Sziszi, Pubi és a többiek: harminc évvel ezelőtt lettek bajnokok a debreceni kézisek

---

Debrecen – 1987. október 4. az egyik örökre kitörölhetetlen aranybetűs dátuma Debrecen sportjának. Bajnokcsapat született kézilabdában.

---

Harminc évvel ezelőtt, október 4-én tényleg egy gombostűt sem lehetett leejteni a Hódosban. A debreceni női kézilabda addigi legszebb ünnepére készült mindenki, edző, játékos, drukker egyaránt. A tét óriási volt: ha ugyanis ezen a napon a Loki győz a Győr ellen hazai pályán, matematikailag is felér a csúcsra, azaz megnyeri az akkor még őszi-tavaszi rendszerben lebonyolított magyar bajnokságot.

Ünnep együtt a szurkolókkal (Fotó: magánarchívum)

Pedig egyáltalán nem kezdődött jól az 1987-es esztendő a Komáromi Ákos vezette csapat számára, mely ekkorra már a közvetlen élmezőnyhöz tartozott. A Kupagyőztesek Európa Kupájában ugyanis már az első akadályon elvéreztek Tóth Ildiék. A szó szerint is brutálisan erős „szovjet” Krasznodar ellen januárban elért hazai iksz nem sok jót ígért a visszavágóra. A balsejtelmek be is igazolódtak: öt góllal kikapott és kiesett a Loki. Ráadásul egy hónappal később az előző évi Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében, a Vasas otthonában nagyon, 27-18-ra kikapott a csapat, mely a viszavágón hiába nyert hárommal, nem tudta megvédeni a címét. Ráadásul a felkészülés sem volt problémamentes, hiszen a válogatott edzései miatt Tóth Ildikó, Szilágyi Katalin, Rádinné Tóth Rózsa és Nagy Zsuzsa alig tudott a többiekkel készülni, Szántó Anna „Pubi” pedig sérüléssel bajlódott.

Így aztán nem csoda, hogy Komáromi Ákos visszafogottan nyilatkozott a bajnoki esélyekről a rajt előtt.

A mester a végső győzelemre a legesélyesebbnek a Vasast tartotta, és úgy vélte: ha nem jönnek sérülések, talán ismét dobogóra kerülhetnek.

Ami a csapat összetételét illeti, nagy örömet okozott Debrecenben, hogy sikerült Győrből leigazolni a nagyon fiatal átlövőt, a Dörnerné néven szereplő Csapó Erikát – akkor még nem lehetett tudni, hogy ő volt az utolsó „darabja” annak a puzzle-nak, amiből a debreceni bajnokcsapatot felépült. Az ifjú klasszisjelölt aztán már az első mecccsén jelezte, hogy komolyan számolni lehet és kell vele: a BHG-t 27-19-re verte a Loki, a húszesztendős átlövő öt góllal mutatkozott be. Aztán jöttek sorban a győzelmkt, az Eger, az Győr, a Vasas és az FTC sem tudott megálljt parancsolni az akkor DMVSC néven szereplő csapatnak. Szilágyi Katalin világválogatott lett és az élete formájában védő Tóth Ildi április végén megfogalmazta a nagy álmot: a cél a bajnoki cím. Ezután meglepetésnek számított a szegedi döntetlen, de hazai pályán egy nagy rivális, a fővárosi Spartacus ellen sikerült nyerni. Tavasszal további nyolc győzelmet kasszíroztak a lokisták, így három pont előnyt hoztak össze az őszi folytatás előtt.

Ezzel együtt kőkemény folytatás várt a csapatra, hiszen az Építőket leszámítva valamennyi nagy ellenfelükkel idegenben kellett játszaniuk. És még ott volt az újabb MNK kupadöntő a Vasas ellen. Külön pikantériája volt az összecsapásnak, hogy akkoriban a piros-kékek edzője a válogatott szövetségi kapitánya, Barabás Zsolt volt. Ő élt is ezzel a lehetőséggel, a finálé előtt több debreceni játékost behívott edzőtáborozni, és egybehangzó vélekedésük szerint hullafáradtan engedte vissza őket Debrecenbe. Ez meg is látszott az első, hazai meccsen, melyet a Loki csak a végén fordítva, egyetlen góllal tudott csak megnyerni, ami a fővárosi visszavágón igencsak Vasas-sikert vetített előre. Ám a piros-fehérek minden erejüket összedve rácáfoltak erre, és szenzációs játékkal rukkoltak elő. A szünetben már 5-14-re (!) vezettek Szisziék, a vége is kiütés, 22-31 lett.

