Tóth Bálint kalapot emel focistái előtt, Kondás Elemér vakarhatja a fejét

---

Debrecen - A vendégcsapat edzője kicsattant a boldogságtól, az öt perc alatt két gólt kapó, s így két pontot elveszítő Loki trénere érthetően csalódott.

---

Kondás Elemér szerint a DVSC-TEVA játékosai a hajrában nem becsülték meg kellőképpen a labdát. Tóth Bálint, a végjátékban elért két góllal 2-2-es döntetlent kiharcoló Lombard Pápa szakvezetője ugyanakkor boldog volt, mert csapata újra bizonyította: van tartása.

Az M1 televízió kamerái előtt így értékeltek az edzők közvetlenül a meccs után.

Tóth Bálint (Lombard Pápa):

- Debrecenből pontot elhozni, ráadásul kétgólos hazai vezetést után... Le a kalappal a srácok előtt! A félidőben azt mondtam: gyerekek, parádésan játszotok, minden dicséretet megérdemeltek, minden klappol, de ez a mi formánk, hogy öngólt kapunk. Tudtam, hogy el kell hinnünk, hogy a jó játéknak eredménye is lehet. És most már elhiszik ők is. A két csereember lőtte a góljainkat. Kenesei esetében ajándéknak szántam a szerepeltetését, ez volt a négyszázadik NB I-es meccse, s azt mondtam, ha ajándékot kap, akkor most rajta a sor, hogy adjon is ajándékot a csapatnak. Megtette. Orosznak pedig azt mondtam, emlékezz arra a mérkőzésre, amivel egykor kiharcoltuk a bent maradást, s annak szellemében focizzál. Ennek a csapatnak ereje van, ez nagyon sokat számít. Mesélhetnek, amit akarnak: Debrecenből egy pontot elvinni, abban a helyzetben, amiben most mi vagyunk, fantasztikus bravúr.

Kondás Elemér (DVSC-TEVA):

– Kicsit tompábban játszottunk, mint ahogy vártuk, ennek ellenére megvoltak a helyzeteink. Az első félidőben pontatlanok voltunk, három-négy passz után elszórtuk a labdákat. Túlzottan erőltettük a direkt játékot előre, ahelyett, hogy a középpályán megtartottuk volna a labdát, s gondosan építjük a támadásokat.  Adódtak így is helyzeteink, gólszerzési lehetőségeink, kapufát is fejelt Sidibe. Nem volt benne ebben a meccsben, hogy pontot veszítünk. Nem értem, mi történt a találkozó végén... Az első pápai gólnál nekünk kellett volna szabadrúgást elvégeznünk, mégis ők rúgták, ráadásul nem is onnan, ahol az eset történt. Fordított ítélet volt. A másodiknál nem láttam igazából, de nálunk volt a labda, meg kellett volna becsülni. Így nem szabad pontokat veszítenünk itthon, meg kellett volna nyerni a mérkőzést.

S végül a bíráskodásról.

Amit egyébként a helyszínen ülő szakember a kispadról, a szurkoló a nézőtérről a történések időpontjában nem mindig lát pontosan, a tévéközvetítés lassítása bizonyítani tud. Nos, ebből nem csak a Szakály lerántásáért elmaradt büntető (1. félidő), hanem mindkét pápai gól is számon kérhető az egyébként is meglehetősen indiszponáltan bíráskodó játékvezetői társulaton. Egyértelműen látszik ugyanis, hogy a vendégek szépítő gólja előtt a Loki javára ítélt szabadrúgást Szabó Zsolt bíró, majd - mintha mi sem történt volna - , megváltoztatta döntését. Az egyenlítésnél pedig kétméteres les előzte meg a pápai gólt...

Ezzel együtt gól az, amit a bíró megad. S a Lokinak - még a halvány produkciója ellenére is - bőven lett volna lehetősége további találatokat bevinni, miként arra is, hogy több figyelemmel, nagyobb fegyelmezettséggel elkerülje a kapott gólokat.