ne is beszéljünk. Valahogy így jártak az ukránok is csak fordítva, ráadásul magyar „közreműködőkkel”.

Sevcsenkóék nagyszerű mérkőzésen legyűrték a svédeket, majd viszonylag simán kikaptak a franciáktól, ám kedden az angolok ellen bebiztosíthatták volna a továbbjutást. Igaz, a második félidő közepén egy potyagóllal a „szigetlakók” mentek (hej, Rooney, miért nem kaptál három meccses eltiltást az Eb előtt?), de aztán egy formás akciójuk után lőttek egy lesről indult, ám a gólvonalon bőven belülről kikotort gólt. Sajnos ezt csak Vad II, egyébként az esettől három méterre, laza „bepucsító” állásban elhelyezkedő magyar másodasszisztens nem látta, így az igen peckesen játékot vezető magyar sztárbíró, Kassai Viktor nem ítélt gólt az ukránoknak. Azt persze senki nem állíthatja, hogy ha beintik először a lest, lett volna galiba, mint ahogy azt sem, hogy ha Kassai bíró megadja a lesgólt, akkor fordítanak a keleti szomszédaink.

Annyi azonban bizonyos, hogy Kassait és csapatát azonnal hazaküldték az Eb-ről, és még jó, ha Donyeckben nem az ukrán válogatottal szálltak fel valamelyik gépre. De hogy Vad II mi a fenét csinált, az rejtély. Talán úgy vélte, elég ebből, nem fog ő még másfél hétig itt poshadni, amikor otthon várja a babgulyás, meg a töltött káposzta? Vagy hirtelen elfeledkezett róla, hogy ő „dolgozik” ezen a meccsen, és már arról ábrándozott, hogy Rooney vagy Gerrard mezét imádkozza le a végén? Vagy tényleg szemezett vele (ahogy már egy-két internetes portálon humorosan megjelentették) egy jó nő a lelátó szemközti kanyarjában? Ez utóbbi szerintünk nem fordulhatott elő, mivel ott az angolok szektora volt, és ugye az angol nők… hát: nem olyan szépek, mint mondjuk a magyarok vagy a franciák. Mindegy, az ukránokkal együtt ezen az estén kiestek a magyarok is az Európa-bajnokságról.

No, de akkor nézzük, kik jutottak tovább, és mit várhatunk a következő másfél hét alatt. Először mindjárt itt van a ma esti Portugália – Csehország derbi. A papírforma sima egyest mondat, de hát nem lenne baj, ha egy kis csapat tovább mehetne. Ráadásul mi is nyugodtabban ihatnánk egy cseh sört, mégiscsak egykori Monarchia-beli társországunk száguldana az elődöntőbe. Ha mégsem menne Baroséknak, talán pénteken majd Jorgoszék kinyomják a németeket. Mégiscsak felháborító, hogy Németország a nagypolitikában ott bábáskodik az új görög kormány megalakulása felett, és nem engedné visszavezetni a drachmát! Angela Merkel kancellár elmegy a meccsre, hogy megnézze, mennyire rakoncátlanok Karaguniszék. Az biztos, ha nem is nyernek, de spártai hősökként harcolnak majd végig a derék hellének. Összességében azonban a realitás azt mondatja, hogy ebből a körből egy pikáns német-portugál elődöntő jöhet ki!

A másik ág sokkal érdekesebb, hiszen itt négy nagy múltú, kiváló kvalitású válogatott jutott a nyolc közé. Persze a címvédő, és világbajnok Spanyolország papíron kiemelkedik közülük, ámde láthattuk az első három meccsén, hogy bizony csikorog az a játék. Ebből a barcás formulából ugyanis kihagyták a legfontosabbat, Linoel Messit. Hogy ő argentin?  Persze, de ezt tudhattuk előre, így vele nem kell(ett) kalkulálni. Elég a szegény, a harmadik mérkőzésére végre „életjelet” adó nagy C-nek, hogy minden ellenfél szurkolótábora „Messi, Messi” énekléssel, míg az újságírók szintén a háromszoros aranylabdással bosszantják. A legnagyobb problémát nyilván nem Messi, hanem a gólok hiánya okozhatja a spanyoloknak, ám de az kispadon „jegelt” Llorente és Pedro nélkül, valamint egy csetlő-botló (és többször önző) Torres-szel nem is nagyon fog menni.

Spanyolország a franciákkal meccsel az elődöntőért. Zidanék utódai akár meglepetést is okozhat(ná)nak az Eb-n, de a svédektől elszenvedett váratlan vereség után bizonyára sokan elgondolkodnak azon, hogy azért ez a válogatott – tudásban – nem képes megközelíteni elődeit. Szóval a spanyolok az esélyesek, de Franciaországot nem szabad leírni.

Mint ahogy az angolokat és az olaszokat sem. Ők játsszák a negyedik negyeddöntőt. Előzetesen úgy vélhettük, hogy mindkét gárdának nehézséget okozhat a továbbjutás. Aztán Anglia lejátszotta a svédek ellen a torna eddigi legjobb meccsét (igaz, a másik két produkcióért még öltözői meleg vizet sem érdemeltek volna Gerrardék!). Az olaszok pedig játszottak egy biztonsági döntetlent a spanyolokkal, majd egy nehezebbet a horvátokkal, és végül legyűrték az íreket. Stabil csapatnak tűnik az olasz, talán jót tesz neki, hogy nagyjából a veretlenül bajnok Juventusra épül a kezdőcsapata.

Kezdődik tehát a „rájátszás” Lengyelországban és Ukrajnában. Ha az egyenes kiesési szakaszban is azt hozzák a továbbjutott csapatok, mint eddig, akkor a végén csettinthetünk: jó kis Eb volt ez. Mert bár kiemelkedő klasszist (eddig) nem láttunk, a mérkőzések többsége élvezetes, izgalmas és szerethető volt. Sőt, megható momentum is akadt, amikor az ír szurkolók – miközben kedvenceik lehúztak a spanyoloktól egy méretes zakót – valami félelmetes utolsó tíz percet varázsoltak a gdanski stadionba. Még a meccs elején megmutatták, milyen az ír humor: üzentek a már emlegetett német kancellárnőnek egy zászlón („Angela Merkel thinks we’re at work”, azaz „Angela Merkel azt hiszi, dolgozunk”).

Ámde ami a végén történt, azt aligha feledi bárki, aki megnézte az összecsapást. Hihetetlen erejű éneklésbe kezdtek, a The fields of atherny című ír ballada szívbemarkoló sorai zengtek hosszú perceken át. Azt nem tudjuk, hogy vajon az ősz olasz mester, Giovanni Trapattoni hosszú és sikeres pályafutása során élt-e át ilyen megható pillanatokat, találkozott-e a csapatuk iránti szeretetüket még az óriási vereség ellenére is bizonyítani képes szurkolósereggel, vagy egyáltalán: tud-e annyira angolul, hogy megértse több tízezernyi rajongó dalát? Nos, az ilyen momentumokért érdemes edzőnek és focistának állni, és az ilyen percekért érdemes szeretni a focit. Mert vajon kit is érdekelt ekkor, hogy a címvédők éppen tönkreverik az egyik kiesőt?

Széles Tamás írása