Hatalmas siker volt, 1985 után másodjára is Debrecenbe került a Magyar Népköztársasági Kupa.  

Az izgalmak pedig a bajnokságban tovább fokozódtak. Jött egy drámai, utolsó pillanatban kiharcolt döntetlen a BHG ellen, öt fordulóval a befejezés előtt két pont maradt az előnyből. De a Fradi bukdácsolni kezdett, így aztán három körrel a vége előtt, október 4-én bajnokavatásra lehetett készülni.

Óriási volt tehát a tét, tapintani lehetett a feszültséget a csarnokban. Ez meg is fogta rendesen a lányokat, meccs elején nagyon nem ment a játék. Meghűlt az ereinkben a vér, tudta mindenki, hogy ha valamikor, most aztán nagyon kell a biztatás. Jött is a nézőtérről a hangorkán, amitől lábra kaptak a lányok, és a szünetre vissza is áll a világ rendje, 11-6-ot mutatott az eredményjelző. A második félidő pedig már igazi jutalomjáték volt, a 29-21-es diadallal beteljesült a sokáig ki sem mondott nagy álom, a lányok és a szurkolók a pályán együtt ünnepelték az aranyat.

DMVSC – Győr 29-21 (11-6) DMVSC: Tóth I. - Szilágyi 9, Nagy Zs. 3, Medgyessyné 4, Rádinné 3, Kádárné 3, Szántó 4. CSERE: Pusztainé, Törökné 1, Szarvas, Bojtor 2, Hüse

Az utolsó két fordulóra csak egyetlen kérdés maradt: sikerül-e veretlenül megnyerni a bajnokságot. Ez is sikerült, így a 26 bajnoki meccsből 23-at behúzva lett aranyérmes a Loki.

A bajnokcsapat névsora: Bojtor Jolán, Dörnerné Csapó Erika, Hüse Judit, Kádárné Eperjesi Ilona, Medgyessyné Sáfi Márta, Nagy Katalin, Nagy Zsuzsa, Pusztainé Kalocsai Erika, Rádinné Tóth Rózsa, Szántó Anna, Szarvas Éva, Szilágyi Katalin, Tóth Ildikó, Törökné Nagy Ilona. Edző: Komáromi Ákos.

S hogy mi volt a siker titka? Egyrészt a Komáromi Ákos által kitalált, akkor újszerű, gyors indításokra és lerohanásra alapozott játék. A ma fiatalokkal foglalkozó, kiváló beálló, Tóth Rózsa úgy emlékezik, volt olyan edzésük, amikor fejenként 120 indítást kellett megcsinálniuk, vagy éppen 100 harmincméteres spirintet.

Az NB I. 1987. évi végeredménye:
1. DMVSC 26 23 3 - 704-511 49
2. Bp. Építők 26 21 - 5 591-443 42
3. FTC 26 20 - 6 569-492 40

De a diadalnak fontos alkotóeleme volt az emberi oldal. A hölgyek remek közösséget alkottak, bő öt éven keresztül együtt játszott a csapat döntő többsége, és ami ma már elképzelhetetlen: volt, hogy hatan laktak együtt albérletben. Ismerték egymás gondolatát, egy szemvillanásból tudta mindenki, mi fog a pályán – és azon kívül is – történni.

A bajnokcsapat ünnepi köszöntése az ő kérésüknek eleget téve a november 3-ai, Budaörs elleni meccs előtt lesz.

Az aranycsapat tagjai legutóbb 2013-ban gyűltek össze. Akkor a Békéscsaba ellen nem tudta őket győzelemmel köszönteni a csapat, a maiak bíznak abban, hogy ez most másképpen lesz.

Nagy örömmel fogják egymást köszönteni a hölgyek most is, ám soha el nem múló fájdalom, hogy a csodálatos csapat egy tagja már nem jöhet el. Nagy Zsuzsa ugyanis már elhagyta a földi létet.