Trónkövetelő debreceni diákok: a sportban is hasítanak

---

Debrecen – A sport és a tanulás jól elfér egymás mellett. Risztov Évától Senánszky Petráig óriási eredményeket hoznak tehetségeink.

---

Nem irigylem a majdani voksolókat, akik arra vállalkoznak, hogy városunkban „kijelöljék” az Év sportolóit az esztendő végén esedékes szavazáson. A debreceni versenyzők csupán a mögöttünk levő rövid nyári időszakban is számos olyan eredményt mutattak fel, amelyekkel joggal pályázhatnak a trónra – gondoljunk csak például az úszó Biczó Bence Universiade-aranyára, a napokban az atléta Mezei Gergő  hat érmére a szervátültetett sportolók világjátékán, a teniszező Máthé Gábor siketlimpiai elsőségére, vagy az ifjú debreceni sellőlány, a búvárúszók világbajnokságán mindkét aranyérmét világrekorddal megszerző Senánszky Petra legújabb bravúrjaira.

Az eltérő sportágakban elért sikereknek van egy közös nevezője: valamennyien a tanulás mellett sportolnak, így nem csupán egyesületeik, a város, hanem a sok ezer diákot soraiban tudó Debreceni Egyetem is joggal büszke lehet rájuk. De nem kizárólag az érmesekre, hanem a tanulást és a magas szintű sportot egyeztetni akaró és tudó többi hallgatójára is – ne feledkezzünk meg az olimpiai bajnok Risztov Éváról, az úszók világbajnokságán bizonyította, hogy továbbra is a világ élvonalában van, s a maratoni tempózásban csak tized másodpernyi hátránnyal maradt le a legjobbaktól, vagy a párbajtőrvívó Mihály Katáról és Zavoda Dóráról, akik Világ Kupa-versenyeken és a főiskolai világjátékokon is a válogatott színeiben versenyeztek, miként a pólós Halek Márton és újdonsült klubtársa, Chilkó Márton Universiade-aranya is, vagy az atléta Koroknai Tibor ismételt magyar bajnoki címe, nemzetközi szereplése is e sorba illeszthető.

Évtizedekkel ezelőtt dolgozott Debrecenben egy sportot, s leginkább a focit imádó orvos, aki fejébe vette, hogy városunkban is megvalósítja azt a modellt, amely az OSC vívói és vízilabdázói esetében Budapesten már ragyogóan működött (s az amerikai egyetemeken nagyüzemi szinten üzemelt, üzemel ma is) – magyarán: a felsőfokú tanulmányok és a sport kitűnően kombinálhatók. Dr. Bódor Lajos annak idején számos ifjú tehetséget csábított a tanulás lehetőségével a városba, s nagyszerű csapatot „gründolt” a DEAC számára. A Kassai - Környei, Móricz, Varsányi – Temesvári, Cséfalvai – Stefanik, Dévai, Szűcs, Kéki, Filetóth összetételű gárda, s az elődök, utódok nem „csupán” jó futballisták, voltak, hanem diplomaszerzésük után a város egyetemén, az ország iskolában, kórházaiban megbecsült szakemberekként folytatták életüket.

A gólgyáros Szegedi Gyula kitüntetéssel végezte tanulmányait, s professzorként dolgozott Debrecenben, vegyészmérnök vált a balszélső Filetóth Antalból, ma is debreceni csatár (Veres Gábor) irányítja a füredi Szívkórházat, ifjúsági válogatott futballistából a DEAC-karrier után a debreceni egyetem és a miskolci kórház remek belgyógyász főorvosa lett Csapó Kálmán, tanárként, edzőként is ragyogó pályát futott be Temesvári Miklós, aki (az egyetemen szerezett angol nyelvtudása okán is) FIFA instruktorként a nemzetközi futballporondon is öregbíthette a város és az alma mater hírnevét.  Sorolhatnák a példákat vég nélkül...

Bódor doktor ötlete sem volt a spanyolviasz feltalálása, „csupán” a másutt bevált módszer debreceniesítése. A város és az egyetem most hasonló úton indult el, egyre több sportolót vonzva a Hajdúságba.

S az éremben mérhető sikereken túl azért van ennek egy távolabbra mutató üzenete is: bizonyítható, hogy tanulás mellett is lehet sportolni (vagy megfordítva: sportolás mellett is lehet tanulni). Azaz: egyiket sem kell a másik kedvéért feladni, a lélek és a test egy időben is trenírozható. Sőt: így válhatunk igazán teljes emberré, megalapozván a sportkarrier utáni éveket is.