Szederke vágyai: egyéni fejlődés és csapatsikerek Loki-színekben is

---

Debrecen – Sirián Szederke fiatal kora ellenére már a legnagyobb csúcsokon is járt. A beálló nyártól mégis a Loki játékosa lesz.

---

Sirián Szederke már 18 évesen BL-győztesnek vallhatta magát a Győr színeiben a magyar bajnoki cím és a Magyar Kupa győzelem mellett. A hétvégén pedig részese volt annak a példátlan bravúrnak is, hogy csapatával megvédte a tavalyi szezonban megszerzett Bajnokok Ligája címet. A meccsen pályára is lépett, gólt is lőtt, de azt sajnos nem adták meg. Szedi mégis úgy érezte, váltania kell. Debrecent választotta, így a beálló ősztől már a Loki színeiben riogathatja az ellenfelek kapusait. A kezdetek számára szinte magától értetődőek voltak. Hiszen a személyes vonzalomra a család is ráerősített.

- Már gyermekkoromban is érdekeltek a labdás játékok. Szerettem focizni is, de a szüleim figyelték a kezeim ügyességét is. Ez nem véletlen, hiszen édesapám tíz évig kézilabdázott, de végül nem a sportpályafutást választotta magának elsőrendű célként. Ennek ellenére nem távolodott el tőle. Az elmúlt években ugyanis még két idényen át segítette a megyei I. osztályban játszó Tét csapatát. Így aztán láthattam játszani is.

Így aztán, részben a szülői „terelésnek” is köszönhetően Szederke hétéves korában elkezdett kézilabdázni a győri Gárdonyi Géza Általános iskolában. Itt Gellér Ferenc edző tanította meg az alapokat, és találta meg a beállós posztot számára – sokáig átlövő volt ugyanis. S hogy milyen az igazi jó beálló? Szedi azt mondja, két példaképe van.

- Az egyiket sajnos csak videón láthatom, mert tragikusan fiatalon eltávozott közülünk – természetesen Kulcsár Anitára gondolok. A másikkal kapcsolatban viszont könnyű dolgom van, hiszen évek óta a csapattársam: Heidi Löke, aki nem „csak” világklasszis, hanem nagyon segítőkész is, sokat lehet tőle tanulni. Nagyon jól helyezkedik a falban, lehetetlennek tűnő labdákat kap el, és harciasan hozza magát helyzetbe. A tőle sok mindent el lehetett – el is kellett – lesni. Én fiatal korom ellenére is szeretem váratlan húzásokkal meglepni a kapusokat. Már szeretem ezt a posztot, örülök, hogy annak idején váltottam. Manapság ugyanis már nem föltétlenül „nagydarabnak”, lennie a beállónak. Inkább az a jó, ha mozgékony, gyors, jó reflexei vannak. És nagyon fontos a fájdalmak tűrése, bírni kell az „gyűrődést”. Ezekből remélem, minél többet meg is tudok majd mutatni a Loki színeiben is.

Szederke eddigi pályafutását számos siker övezte. Korosztályos győzelmek éppúgy, mint az ETO felnőtt csapatával elért diadalok.

- Az évek során a csapatommal és a mindenkori korosztályos válogatottal nagyon sok sikert értünk el. Három eredményt szeretnék kiemelni: a 2012-es montenegrói világbajnokságon ötödik helyezést értünk el, a másik a 2013-as dániai junior Eb második helyezése – ez az eredményünk alapján leszünk ott az idei horvátországi junior VB-n -, a harmadik pedig természetesen a tavalyi Bajnokok Ligája győzelmünk (interjúnk a vasárnapi újabb BL-döntő előtt készült - a szerk.).

A fiatal beálló a lényegesen több játéklehetőség és az ezzel együtt járó fejlődés miatt érezte úgy, hogy eljött számára a váltás ideje. De miért éppen Debrecent választotta?

- Több lehetőség előtt álltam. Mindenképpen olyan klubhoz szerettem volna igazolni, ahol a további is a fejlődésemet egy motivált csapat és megfelelő szakmai háttér segítheti. Nagyon fontos szempont volt számomra az is, hogy olyan helyre menjek, ahol van élet a sportcsarnokban, ahol a szurkolók szeretik a kézilabdát és nyolcadik játékosként ott vannak a pályán a csapattal. Debrecen pedig ilyen hely, tudom, tapasztalhattam a Győr játékosaként. A Loki pedig olyan csapat, amilyenre nekem szükségem van – remélem én pedig olyan játékos leszek, amilyenre a Lokinak van szüksége. Így nem volt nehéz döntenem. Ráadásul nem idegenen közé megyek, hiszen korábban Siska Pálma és Varsányi Nóri ellen többször is nagy csatákat vívtam, a junior válogatottban pedig csapattársam volt Makai Veronika. Egy sikeres csapat hasznos tagja szeretnék lenni.