„Sokszor csak tippeltem, kinél van a labda”: megszólalt a láthatatlan focimeccs debreceni kommentátora – videóval

---

Debrecen – Vida Gyula több száz meccset kommentált már, ilyen nehéz dolga azonban még nem volt. A pálya felét egyáltalán nem látta a sűrű köd miatt.

---

Az Újpest hátrányból fordítva 4-1-es győzelmet aratott Kisvárdán a labdarúgó OTP Bank Liga 14. fordulójának szombati játéknapján. A meccs azonban nem csak ezért marad emlékezetes, főként Vida Gyula számára.

Vida Gyula ennyit látott a pályából

A mérkőzést az M4 Sport az internetes oldalán élőben közvetítette. A Debrecen Televízió hosszú évek óta működik közre országos sportcsatornák közvetítéseiben. Ezúttal Vida Gyula főszerkesztő kommentátorként, László Béla és Török János operatőrként, Csengeri László pedig hangmérnökként dolgozott a kisvárdai stadionban.

 

Ahol hatalmas köd volt. A mérkőzés emiatt csúszva kezdődött, végül azonban a játékvezető úgy döntött, le lehet játszani a találkozót. A gond abból adódott, hogy míg a pálya szintjén egész jók voltak a látási viszonyok – nyilván ezért engedte a meccset a bíró –, fentebbről viszont alig lehetett látni valamit.

Azt tudni kell, hogy

a közvetítőállást a stadion legfelsőbb szintjén, a tetőszerkezet alatt alakították ki, onnan dolgozik a fő kamerát kezelő operatőr és a kommentátor is, akik megpróbáltak átlátni a gomolygó ködfelhőn.

Vida Gyulától megtudtuk, az M4 Sport szerkesztői a mérkőzés előtt a közvetítőkocsi képét látva érdeklődtek nála, hogy most mi lesz.

 

„Negyven percig ment a huzavona, hogy lesz-e meccs egyáltalán, de aztán a bíró döntött, mehet a játék. Amikor ezt jeleztem az M4 Sport munkatársainak, csak annyit mondtak, akkor sok szerencsét, hiszen itt a tudást nem nagyon lehetett hasznosítani” - mesélte Vida Gyula, aki

több száz mérkőzést kommentált már, de elmondása szerint ilyen nehéz dolga még nem volt.

 

A közvetítőállásból a pálya túloldali része egyáltalán nem látszott, a két kaput jótékony homály fedte, így a stáb tényleg extrém körülmények között dolgozott.

Csak pár mondat Vida Gyulától, hogy el tudjuk képzelni, milyen lehetett ez a kilencven perc.

• „Sokszor csak tippeltem, kinél van a labda. Bal oldali újpesti akció volt, gondoltam a balbekk Burekovics vezeti a labdát, vagy esetleg Beridze”
• „Mondjuk ezúttal utólag biztosan nem fognak számon kérni a szurkolók, hogy összekevertem a játékosokat…”
• „Gyakran a fülemre hagyatkoztam, ha szólt a síp, s elindultak vissza a játékosok, gondoltam, les volt, vagy szabálytalanság, ezért ért véget a támadás”
• „Többször előfordult, hogy a mellettem álló operatőr is csak kereste a kamerával, hogy hol lehet a labda, aztán néztünk egymásra tanácstalanul”
• „Volt olyan, hogy csak abból tudtam meg, hogy sárga lapot kapott egy játékos, hogy kiírták az eredményjelzőre, merthogy a túloldali oldalvonalnál történt valami, amit egyáltalán nem láttunk.”
• „Az első gólból csak annyit láttam, hogy rezgett a háló” (Ez a közvetítésben egészen pontosan így hangzott: Vezet a Kisvárda, a háló rezdüléséből legalábbis erre következtetek…”)”
• „Egyszer-kétszer azon vettem észre magam, hogy hosszú másodperekig meg sem szólalok, mert annyira arra koncentráltam, hogy vajon hol lehet most a labda.”
• „Nem csupán én voltam nehéz helyzetben, a szurkolók is. Az Újpest például lőtt egy gólt a túlsó kapuba. A másik kapu mögött álló szurkolóik ebből semmit nem láttak, csak akkor kezdtek el ünnepelni, amikor látták az egymást ölelgetve visszafutó játékosokat. A gól után eltelt vagy 3-4 másodperc, aztán jött az ováció a lila-fehér táborból”
• „Szegény Novothny mesterhármast ért el, mégis láthatatlan maradt.”
• „A meccs után az újpestiek edzője is valahogy így fogalmazott: a második félidőben egészen jól járattuk a labdát, már amikor láttam a meccset, mert a túloldalon zajló eseményekből sokszor semmit sem láttunk.”