Világbajnoki álmokat dédelget az ifjú debreceni vaspapucsos

---

Lovas Zoltán sokat tanult Adorján Zoltántól és Tihanyi Sándortól is, de amerikai világbajnok salakmotoros kezei alatt is pallérozódott. Interjú.

---

Az elmúlt években a debreceni salakmotorsport már nagyon várta, hogy előtűnjenek azok az ifjú titánok, akik a sportág jövőjét szépíthetik nemcsak a magyar, de akár a nemzetközi porondon is. Több ilyen fiatal is felbukkant már, de talán mind közül Lovas Zoltán tűnhet az egyik legígéretesebbnek.

Fotó: Szabó Szilvia

A mindössze 14 éves cívisvárosi vaspapucsos tavaly, élete első versenyszezonjában kiválóan teljesített a 250 köbcentisek kategóriájában a magyar és a külföldi versenyeken is. Ráadásul a Perényi Pál Salakmotor Stadionban is megcsodálhatta tehetségét már a debreceni közönség.

Lovas Zoltán idei éve a szlovéniai Krskóban kezdődött, ahol a negyedik helyen végzett. Ám idén még sok izgalmas kihívás vár az ifjú salakmotorosra.

Dehir: Gratulálok a szép eredményhez Krskóban! Hogyan értékeli a versenyt és mit jelent ez a jó kezdés az egész évre nézve?

Lovas Zoltán: Köszönöm szépen! Nagyon jó verseny volt, a motorok jók voltak, sajnos a startok nem sikerültek a legjobban, de próbáltam az egész versenyen a legjobb formámat hozni. A továbbiakban az a célom, hogy a cseh bajnokságban összetettben a top 3 versenyző között legyek attól függetlenül, hogy Krskóban megtapasztaltam, hogy sokkal erősebb a mezőny a tavalyihoz képest. A legrangosabb versenyeim az Eb és a vb lesz. A célom, hogy a döntőbe kerüljek ezeken a viadalokon is.

Dehir: Ez az eredmény is azt mutatja, hogy a versenyszezonra való felkészülés jól ment. Hogyan zajlott az alapozás, és milyen edzéseket végzett a holtszezonban?

Lovas Zoltán: December óta heti 6 napot az edzőteremben töltöttem a személyiedzőmmel Duró Péterrel, emellett sokat bicikliztem, futottam. Szabadidőmben nagyon sok versenyt néztem, hogy tanuljak a legjobbaktól. Tavaly a nemzetközi versenyeken a saját bőrömön tapasztaltam meg, mennyire fontos az idegen nyelv, ezért a holtidényben eljártam angoltanárhoz, hogy fejlesszem a tudásomat.

Dehir: Milyen főbb versenyek várnak Önre nemzetközi, illetve hazai szinten?

Lovas Zoltán: Még 5 cseh bajnoki, a két világverseny és egy pár meghívásos megmérettetés. Remélem, lesz lehetőségem Debrecenben is motorra ülni. A versenyeken és edzéseken való részvétel, illetve a sok utazás nagy anyagi terhet ró a családra, éppen ezért létrehoztuk a Lovas Zoltán Salakmotorozásért Alapítványt, amin keresztül bárki segíthet abban, hogy elérjem a céljaimat.

Dehir: Hogyan kezdett el salakmotorozni?

Lovas Zoltán: Kisebb korom óta kijártunk a szüleimmel a debreceni futamokra és amióta beszélni tudok, azóta azt hajtogatom apának, hogy salakmotorversenyző szeretnék lenni. Két éve adta be a derekát: akkor egy 125 köbcentiméteres MZ blokkos motorral kezdtem, majd összeraktak egy pitbike blokkos 125 köbcentis motort. Ezután egy szintén 125 köbcentiméteres metanolos motorral edzettem, most pedig a 250 köbcentis motorral versenyzek. 

Dehir.hu: Mi az, ami miatt megtetszett ez a sportág?

Lovas Zoltán: Mindenképpen a sebesség! Élvezem, amikor elönt az adrenalin a startoknál, és az is nagyon tetszik, hogy fék nélkül száguldunk a pályán.

Dehir.hu: Kiktől tanult és kik a nagy példaképek?

Lovas Zoltán: A régi magyar versenyzőktől sokat tanultam, név szerint Adorján Zoltántól, Stefáni Attilától és Tihanyi Sándortól, illetve a lengyelországi edzőtáborban az amerikai világbajnok Greg Hancocktól. A legnagyobb példaképem a lengyel Bartosz Zmarzlik, mivel nagyon tetszik a motorozási stílusa, az elszántsága és a kitartása.

Dehir.hu: Nagyon fiatalon már szép eredményekkel büszkélkedhet. Ez azt is jelenti, hogy rengeteget foglalkozik a sportággal. 

Lovas Zoltán: Edzéseim általában minden héten vannak, a motorokkal szinte minden nap foglalkozok, mivel érdekel, hogy mi is az, amivel versenyzek. Az edzéseken Stefáni Attila szokott mostanában segíteni, a motorokkal pedig apa és Mester Norbert foglalkoznak. 

Dehir.hu: Milyen céljai vannak ezzel a sportággal? 

Lovas Zoltán: A célom az, ami szinte mindenkinek: világbajnok akarok lenni!